10. fejezet - Nem hagyhatsz itt!

Meghoztam az új részt! ;) Remélem tetszik! Jó olvasást! ;) KOMIZNI EL NE FELEJTSETEK!!! ;)

-          Mert sokat jelentesz nekem.

-          Nem hiszek neked –jelentettem ki –

-          Nem érdekes, egyszer majd úgyis rájössz – rántott vállat, könnyedén - 

Az út további része csendesen telt, Zayn néha dúdolgatott valamit, majd bekapcsolta a rádiót és azzal együtt énekelt, nem tudtam, hogy ilyen jó hangja van pedig nagyon is jó neki, hangja hallatára kicsit megnyugodtam, már nem sírtam annyira. 1 óra múlva megérkeztünk egy tóparti kis házikóhoz. Zayn segített kimászni a kocsiból, majd bementünk a házba. Hangulatos kis kuckó volt, barack színű falak, néhány családi kép a falon, a kis nappali közepén egy kanapé és egy üveg asztal, tv-t és semmilyen más elektromos eszközt nem láttam. Ez biztosan olyan kis pihenő ház a Malik családnak.

-          Hogy tetszik? –kérdezte Zayn –

-          Hangulatos – mondtam –

-          Gyere adok kényelmesebb ruhát, és lefeküdhetsz aludni, ha gondolod, vagy ha éhes vagy összedobhatunk valami kaját.

-          Hát kicsit éhes vagyok, ma nem sokat ettem.

-          Akkor gyere, adom a ruhát, utána pedig kotyvasztunk valami kaját – mosolygott, majd eltűnt az egyik ajtó mögött, s pár perc múlva egy szürke melegítőnadrággal és egy fekete pólóval tért vissza.

-          Úgy látszik a lányok elvitték innen a ruháikat szóval be kell érned az enyémmel, ott a fürdő ott át tudsz öltözni, addig én előszedek pár kaját – mutatott az egyik fehér ajtóra –

-          Köszönöm – mondtam s már mentem is be a fürdőbe - 

Levettem a ruhámat, belenéztem a tükörbe, egy ronda lányt láttam, aki össze volt törve, szemei duzzadtak és pirosak, arcán piros foltok voltak. A sminkem elfojt, így tiszta fekete volt az arcom, lemostam a sminket és a könnyeimet arcomról, majd felvettem a Zayn által adott ruhákat. Amiknek olyan Zayn illatuk volt, kellemes, kicsit férfias és szexi illat. Végre olyan ruha amiben jól érzem magam, kényelmes volt. Kiléptem a fürdőből, de mielőtt bementem volna a konyhába kicsit körülnéztem, rengeteg kiskori kép a gyerekekről, az egyik képen még magamat is megtaláltam, Zayn, Do, Wali és én vagyunk rajta. Nagyon aranyosak voltunk. Volt egy kép amin Zayn és én voltunk 11 évesen, a játszótéren készült az a kép mikor egymás kezét fogva hintáztunk s közben levakarhatatlan mosoly játszott arcunkon. Emlékszem az előtte való nap csókolt meg, mindkettőnknek akkor csattant el élete első csókja, még most is emlékszem ajkai ízére, akaratlanul is végig simítottam ajkamon.

-          Én mondtam anyuéknak, hogy ezt a képet mindenképp ki kell ide tenni, sokat jelent ez a kép nekem, neked, nekünk. Azután való nap készült miután megcsókoltalak.

-          Tudom. Emlékszem, nem tudom elfelejteni, soha –suttogtam –

-          Boldogok voltunk…

-          És gyerekek –vágtam közbe – most pedig felnőtt emberek vagyunk, és jelen pillanatban fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel. Csalódott, és dühös vagyok. Félek ha elmondom Davidnek, hogy láttam, hogy Brookkal csókolózott, akkor bántani fog és nem fogja engedni, hogy szakítsak vele.

-          Már tudja, hogy láttad őket. Mikor bementem a házba anyutól elkérni a kisház kulcsait bemostam neki egyet, közöltem vele, hogy hagyjon téged békén és szakítottam Brookkal – hajtotta le a fejét –

-          Te miért nem vagy szomorú és csalódott? –kérdeztem meglepődve, a csalódottság egy csepp jelét sem láttam rajta, pedig őt is megcsalták –

-          Mint mondtam, nem szeretem Brooklynt. Soha nem is szerettem, téged sze…-

-          Ne, ne mond ki kérlek! Nem szabad! – vágtam közbe –

-          Miért nem? Ez az igazság –jött közelebb hozzám s kezeit derekamra rakta, én gyengéden el toltam magamtól -

-          Nem. Nem lehet ez az igazság! És amúgy is engem most csaltak meg, és téged is. Csalódottnak és szomorúnak kellene lenned, mint nekem! Nem a semmiért sírtam! – mondtam kicsit hangosabban –

-          Nyugodj meg. Inkább gyere együnk, csináltam pár szendvicset – húzott be maga után a konyhába - 

Zayn nagyon finom szendvicseket csinált. Úgy ettem, mint aki 3 hete nem evett semmit. Mikor végeztünk a kajálással, bementünk egy kis szobába, s lefeküdtem, Zayn kiakart menni, de valamiért azt éreztem itt kell maradnia.

