16. fejezet - Do furcsa SMS-e !

Sziasztoook! Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! Kérek sok kommentet.:) pusziiii.:)))

-          Kicsim, nézd. Én megértelek, első szerelem, csalódások egymás után, nehéz gondok, de nem lehetetlen továbblépni ezeken.

-          Jó, de most nehéz és új nekem ez az egész és félek.

-          Tudom drágám, tudom – ölelt meg.

-          Mit csináljak?

-          Tedd azt amit jónak látsz, én támogatni foglak, dönts bárhogy is.

-          Köszönöm – mondtam halkan.

-          Mikor indul a géped?

-          Basszus – csaptam a homlokomra – nem rendeltem jegyet. Mindegy, mit szólnál ahhoz, ha szólnék apunak, hogy holnap utazok vissza, ma pedig tartanánk egy anya lánya, csajos napot? – mosolyogtam édesanyámra, régen voltunk együtt, és mióta visszajöttem csak Zaynnel és az érzéseimmel foglalkoztam. Ideje az anyukámra is időt szakítanom. Anyu nagy mosollyal díjazta ötletemet, és mint egy tini lány kissé sikítva ugrott nyakamba, hogy micsoda jó napunk lesz, mennyit vásárolunk, kajálunk is és kibeszéljük a pasikat, hogy micsoda idióták és érzéketlenek. Kezdem azt hinni anya rosszabb, mint Do. Na jó mégse, nála nincs rosszabb. Mégis imádom. Jobb barátnőt, keresve sem találnék, kiállt mellettem a rosszban és engem választott a menőség helyett.

*** 

- Jajj még menjünk be ide is. Nézd milyen jó ruhák vannak a kirakatban – Már 3 órája, hogy szeretett édesanyámmal a boltokat járjuk egy plázában. Egy üzletet sem hagyott ki. Én pedig lassan megőrülök a fájdalomtól ami a kezembe hasít a sok zacskótól, amik csordultig vannak tömve ruhákkal és cipőkkel. Nem értem minek vett nekem estélyi ruhákat és magassarkú cipőket, mivel valószínűleg soha az életben nem fogom őket felvenni. Jó nekem a rég megszokott converse tornacipő és a többi lapostalpú sportcipő, na meg a farmernadrág egy sima pólóval. Minek nekem estélyi? Úgysem járok semmilyen eseményre.

-          Oh ezt nézd, de gyönyörű, milyen jól állna neked! Muszáj felpróbálnod – olyan lelkesen mondta, hogy nem tudtam nemet mondani, bármennyire is szerettem volna, de nem akartam megbántani. Kedvtelenül bekullogtam a próbafülkébe a gyönyörű sötétkék, combközépig érő ruhával a kezemben. Tetszene ez a ruha, ha nem magamon látnám. Az én lábaim még mindig dagattak. Mikor felvettem jó alaposan megnéztem magam a tükörben és miután megállapítottam, hogy nekem ez a ruha borzalmasan áll, elhúztam a függönyt és szülőm elé álltam, mire neki könnybe lábadtak a szemei, mintha az esküvői ruhámban látna. Ezzel csak pár gond van, ez nem az esküvői ruhám, nem mostanában lesz az esküvőm és nincs pasim aki elvenne.

-          Édes kislányom, olyan gyönyörű vagy ebben a ruhában, mint egy hercegnő – Ja, mint a pokol rút hercegnője.

-          Anya úgy csinálsz, mintha az esküvői ruhámban látnál – forgattam meg a szemeimet, mire legyintett egyet, hogy én ezt nem érthetem, de majd megértem ha anya leszek. Várom azt a pillanatot…Ha rajtam múlna, se férjem, se gyerekem nem lesz.

-          Na öltözz át, megyünk kifizetni, aztán mehetünk enni. Kezdek éhes lenni, lefárasztott ez a sok vásárlás – mondta anyu. Még, hogy őt? Én cipelem a cuccokat. Az ujjaim már görcsben állnak és vörösek.

