2. fejezet - Ezt már nem bírom!

Sziasztoook! Itt a 2. fejezet is! Jó olvasást! ÉS KOMIZNI EL NE FELEJTSETEK!! ;)

-          Siettem a terem felé amennyire csak tudtam. Mikor végül beértem, hátra mentem a padomhoz, ledobtam a táskám, leültem, majd kikotortam az irodalom cuccomat, utána pedig csak vártam a tanárra, nem törődve a nekem szánt megalázó szavakkal. Végre megérkezett az irodalom tanár, aki mint mindig most is puffogva vágta le magát a tanári asztalhoz, majd felcsapta az osztálynaplót és keresett egy felelőt.

-          Zayn Malik! – mondta ki a felelő nevét Mr. Hadeway –

-          Itt vagyok! – jelentkezett –

-          Gyere felelni! – tudtuk, hogy ez hosszú felelés lesz, hiszen Zayn sosem tanul irodalomra, na meg másra sem nagyon – Szóval Mr. Malik mondja el nekem a múlt órán tanult fogalmakat! Például: metafora, megszemélyesítés, allegória stb. kezdheti! -

Zayn természetesen végig nyökögte az egész felelést. Majd amikor Mr. Hadeway megunta, negyed óra után beírt neki egy egyest és a helyére küldte. Az óra többi részében verseket elemeztünk. Megváltásként ért mikor kicsengettek, mindig is utáltam ezt a tanárt, nem szeretem , ha ő tartja az órát. A csengő megszólalt én pedig egyből felkaptam a cuccom és siettem volna ki a teremből, ha Zayn nem gáncsol el.

-          Vigyázzatok földrengés! – nevetett, erre persze mindenki más is –

-          Bunkó paraszt! – sziszegtem oda neki, közben pedig felálltam és mentem volna el, de megfogta a csuklómat  –

-          Hogy mondtad? Nem hallottam, nem értek disznó nyelven – nevetett tovább – mondd csak Sparks ez mit jelent röfff röff röfröf?? – már a sírás szélén álltam, mindenki engem szekált. Kezem kirántottam az övéből majd amilyen gyorsan csak tudtam, futottam a mosdóba. Persze ott sem hagytak békén, megjelentem a suli plázapicsái Brooklyn és a csivavái –

-          Na mi az?  Jöttél dagonyázni a wc-be? Ugye tudod, hogy nem férsz bele?! – nevetett fel gúnyosan –

-          Hagyj békén kérlek, miért nem elég neked az, hogy látod mások szekálására is így reagálok? Miért kell még neked is rátenned egy lapáttal? Egyáltalán mit ártottam nektek, hogy ennyire utáltok?

-          Tudod Sparks azt szokták mondani legszebb öröm, a kár öröm – mondta majd belenézett a tükörbe, igazított valamit a haján és kiment - 

A fal mentén lecsúsztam, térdeimet felhúztam és keservesen sírni kezdtem. Muszáj megcsinálnom! Le kell fogynom! Meg kell mutatnom, hogy erős vagyok, képes vagyok rá, nem tehetnek tönkre ilyen emberek! Csak sírtam, sírtam és sírtam. Fogalmam sincs mennyi ideje, de egyszer csak kinyílt az ajtó.

-          Úristen Gigi mi történt veled? – jött oda Do –

-          A-a-a bátyád történt! – szipogtam –

-          Már megint mit csinált azaz elvetemült idióta? – kérdezte mérgesen –

-          Elgáncsolt, disznónak nevezett, aztán elkezdett röfögni utána meg jött Brooklyn ő is rátett egy lapáttal és most itt vagyok. Kérlek Do segíts! Minél előbb le akarok fogyni! Ezt nem bírom már sokáig! – öleltem szorosan magamhoz –

-          Ne aggódj mindent megteszünk! És beszélek azzal a hülye bátyámmal, azért ez már sok! Na de gyere, menjünk haza!

-          Ne kérlek, ne beszélj vele!

-          Jó nem beszélek vele, de gyere már! Szedd össze magad! 

Számomra kiderült, már vége az óráinknak, szóval Do-val haza mentünk, vagyis én azt hittem hozzánk haza, de tévedtem Do a saját házukba vitt! Eléggé mérges voltam rá, mert nem szeretnék a tesójával találkozni, a szüleivel meg még úgyse, mert nincs kedvem magyarázkodni nekik, hogy miért nézek így ki. Zaynt pedig nem köpöm be, mert lelkiismeret furdalásom lenne ez az egyik ok, a másik pedig, hogy valószínűleg nem hagyná ennyiben a dolgot az említett és mégjobban tönkre tenné az életem, azt pedig nem akarom.

