Prológus

Érezted már magad egyedül? Olyannak, aki haszontalan és nem ér semmit?
Az én válaszom; igen. Én már éreztem ezt, sőt még most is ez van bennem. Néha csak előjönnek az emlékek, amikben besétálok a suli folyosójára és minden szem rám szegeződik, majd elkezdenek mindenféle állathangot kiadni magukból, amikkel porig aláznak. A suli végére fel sem merek nézni, hátha véletlen valakit ezzel sértek meg. De az igazság az, hogy ők sértenek meg engem, minden egyes pillanatban. Az önbizalmat én csak negatív formájában ismerem, hála az elkényeztetett tiniknek, akik konkrétan magasról tesznek rá kivel mit is művelnek, csak azért, hogy ők egy jót röhögjenek a kevésbé menő társaikon. 

Az élet igazságtalan. Én kövér vagyok és nem valami szépség, ezért vagyok én az iskola menőinek egyik kedvenc célpontja, dehát az élet igazságtalan. Nem mindenkinek jut ki a jóból... Legalábbis nem egyszerre. Talán egyszer én is újult erővel kezdem élni az életem és nem hagyom, hogy az ilyen gonosz emberek bele merjenek szólni anélkül, hogy bármit is tudnának rólam.

Az új blogom ezennel megnyílt! Kommizzatok, hogy- hogy tetszik a prológus és kíváncsiak vagytok a történetre! ;)