12. fejezet - Meg kell keresnem!

Sziasztok! Itt a "hétzáró" rész! Szombaton jövök az új résszel addig kommenteljetek sokat! ;) És osszátok meg helyettem is, hogy van új rész mivel későn raktam fel! pusziii! Jó olvasást!! :))

-          Megmozdulni sem bírtam, szemeim lehunytam, nagyot nyeltem, majd a szabad kezem felvezettem mellkasára. Hiába próbáltam, eltolni magamtól, azzal az indokkal, hogy ez nem helyes, nem tudtam, a hatalmába kerített. Elvarázsolt, még egyszer kinyitottam a szemem, arcán gyengéd mosoly játszott, s mikor látta, hogy engedek a kísértésnek, ajkait, enyémekre nyomta. Puha ajkaival kényeztette az enyémet, s végül bejutást is nyert számba, aminek mindenegyes négyzetcentijét felfedezte nyelvével. Csókja lassú, de annál érzelmesebb volt. Éreztem, hogy régóta vágyott erre a csókra, hogy ajkaink egymást kényeztessék. Kezemet felvezettem mellkasáról, tarkójára és beletúrtam sötétbarna, már-már majdnem fekete hajába. A levegő hiányunk miatt szétváltunk. Zayn félénken mosolygott rám, mire nekem pirosba burkolózott az egész arcom. Fejemet lehajtottam, s cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni. A srác lassan állam alá nyúlt és felemelte fejem. Szemeibe néztem, amikben őszinte csillogást találtam. David sosem nézett rám így, sőt 7 éve sosem nézett rám senki ilyen csillogó szemekkel. 7 éve ugyanez a srác, ugyanebben a testhelyzetben, ugyanilyen tekintettel figyelt engem.

-          Ezt nem szabadott volna – suttogtam, mire ajkait újra enyémekre nyomta, de most csak egy kis puszit adott rá –

-          Ne küzdj az érzéseid ellen. Engedd el magad, és hallgass a szívedre – suttogta, fülembe és átölelt –

-          Miért teszed ezt velem? Te is tudod, hogy nem lehetünk együtt, ne kínozz és ne játszadozz velem – könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak.

-          Makacs vagy! Mindig is az voltál…-rázta meg a fejét, majd mosolyogva rám nézett, arcomról a könnycseppeket letörölte, majd szemeivel mélyen az enyémbe nézett, mintha a lelkemig látott volna – sosem fogom megérteni miért gondolod azt, hogy mi ketten nem lehetünk együtt. Ez csak rajtunk múlik, rajtad és rajtam. Senki máson. Én szeretlek, a kérdés az, te , hogy érzel irántam?!

-          É-én nem tudom.

-          Pedig azt hittem egyértelművé válik, hogyha megcsókollak, de ezek szerint tévedtem. Sajnálom – mondta és elment. Bezárta maga után az ajtót és elment. Legszívesebben utána futottam volna, és a képébe ordítottam volna, hogy én is szeretlek, de nem tettem. Talán féltem, hogy tényleg átver, pedig őszintének tűnik, de hát akkor is őszintének tűnt mikor szekált, most meg azt mondja szeret?! Nekem ez túl sok(k). Elsírtam magam, hihetetlen igaz? Visszajöttem Londonba és már is azzal kezdem, hogy sírok, szinte megállás nélkül. Elsétáltam a mi házunkhoz, ahol ott találtam anyut, Do-t és Davidet. Mikor az utolsó személyt megláttam, kezem ökölbe szorult, és alig bírtam türtőztetni magam. Még képes idejönni ezek után? Mit akar még?

-          Te mit keresel itt? –sziszegtem –

-          Hát téged, mégis mit keresnék itt?! –kérdezte értetlen fejjel –

-          Oh. Csak nem azt szeretnéd mondani, hogy nem érted miért vagyok most ilyen?!

-          Hát igazából de, ez lett volna a kérdésem.

-          Jó akkor elmondom. Menj Brookhoz, csókolgasd őt, sőt őt le is fektetheted, ami ugye nálam nem sikerült! Felőlem azt csinálsz amit akarsz, csak tűnj el innen és soha, de soha többet ne lássalak a közelembe! Undorító vagy, egy aljas féreg! Meg sem érdemled, hogy szeressen valaki, de tudod mit? Brook hozzád illik, ugyanolyan szánalmas emberek vagytok mindketten, éljetek boldogan!

-          Te nem szakíthatsz velem – szorította meg a csuklóm, s szikrákat szóró szemeivel engem nézett.

-          Dehogynem, épp most tettem meg! Én is ember vagyok, ugyanolyan jogaim vannak, mint neked! Én is szakíthatok veled, ahogy te is velem! És most menj el és többet ne lássalak!

-          Rohadt ribanc. Biztosan azzal a Zayn gyerekkel hemperegtél az éjjel igaz? Láttalak titeket tegnap a teraszon, elég jól összemelegedtetek. Mióta vagy együtt vele? – kérdezte gúnyosan, mire én pofon vágtam –

-          Soha nem voltam vele együtt, és most sem vagyok vele együtt! És nem hemperegtem vele tegnap éjjel! Viszont te, gondolom elég szép éjszakát töltöttél Brookkal. Mivel este majdnem lenyeltétek egymást az ÉN bulimon! Amit sikeresen tönkre tettetek! Utállak, remélem soha többet, nem fog téged senki sem szeretni!

-          Velem így ne beszélj! – már épp emelte volna fel a kezét, ha anya nem fogja le neki –

-          Meg ne merd ütni a lányomat, mert nagyon megbánod! Takarodj innen! MOST! –üvöltött vele anyám - 

David fogta magát és kirohant a házból, remélem többet nem látom.

-          Jól vagy? –kérdezte Do –

-          Persze, de Zayn…öhm, hát ő elment – nyögtem ki –

-          Hova?

-          Nem- nem tudom. Kicsit összevesztünk, kirohant a házból és elment. Utána akartam menni, de féltem, hogy csak átver.

-          Elmondta? – kerekedett ki Do szeme –

-          Te tudtál róla? – lehajtotta a fejét, szóval igen – Te tudtál róla, hogy szeret és nem mondtad el? Én meg gyötröm magam, és azon gondolkozom, hogy igaz-e, hogy szeret vagy csak kamuzik, ha elmondtad volna minden másképp alakult volna. Mióta tudod? – kérdeztem , kicsit halkabban –

-          Mikor elmentél nagyon megváltozott, szótlan volt, és furcsa. Aztán egyik nap a közös képeteket nézegette, amin a hintáztok. Rákérdeztem miért nézi ezt a képet, mire annyit válaszolt, eltaszította magától azt az embert akit szeret. Nem tudtam mit tenni, mert elkezdett Brookkal kavarni.

-          Meg kell keresnem!