3. fejezet - El kell mennem!

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Be kell vallanom ennek a résznek a végét, már sírva írtam meg. Valahogy annyira megérintett, hogy nem tudtam visszafogni a könnyeim, pedig egyik barátom sem hagyott még el és én sem hagytam még el senkit sem.. Na mindegy! Jó olvasást! És KOMIZZATOK!;)

-          Órákig böngésztünk a neten, de semmit nem találtunk. Do megunta és azt mondta majd szól az anyukájának, hogy segítsen. Addig sportolunk és sok zöldséget kell ennem. Hát jó. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. 

-          Akkor majd szólok anyunak, most pedig menj haza öltözz át valamilyen laza cuccba és pontban 7-kor találkozunk a házunk előtt és megyünk futni a parkba – kacsintott –

-          Rendben! Köszönöm Do! Köszönök mindent! – öleltem szorosan magamhoz –

-          Hééj Do! – jött be Zayn a szobába – Oh hát ez még mindig itt van? –kérdezte flegmán –

-          Már nem sokáig, mindjárt megszabadulhatsz tőlem, nem fertőzlek a levegőmmel ne aggódj – vágtam rá –

-          Az jó lesz!

-          Na jó Zayn fejezd be! Hogy beszélhetsz így egy lánnyal? Nem érdemli meg! Kíváncsi vagyok, ha anyu és apu hallaná ezeket amiket hozzá vágsz Gigi fejéhez mit szólnának. Biztosan nagyot csalódnának, hogy ilyet érzéketlen barmot neveltek az egyetlen kicsi fiúkból –

-          Hagyd Do! Nem érdekes! –mosolyogtam –

-          Örülhetsz, hogy Gigi nem olyan paraszt és nem mondott semmit anyunak! Undorító vagy! Soha nem gondoltam, hogy ilyet mondok a saját testvéremre, de ez az igazság!

-          Sosem értettelek Do! – rázta a fejét – Mivel a húgom vagy lehetnél a menőkkel, de nem, te egy ilyen dagadt, ronda csajjal barátkozol. Látod? Hazza ezért nem figyel rád, mert ezzel a csőcselékkel lógsz! – nézett rám lenézően. Szavai mintha tőrt forgattak volna bennem, annyira fájtak –

-          Lehet, hogy Gigi nem a legszebb és az alakja sem a legjobb, de ő legalább nem olyan, mint a te barátaid. Te is tudod, ők csak azért vannak veled, mert menő vagy. Ő igaz barát. Neked pedig valószínűleg olyan egy sincs! – vágta a fejéhez –

-          Do – szólaltam meg halkan – DO!!  kérlek fejezd be! Ez már sok. Nem érek annyit, hogy miattam vessz össze a testvéreddel! Egy testvér fontosabb nálam, hidd el!

-          Látod? Igaza van! Nem ér annyit, hogy veszekedj velem – szólalt meg Zayn, azt hittem nagyobb tapló már nem lehet, tévedtem –

-          Hogy lehet ennyire jó szíved? Miért vagy vele ilyen kedves?

-          Ő több nálam. Többet érhet el az életben, mint én. Ha a sors úgy akarja úgyis visszakapja – rántottam vállat – de most jobb lesz ha megyek! Sziasztok! 

Még hallottam, hogy Do utánam kiabál, hogy akkor 7-kor találkozunk, de nem tudtam vele foglalkozni. Egyre csak Zayn szavai jártak a fejembe „igaza van nem ér annyit’ , nem mondom, hogy nem esett rosszul, mert igenis rosszul esett. Jó tudom, hogy én mondtam, de akkor is. Nem gondoltam teljesen komolyan. Mikor hazaértem, szóltam anyának. Majd mondtam neki, hogy kicsit később jöjjön be a szobámba beszélgetni. Szeretek anyuval beszélni, ő mindig megért. Igaz ott van Do, ő is nagyon jó barátom, de nem mindig ért meg, anya viszont a legjobb barátom is egyben és csodálatos szülő. Míg anya nem jött be kicsit gondolkodtam. Az jutott eszembe, hogy egy kis időre fel kéne szívódni el kéne utaznom. Mondjuk fél vagy egy évre.

-          Na kicsim itt vagyok. Mondjad mi a baj?

-          Tudod, elég sokat bántanak mostanában a súlyom és a kinézetem miatt – hajtottam le a fejem –

-          Ohh édesem – simított végig karomon – ne foglalkozz az ilyenekkel.