-          Zayn!

-          Igen? –fordult vissza az ajtóból –

-          Nem maradnál itt velem, csak míg elalszok, vagy felőlem utána is – kérdeztem, elmosolyodott, levette a cipőjét s bebújt mellém az ágyba –

-          Dehogynem, ha ez megnyugtat –

-          Énekelsz nekem valamit? – néztem rá csillogó szemekkel s végig simítottam arcán - 

-          Mit csináljak? –kérdezte meglepetten –

-          Énekelsz nekem? Hallottam a kocsiba a hangodat, nagyon jó és megnyugtató, a kocsiban is megnyugodtam tőle – mondtam –

-          Oh hát akkor mit énekeljek neked?

-          A Heart on fire-t, az a kedvencem – elmosolyodott –

-          Nekem is az a kedvencem – mosolygott még mindig – legyen ez a mi dalunk –suttogta, s a hajamat kezdtem el simogatni, majd belekezdett a dalba - I'm falling in, I'm falling down...

Hangja olyan megnyugtató volt, hamar álomba szenderültem. Az álmomban egy boldog lány szerepelt, aki egy fiúval, akinek arcát nem láttam, egy réten futkároztak, nevetgélve. Egyszer csak a lány megbotlott valamiben, a srác oda ment hozzá, felsegítette a lányt, majd valamit a fülébe suttogott, s szorosan magához ölelte és megcsókolta. Gyönyörű álom. Kár, hogy az én életem nem ilyen, bárcsak engem is szeretne valaki ennyire, mint az a srác azt a lányt. Boldogok voltak, és szerelmesek. 

A reggel hamar eljött, mikor felkeltem, egy kéz pihent derekamon, szorosan átölelve azzal engem. Mikor meghallottam magam mögött az egyenletes, édes szuszogást, mosoly húzódott arcomra. Óvatosan megfordultam karjai közt, s néztem gyönyörű nyugodt arcát.  Csillogó szemekkel figyeltem tökéletes arcvonásait. Zayn helyes, nem tagadom, de nem hozzám illik, ő egy sokkal szebb lányt érdemel nálam. Talán igaz amit mondott, tényleg szeret, de nem tehetem meg vele, hogy velem legyen. Jobbat, szebbet érdemel nálam. Én csak leégetném. És amúgy is, holnap megyek vissza Írországba, folytatódnak az edzések és folytatódik az életem. Majd egyszer visszajövök, de most még nem lehet.

-          Min gondolkozol? –zökkentett ki gondolataimból és bambulásomból egy reggeli édes mély hang –

-          Semmin – mondtam –

-          Ne hazudj! – mondta mosolyogva s egy puszit nyomott arcomra-

-          Csak, hogy holnap megyek vissza Írországba –mondtam, mire a mosoly lefagyott arcáról –

-          Itt hagysz?

-          Zayn az élet folytatódik, nem csak téged hagylak itt. A húgodat is, anyut és a családodat is. Sajnálom, de nekem vissza kell mennem, folytatnom kell az edzéseket, még nem vagyok tökéletes, még mindig duci vagyok.

-          Nem hagyhatsz itt! – mondta kicsit hangosabban –

-          Miért nem? Miért? Nem köt hozzád semmi, nem vagyok a tiéd!

-          De fogd már fel, hogy szeretlek –mondta kicsit halkabban –

-          De én nem! Most lett vége a párkapcsolatomnak, ami egy nagy hazugság volt, és nem tudok ilyen könnyen továbblépni, mint te!

-          Majd segítek! Kérlek ne menj el! – könyörgött - 

NA HOGY TETSZIK??:))) ÍRJATOK KOMIT! :) SZERINTETEK GIGI ELMEGY? VAGY ZAYNNEL MARAD?:D ÍRJÁTOK MEG A VÉLEMÉNYETEKET! ;) KOMENTELJ KOMMENTELJ KOMMENTELJ!! ;)