13. fejezet - Gyere a kis házba!

Sziasztoook!! Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! Komizzatok sokat! ;) Holnap jön az új rész! ;)))

-          Meg kell keresnem! 

Gyorsan minden cuccom felkaptam, és futottam is volna ki, ha Do nem állít meg.

-          Mégis hol a francban akarod keresni?

-          A parkban, bulizó helyeken, kocsmákban…mindenhol

-          Hát te hülye vagy!

Monda s elengedett, én pedig rohantam ahova csak tudtam. Minden kocsmát, minden parkot és minden bulizó helyet megnéztem, de semmi. Este fél hét van. Én pedig még mindig kóválygok. Én rontottam el, ha nem vagyok olyan makacs és bevallom, hogy talán érzek iránta valamit, akkor most nem itt bolyonganék egy parkban egyedül, hanem vele lehetnék. Ha adtam volna neki egy esélyt, teljesen más lenne minden. Hülye voltam és vagyok is. Miért keresem? Ha tényleg jelentenék neki valamit, csak írt volna egy üzenetet vagy felhívott volna. Nem igaz? Vagy én vagyok ilyen naiv? Talán. Gondolataim annyira lefoglaltak, észre sem vettem, könnyek folynak szemeimből. Hogy miért sírok? Mert megbántottam egy embert aki lehet, hogy szeretett, mert ezzel tönkre tettem a saját életemet is. Egyszer csak bizsergés járta át a testem, most kivételesen nem azért, mert valaki a közelemben volt /és itt most Zaynre gondolok/, hanem mert a telefonom jelzett, hogy jött egy üzenetem. Ismeretlen számról kaptam az SMS-t melyben ez állt :

’Gyere a kisházba ahol az este voltunk! Zayn.xx ’

Gondoltam biztosan Zayn küldte és talán megbocsájt nekem. Így rohantam is. Út közben megállítottam egy taxit. Gyorsan beszálltam a járműbe, bediktáltam a címet és máris vittek a kis házhoz. Fél óra múlva kicsit idegesen, ám ugyanakkor boldogan is szálltam ki a kocsiból. A taxist kifizettem és már száguldottam is be a házikóba. A sötétségbe borult ház kicsit megrémített. A sötétség sosem volt a barátom. Mindig féltem. Lassan kinyitottam az ajtót. Senkit nem találtam bent. Megkerestem a villanykapcsolót, felkapcsoltam a villanyt. Mivel Zayn nem volt a kis nappali féleségben, gondoltam biztosan a szobában van ahol tegnap aludtunk. Benyitottam a szobába, de kár volt. A szívem ezer darabnál is többre összetört. Tudtam, hogy megint csak átvert. Szemembe könnyek gyűltek. Nem tudtam mit csináljak, csak álltam ott könnyes szemekkel, egy szót sem bírtam kicsikarni magamból. Fájt, fájt, hogy átvert. Elhitette velem, hogy szeret aztán meg egy kis összeveszés miatt már hívja is Brooklynt az ágyába. Remek.

-          Gigi ez-ez nem az aminek látszik – jött nekem a már betanult, hülye dumával.

-          Nem hát persze, hogy nem. Mindent félreértek és megtudsz mindent magyarázni, de minek? Nem járunk, én nem szeretlek, akkor minek magyarázkodni? – igazából hazudtam azzal, hogy nem szeretem, mert talán egy picit, de jelen pillanatban nem érdekelt.

-          Figyelj én meg tudom magyarázni, esküszöm. Kérlek – nézett rám könyörgő szemekkel, Brook pedig csak cseles mosollyal figyelte a történteket, majd elkezdte csókolgatni Zayn nyakát – Brook szállj már le rólam – lökte le magáról idegesen, majd egy szál boxerben közeledett felém. Becsuktam a szemem és csak nyugtattam magam, hogy ne ugorjak neki annak a cafkának, hogy ne keverjek le egy pofont Zaynnek.

-          Ne közeledj kérlek, mert olyat teszek amit nagyon meg fogok bánni – szóltam.

-          É-én…-kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.

-          Figyelj az oké volt, hogy suliban mindketten megaláztatok, nem is egyszer, de az azért már sok, ha az érzéseimmel játszol! Mi volt ez? Egy fogadás, hogy mikor tudsz majd megfektetni, vagy hogy beléd szeressek aztán meg dobj? Gratulálok Zayn! És te még azt kérdezted miért nem lehet minden olyan, mint régen. Remélem a válaszra rájöttél mostmár magadtól is – néztem rá gúnyosan –

-          Várj már. Én nem játszadoztam az érzéseiddel, amit mondtam azt komolyan is gondoltam, csak – csak hülyén éreztem magam azok után amit, mondtunk egymásnak és-és elakartam menni. Aztán jött Brook és…

-          Ja és gondoltad ő  úgyis lefekszik veled, mert egy ribanc. Nem, mint én igaz? Remélem soha a büdös életben nem foglak látni Zayn Malik! Törölj ki az életedből ÖRÖKRE! Én is ezt fogom tenni – mondtam sírva. És már el is rohantam, futottam amerre tudtam. Mindenkit levegőnek néztem, az sem érdekelt ha fellökök valakit. Sosem tettem még ilyet, de most szükségem van rá. Az utca túloldalán megláttam egy kis kocsmát. Nem érdekelt, hogy nézek ki, bementem oda. A hely cigifüstben ázott, mindenhol kipirosodott arcú már alkohol szagú emberek ültek. A pultos egy 20 év körüli lány volt, arcán ott virított a műmosoly ami szinte minden ilyen helyen dolgozó embernek. Oda mentem az éppen sört csapoló lányhoz.

-          Kérnék valami jó erőset – szóltam oda neki.

-          Ejhha csak nem pasi van a dologban?

-          Inkább egy bunkó paraszt aki átvert, tönkretette az eddigi életemet, játszott az érzéseimmel és egy kis feszkó miatt már hívja is azt a ribancot és lefekszik vele. Az egész életem egy marha nagy hülyeség. Minek születtem meg, ha nem tud senki sem szeretni? Ha nem számítok senkinek? Látod itt sírok, mert az életem egy pocsék átverés.

-          A férfiak már csak ilyenek. Idióták, hülyék és nem gondolkoznak. Ok nélkül bántanak meg minket. Azt sem tudják miket beszélnek, aztán mikor elveszítenek rájönnek mit is tettek és megbocsájtást kérnek. Jönnek a szokásos, mindenkinek jár még egy esély dumával, mi persze visszafogadjuk őket, aztán kit érdekel, hogy újra megbántanak e szeretjük őket. Ez a legrosszabb a szerelemben, az életben, mindenben. Mióta voltatok együtt?

-           Nem voltunk együtt, de azt mondta 7 éve nem tud elfelejteni, mikor az első csókunk volt. Hittem neki aztán tessék ez lett a vége – rántottam vállat, majd legurítottam az erős italt – kérnék még egyet!

-          Az nem megoldás ha leiszod magad. Most még jó, de akkor holnap még rosszabb lesz, mint előtte volt.

-          Teljesen mindegy, így is úgy is rosszabb lenne. Nem érdekel semmi, holnap visszamegyek Írországba és jó ideig nem jövök vissza. Soha többet nem akarom látni azt a barmot.