5. fejezet - Ribanc leszel vagy normális lány maradsz!

Sziasztok! Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam új részt, de tesómnak is kell a gép. Ja és mielőtt elfelejteném! Jövő héttől biztos, hogy nem tudok minden nap új részt hozni! Esetleg hétvégenként tudok, de még akkor sem biztos! Ugyanis koleszos vagyok és oda nem viszem a gépet és nem tudok írni! sajnálom!
Nos ez most nem lett olyan izgalmas rész, sőt nagyon unalmas...de ennyi tellett tőlem...azért Jó olvasást és Kommenteljetek azért!

-          Do még maradt segíteni pakolni, 3 óra múlva 5 telitömött bőrönd volt  a szobámban. Barátnőm kitalálta, hogy csináljunk sok-sok képet, hiszen ez az utolsó napom itthon, ki tudja meddig. Szóval a 8GB-os memóriakártya a fényképezőgépben megtelt. Sok pillanatkép, még több közös kép, pár kép anyuról és anyuval, na és az elmaradhatatlan idióta, őrült képek. Mindent megörökítettünk. Aztán eljött a búcsú ideje, 1 óráig sírtunk, emlékeztünk és még többet sírtunk. Az a rengeteg emlék amit átéltünk, felejthetetlen, mikor Zaynnel jóban voltam, mikor senki sem csúfolt, mikor fiatalok voltunk. Hiába 18 évesek leszünk hamarosan, megváltoztunk, jó és rossz irányba. 

***

Már egy hete annak, hogy eljöttem Londonból Írországba, apához. Nagyon kedves a barátnője és látszik, hogy tiszta szívéből szereti apát. És velem is nagyon kedves. Van két fia, az egyik itt lakik Mullingar-ba, de egy másik házban, a másik pedig Londonban az apjánál. És nem hiszitek el, de  az a srác aki Londonban van Niall Horan az egyik nagy menő Zayn haverjai közül. Szóval valamilyen szinten bukott a tervem, miszerint minden régi ismerőst és „ellenséget” kizárok az életemből. Nem tudom Niall kedves e vagy sem, de a tesója nagyon jó fej. Őt Gregnek hívják. Suliba idén már nem járok, majd csak jövőre, most csak levezőn fejezem be az évet. Anya azt mondja nagyon belelendült a munkába, egy zenei producer asszisztense, aki azt ajánlotta neki, hogy végezzen el egy tanfolyamot, ahol menedzsernek tanulhat és kezdjen bele a menedzseri munkába. Remélem sikerülni fog neki. Do minden nap felhív, hogy mi újság és , hogy jól érzem e magam meg stb. Mindig mondja, hogy hiányzok, neki és , hogy nem ugyanolyan nélkülem az élet és a suli sem. Azt mondta, ha vége a sulinak az első dolga az lesz, hogy meglátogat. Nekem is nagyon hiányzik és anyu is, de én akartam eljönni és új életet kezdeni. És jó fele haladok, most már. Ugyanis 2 nap után, mikor megismertem Greget és elmondtam neki miért is költöztem ide, elmondta, hogy ő személyi edző is és szívesen segít, hogy sikerüljön lefogynom. Egyből kihasználtam a lehetőséget, hiszen ’Mindent a változásért’ most ez a mottóm.

-          Apa, elmentem! –kiabáltam, s már mentem is Greghez - 

Ma kezdjük el az egész fogyókúrás dolgot. Azt mondta először elég lesz heti 3-szor edzeni és betartani az étrendet amit összeállított nekem, és majd szépen lassan haladunk tovább. Hamar odaértem Greg házához, mivel csak pár háznyira lakik tőlünk.

-          Szia Greg! Megjöttem!

-          Oh szia Gigi! Bele is vághatunk a „munkába” ? –kérdezte mosolyogva –

-          Persze. Remélem te tudsz belőlem faragni valakit.

-          Ne beszélj hülyeségeket, most is valaki vagy.

-          Ja csak az undorító hájaim megakadályozzák, hogy legyenek barátaim – sóhajtottam –

-          Mert hülyék az emberek, ne foglalkozz velük. Na gyere, kinyomtattam neked az étrendedet. Mostantól azt edd ami le van írva – kacsintott –

-          Oké – bólintottam –

-          Jó akkor most mehetünk az edzőterembe, gyere – én szintén bólintottam, majd követtem - 

Beültünk a kocsiba és már mentünk is az edzőterem felé. Útközben nem sokat beszélgettünk, csupán csak annyit, hogy ’jól aludtál?’, ’milyen napod volt tegnap?’ és stb. A sok felesleges kérdés.

-          Szereted őt igaz? –kérdezte egyszer csak Greg. Őszintén szólva nem értettem a kérdését. Kit szeretek én? Mi van? Várjunk csak ezt mért nem hangosan mondom ki? –

-          Kit szeretek én? Mi van? – fura fejet vághattam, mert a srác jóízűen felnevetett –

-          Zaynt. Azért jöttél el, mert szereted és túlságosan fájtak a szavai, nem igaz?