*** 

 Végre hazaértünk, a cuccokat egyből ledobtam a földre és hálát adtam Istennek, hogy nem szakadtak le az ujjaim. Annyira kifáradtam, hogy egyből ledőltem a kanapéra, délután 5 óra van. Kipurcantam. Éppen nyúltam a távirányítóért, hogy bekapcsoljam a TV-t mikor jelzett a telefonom, hogy SMS-em érkezett. Do írt. 

„Találkozzunk fél óra múlva a park bejáratánál, van egy meglepim, kicsit öltözz ki. Nem kell nagyon csak egy kicsit. Do. Xx „

Furcsa egy üzenet, állapítottam meg. Do sosem szokott ilyeneket írni. Csak ha nagyon készül valamire. Ennek ellenére, egyből felpattantam, kikotortam a most vásárolt ruhák közül egy kicsit csinosabb darabot, a fürdőbe mentem felkentem magamra egy kis sminket, de csak halványan, a hajamat kiengedtem, így hullámos hosszú hajam vállamra hullott. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből és már indultam is. Mintha egy randira készültem volna, gondoltam magamban. Furcsa mód most izgalommal vártam Do meglepetését, pedig általában félni szoktam tőlük. Mikor odaértem a park bejáratához egy kis fecnit találtam gyertyákkal körülvéve, melyek szívalakban vették közre a papírdarabkát. A fecni egyik oldalán a nevemet találtam, míg a másik oldalán egy kis szöveget. Meglepődötten olvastam el a kis útmutatót. 

„ Csak kövesd a gyertyákat és ne állj meg” 

Bármennyire is tudtam, hogy ezt biztosan nem Do írta, a kíváncsiságom mindent felülmúlt. Követtem az égő gyertyasort, majd elérkeztem a park legszebb részéhez ahol most egy megterített asztal várt egy fehér és egy vörös rózsával a tetején. Kicsit közelebb merészkedtem az asztalhoz, félve tettem meg lépteimet, hiszen nem bírtam felfogni, hogy valaki ezt nekem készítette, de mikor megláttam az asztal közepén egy borítékot a nevemmel, minden kétségem elszállt afelől, hogy ez nem az én részemre készült. Kinyitottam a borítékot melynek felnyíló részén ennyi állt. 

„ nézz fel” 

Felnéztem és két aranybarna szempárba ütköztem, melyeket hosszú szempillák vettek körül. Ajkaim elnyíltak meglepődöttségemben, nem tudtam mit tegyek vagy mit mondjak. Rohanjak el? Vagy várjam meg mi sül ki ebből az egészből?

-          Gigi kérlek bocsájts meg, hidd el nem akartalak megbántani. Átverni meg még úgy sem. Sajnálom én felidegesítettem magam és inkább a könnyebb utat választottam, pedig érted igazán érdemes küzdeni. Gyönyörű ember vagy kívül-belül. Soha nem találkoztam ilyen lánnyal, elraboltad a szívem örökre – Szemeim majdnem könnybe lábadtak szavai hallatára. A szívem őrült tempóban kezdett verni, talán azért, mert szeretem, vagy csak azért, mert félek átver.

-          Nem tudom mit mondjak. Nem tudok benned megbízni. Köszönöm, hogy mindezt megcsináltad miattam, de félek attól, hogy átversz és ez is csak egy trükk – mondtam ki amit jelen pillanatban éreztem.

-          Sajnálom, tudom, hogy talán minden esélyemet ellőttem, de azért megennéd velem ezt a vacsorát, hogy ne vesszen kárba? – kérdezte. Láttam rajta kicsit zavarban van így mosolyogva bólintottam, mire átjött az én oldalamra, kihúzta nekem a széket, töltött a poharamba egy kis bort majd valahonnan egy fa mögül előhozott 2 tányért amin spagetti volt. Nagyon jól nézett ki. Annak ellenére, hogy olyan 1 órával ezelőtt ettem, eléggé megkívántam ezt a kaját így egyből el is kezdtem enni. Az este további része csodásan telt. Néztünk egy kicsit csillagokat, beszélgettünk is. Erre a kis időre elfelejtettem miket tett velem, de nem bocsájtottam meg neki. Egy lány sem érdemelné azt amit én kaptam tőle, azt a  sok rosszat.