-          De nem érted. Ők elgáncsolnak, fellöknek és olyanokat mondanak amik nagyon rosszul esik és egyből elbőgöm magam.

-          Kislányom én megértem, de nem tudunk mit tenni. El kell fogadni, hogy sok nehézség van az életben és még mennyi lesz!

-          Igazából arra gondoltam elköltözhetnék egy kis időre apához Mullingarba. Még úgysem találkoztam az új családjával sem és kíváncsi vagyok rájuk.

-          Biztos vagy benne?

-          Igen. Szeretnék egy kicsit távol lenni a gondoktól. Szeretnék új életet kezdeni, aztán újra visszacsöppenni a régi emberekhez.

-          Rendben. Felhívom apádat, hogy beleegyezik e – mosolygott anya – a suli végét még megvárod vagy szeretnél most elmenni?

-          Szeretnék most elmenni – bólintott – anya!

-          Igen?

-          Nem haragszol, hogy itt hagylak egyedül?

-          Drágám, az a fontos, hogy boldog legyél. És majd néha napján meglátogatlak – ölelt meg szorosan s egy puszit adott arcomra - 

A szüleim még 12 éves koromban váltak el. Szerencsére nem haragban. Még most is nagyon jóban vannak. Apát 2 éve nem láttam és ezalatt a két év alatt talált magának egy új szerelmet. Mindketten elvált emberek, de apa azt mondja nagyon szereti őt és boldog vele. Én pedig örülök ennek, a legtöbb gyerek ilyenkor megveti a szüleit mikor új társat talál, de én nem. Hiszen ő így boldog.

-          Picur! Apád azt mondja szívesen fogad és várni fog. Akár már holnap vagy a héten mehetsz is!

-          Köszönöm!

-          Nincs mit kincsem! A sulit meg elintézem.

-          Oké. Akkor én el is kezdek pakolni.

-          Szólj ha kell valami –bólintottam egyet - 

A házban található összes bőröndöt előszedtem, majd elkezdtem pakolni. Aztán hirtelen eszembe jutott Do. Megígértem neki, hogy velük megyek nyaralni. Mindegy, biztosan meg fogja érteni. 

Az idő csak úgy szaladt, mire észbe kaptam már háromnegyed 7 volt. Gyorsan átöltöztem valami sportos lenge cuccba és már indultam is Do háza felé. Barátnőm már kint várt rám.

-          Csak hogy ide értél – forgatta meg a szemeit –

-          Sajnálom csak pakoltam – hajtottam le a fejem –

-          Mi? Miért pakoltál?

-          Elutazok.

-          Tudom, hisz én is, de még van egy hónap a nyaralásig. Minek pakolsz ennyire előre? –kérdezte értetlen fejjel –

-          Nem Do. Nem arra pakolok, és sajnálom, de nem mehetek veletek!

-          Mi..miért nem? – kérdezte remegő hangon – Gigi hova mész?

-          Apához, Mullingar-ba. Sajnálom, el kell szakadnom egy kicsit ettől az életemtől –

-          És- és mennyi időre?

-          Fél év, de lehet, hogy egy év – Do csak állt, majd láttam ahogy könnycseppek hagyják el szemeit – ne sírj kérlek! – öleltem meg –

-          Miatta igaz? Zayn miatt, mert annyit bántott…igazam van? – sírt még mindig, én csak bólintottam egy aprót – esküszöm ezt még nagyon meg fogja keserülni! Elüldözi az egyetlen igaz barátomat is. Sajnálom Gigi! Annyira sajnálom, hogy ezt tette veled!

-          Ne sajnáld, én sem teszem! – mosolyodtam el –

-          De ugye azért majd felhívsz és tartod velem a kapcsolatot? És ugye majd meglátogatsz néha? És én is mehetek majd hozzád ugye?

-          Persze Do! És anyukádéknak mondd meg, hogy sajnálom, hogy nem megyek veletek Hawaii-ra , de nyugalomra van szükségem.

-          Megmondom! És mikor indulsz?

-          Lehet, hogy holnap, de lehet, kicsit később, de még a héten.

-          Olyan hamar?

-          Sajnálom!

-          Ez lesz neked a legjobb! Remélem összeszeded magad és újult erővel térsz vissza hozzám – mosolyodott el –

-          Köszönöm, hogy a legjobb barátom vagy! És köszönöm, hogy mindig kiálltál mellettem! És sajnálom, hogy annyi bajt okoztam neked! –öleltem meg, s már én sem bírtam, a könnycseppek egymás után futottak végig arcomon -