-          Anya, apa megjöttem!! –kiabált Do a szüleinek –

-          Szia kislányom! Óh szia Gigi miújság? – kérdezte mosolyogva –

-          Öhmm semmi – fordultam el gyorsan, de nem kellett volna mert megláttam Zaynt, aki vigyorogva nézte, meggyötört arcomat –

-          Szóval akkor eljössz velünk nyaralni?

-          Hát nehezen, de belementem. Szóval igen! – bólintottam, s felé fordultam –

-          Jézusom Gigi mi a baj? Mi történt veled? – kérdezte Mrs. Malik , ahogy láttam szemem sarkából Zayn megfagyott egy pillanatra –

-          Semmi csak rossz jegyet kaptam, meg tesin rosszul lettem a sok futástól – mondtam, majd lassan Zayn felé fordítottam a fejem, ő pedig furcsa arckifejezéssel nézett rám –

-          Óhh drágám, ne aggódj! Majd kijavítod! És gyere igyál egy kis vizet attól talán jobban leszel! – mondta Patricia s betolt a konyhába - 

Meg ittam a vizet, majd Do egyből elkapta a kezem és bevonszolt a szobájába.

-          Mi a francért hazudtál?

-          Mert lelkiismeret furdalásom lenne, hogy egy embert bajba sodortam – rántottam vállat –

-          Hát te megbolondultál! Ha én lennék a helyedbe tuti beköptem volna Zaynt –

-          Hát én nem tettem meg, ennyi!

-          Na jó, mindegy! Gyere keressünk valami egészséges étrendet a neten! Maradj itt mindjárt hozom a laptopomat!

-          Oké! 

Do kiment az ajtón, én pedig leültem az ágyára. Körbenéztem a szobában, nem sűrűn járok ide, csak párszor voltam itt, de mindig találok valami újat, ha jövök. Gyönyörű világoskék szoba, a közepén egy franciaággyal, az ablak mellett egy íróasztal, amin most meglepően nagy a rend, egy nagy polc amin mindenféle kis kacat és képek vannak, és a szekrénye amiben tömérdek csinos ruha van.  Az ágyról néztem a polcon lévő képeket, mikor megakadt az egyiken a szemem. Én, Do és Zayn voltunk rajta. Akkor még nem voltam ilyen kövér, mint most vagyok és Zaynnel sem volt ilyen rossz a kapcsolatom , odasétáltam a polchoz levettem a képet és csak néztem. Kinyílott az ajtó azt hittem Do jött vissza.

-          Bárcsak újra ilyen lennék, mint akkor voltam – szólaltam meg –

-          Mindenki változik, van aki jó és van aki rossz irányba – hangja meglepett, cseppet sem egy női hang volt –

-          Zayn mit keresel itt?

-          Tudtommal itt lakok, és ez a húgom szobája, de most téged kerestelek!

-          Engem? Figyelj nem volt elég amit a suliban csináltál velem?

-          Nem gondoltam, hogy ennyire megbántalak ezekkel a dolgokkal, csak viccnek szántam. Miért nem mondtad el anyunak, hogy én tettem ezt veled?

-          Nem csak te voltál…-rántottam vállat – Brook is rátett egy lapáttal , és azért nem mondtam el neki, mert tudom, hogy nem hagynád annyiban és mégjobban megkeserítenéd az életem. Szóval nem kell aggódnod, valószínűleg soha nem fogják megtudni a szüleid, hogy mit teszel velem! – néztem végre aranybarna szemeibe. Melyekben meglepettség ült, ebben a pillanatban  -

-          Khmm…akkor izé…hát köszönöm – nyögte ki, én pedig bólintottam egyet, ő pedig kiment a szobából. Pár perc múlva Do jött be egy laptoppal a kezében –

-          Ne haragudj csak Wali nem akarta odaadni – forgatta a szemét –

-          Semmi baj – mosolyogtam –

-          Miért volt itt Zayn? Láttam amikor kiment a szobámból –

-          Ja csak keresett valamit –

-          És megtalálta?

-          Nem tudom, nem figyeltem rá –

-          Óhh értem, na gyere, keressünk valamit!