14. fejezet - A kis kocsmában!

Sziasztok! Hoztam egy részt, de nagyon rövid lett! Sajnálom, holnap hozok hosszabb részt! :) De ma elég sok gondom volt...:/

-          Teljesen mindegy, így is úgy is rosszabb lenne. Nem érdekel semmi, holnap visszamegyek Írországba és jó ideig nem jövök vissza. Soha többet nem akarom látni azt a barmot.

-          Te tudod – rántott vállat a lány, és oda adta az újabb adagot.

-          Tudod mit? Inkább adj egy üveggel. Az jobb lesz – mondtam.

-          Mennyire bírod a piát?

-          Semennyire. Nem szeretek bulizni, piálni meg még úgysem.

-          Akkor biztos jó ötlet ez?

-          Ne oktass ki, hogy mi jó ötlet és mi nem! Csak tedd a dolgod! – kiáltottam rá. Mérhetetlen düh, és harag volt bennem. Legszívesebben mindent összetörtem volna. Csapkodtam volna, össze-vissza, az agresszivitásommal ez az egy gond volt. Ha átvertek alig tudtam kontrollálni. Ennek ellenére még soha senkit nem bántottam fizikailag. Csak üvöltöztem mindenkivel és egyedül akartam maradni, kisírni magam. A hétköznapokban álarcot hordok, mintha minden rendben lenne, de sosem az. Mikor anyukámnak volt pasija, akit a mostoha apámnak kellett hívnom, sajnos. 2 évig bírták egymással aztán, minden nap veszekedtek. Az a férfi egyenesen utált engem, mindig üvöltözött velem, anya már nem is tudta mit csináljon. Inkább szakítson vele, vagy engem küldjön el apához. Végül úgy döntött szakít vele. Azóta, úgy ahogy normális az életünk. Mikor már az ötödik pohár tartalmát is megittam, kezdtem érezni, hogy a fejembe száll, de azért sem hagytam abba. Felőlem akár lehet ez is a halálom.

-          Na jó ezt nem bírom nézni! Most komolyan egy ostoba pasi miatt akarod tönkretenni magad? Kit érdekel az a barom, fejezd be. Mutasd meg neki, hogy igenis erős vagy és nem érdekel, hogy átvert! Hidd el neki az lesz a legnagyobb büntetése, hogy nem lát szenvedni. Azt hiszi majd, hogy magasról leszarod mit művel veled és te soha nem adod fel! Vágod?- lehet igaza van, sőt biztos, hogy igaza van. Ha Zaynnek egy csitri kellett helyettem akkor jó. Most megkapja, nem foglalkozok vele, abbahagyom ezt az egészet és hazamegyek. Holnap pedig megyek vissza apához. Aztán hirtelen megcsörrent a telefonom, kihalásztam a zsebemből, megnéztem ki hív és mikor megláttam Do nevét a képernyőm egyből az jutott eszembe, hogy mióta itt vagyok nem is beszéltem vele. Alig pár szót váltottunk.

-          Tessék? – szóltam bele kicsit már kábultan az alkohol hatásától.

-          Gigi? Hol vagy? És miért ilye furcsa a hangod ittál?

-          Nyugi. Jól vagyok! Csak Zayn megint azzal a ribanccal volt, látod még jó, hogy elutasítottam.

-          Sajnálom. Mond meg hol vagy és anyuval érted megyünk.

-          Nem tudom hol vagyok, csak futottam megláttam ezt a kis kocsmát és bejöttem – válaszoltam mire a pincércsaj kikapta a kezemből a telefont, bediktálta a címet, majd lerakta és közölte velem, hogy 10 perc múlva itt vannak értem, és , hogy a lelkére kötötték, hogy nem adjon nekem több alkoholt. Ott ültem a pultnál, a pincérlány egy perce sem vette le rólam a szemét. Azt hiszi képes lennék kilopni a pultból az italt? Azért azt mégsem. Tíz percig csak mereven néztem magam elé, majd megjött Do és az anyukája. Beszálltunk a kocsiba és hazavittek.

Remélem azért tetszik! Komizzatok! :)