-          Mi? Én nem szeretem azt az idióta barmot. Tönkre tette fél életemet, miért, hogyan szerethetném? Greg ne beszélj hülyeséget – csattantam föl

-          Jó én csak kérdeztem, de ne mond, hogy nem érzel iránta semmit –

-          Nem mondom, mivel érzek iránta valamit. Gyűlöletet és utálatot.

-          Hát nem pont ilyen érzésekre gondoltam, de jól van nem faggatlak tovább. Egyszer úgyis rájössz – nevetett , én pedig csak puffogtam az anyósülésen -

Zaynt szeretem? ÉN? Ez hülyeség. Én megfogadtam, hogy sosem leszek szerelmes. Egyszer az voltam, elutasítottak, csúnyán. Akkor megfogadtam, soha többet. A szerelem nem nekem való. Elég nekem az, hogy távolról figyelek valakit aki tetszik. Jobb így, legalább nem csalódok senkiben.

-          Gigi! Gigi! GIGI!! – legyezett a szemem előtt Greg –

-          Öhh…izé, bocsánat.

-          Semmi baj gyere, megjöttünk – mosolygott -

Az edzőterem tele volt, izmos férfiakkal, csodaszép és tökéletes alakú lányokkal. Csak bámultam a sok embert. Talán nekem is lesz olyan alakom, mint azoknak a lányoknak?! Remélem. Biztosan sok időbe fog telni, mire elérem a célem, de mindent megteszek a boldogságomért. Eddig mindenki csúfolt, megalázott, most eljött az én időm. Visszafogják kapni mindazt amit velem tettek. Soha nem fogom azokat a szörnyű pillanatokat elfelejteni.

-          Öltözz át és ott a lányok mellett találkozunk – szólt Greg –

-          Rendben –

Bementem az öltözőbe, ahol pár lány éppen öltözött, mikor beléptem mindenki rám nézett. Furcsa volt, mosolyogtak rám és nem lenézően néztek.

-          Szia! Új vagy itt? – kérdezte az egyik lány. Hosszú barna haja a derekáig leért, barna szemei csillogtak, alakja nem volt tökéletes, de gondolom azért van itt, hogy tökéletesítse- Bess vagyok, ők pedig Carol, Wendy és Niky! Téged, hogy hívnak? –

-          Gigi – mosolyogtam rájuk –

-          Ki az edződ? – kérdezte Carol. Rövid fekete hajú, kék szemű gyönyörű lány –

-          Greg, Greg Horan – mondtam, mire a lányok egymásra néztek s elmosolyodtak –

-          Hmm ő itt a legszexibb edző. Szerencsés vagy –

-          Köszönöm, igazából azért ő az edzőm, mert az anyukája az apám barátnője –

-          Hű akkor biztos ismered az öccsét Niallt is nem igaz? – kérdezte Wendy, aki szőke hajú kicsit telt testalkatú és zöldeskék szemei vannak , Niky pedig bólogatott mellé, aki talán a legkülönlegesebb külsővel rendelkezik. Vörös haja csak úgy virít, szemei kéken csillognak , van egy kis piercing az orrában és egy- két tetoválás is megtalálható rajta. Mégis gyönyörű a lány –

-          Hát igazából, egy suliba jártam vele, de ő lenézett engem, vagyis gondolom és sosem beszéltem még vele – mondtam –

-          Óh szóval te is feketebárány voltál a suliban, akit a nagymenők minden egyes nap szétszedtek? Igazam van? –kérdezte Bess –

-          Igen így van. A focicsapat kapitányának a húga pedig a legjobb barátnőm és mindig kiállt mellettem, ő velem tartott, míg a tesója porig alázott –

-          Sajnálom! Mi is ilyenek voltunk. Utáltak minket a testalkatunk miatt.

-          De most, hogy idejöttünk az edzők segítettek nekünk és egyre jobb alakunk lesz és egyre jobban el tudjuk magunkat fogadni. Hidd el jó helyre jöttél, és Greg remek edző. Pár hónap múlva olyan önbizalmad lesz, hogy majd te fogod porig alázni azt a srácot meg a pancsereit. És itt pedig mindenki elfogad úgy ahogy vagy, nem cikizünk ki, csak mert nem olyan az alakod, mint egy modellnek, vagy nem sminkeled teli magad. Akár hiszed, akár nem, mi is így néztünk ki pár hónapja és most nézz ránk, kezdünk egyenesbe jönni, megváltoztunk. Ha megváltozik a külső, változik vele a belső is. Az meg már a te döntésed, hogy leszel olyan ribanc, mint pár ember, vagy megtartod az önbecsülésed és normális lány módjára viselkedsz – mosolygott -