17. fejezet - Az utolsó csókunk, lehet, hogy örökre!

Sziasztooook!! Rövid, de új rész. Szóval meghoztam a 17. fejezetet jó olvasást és várom a KOMMENTEKET!!!;) pusziii.:))

-          Zayn figyelj nekem mennem kéne, holnap korán kell kelnem, mert megy a gépem és…- szólaltam meg, de hirtelen magához ölelt és ezzel belém fojtotta a szót – Zayn kérlek, mennem kell.

-          Biztosan elmész? – nézett szemembe, s arcomon végig simított, remegő kezével.

-          I-igen – bólintottam, miközben barna íriszeibe bámultam. Lassan végigszántotta kezeit, jobb kezemen, majd mikor kézfejemhez ért, összekulcsolta ujjainkat s egy puszit adott kezemre.

-          De ugye hamar visszajössz?

-          Nem tudom, szeretnék ott maradni egy ideig, hogy kitisztuljon a fejem, hogy átgondoljak mindent ami történt – szemeibe néztem, melyek most szomorúan csillogtak. Fejem lehajtottam, erre ő gyengéden átölelt én pedig mellkasába fúrtam, már piros arcomat. Közelsége mindig ezt hozta ki belőlem, de nem engedhetek neki, hiszen a fal amit magam köré építettem pont miatta, nem dőlhet le. Nem kaphat meg könnyen, ha annyira szeret ahogy mondja, akkor talán várni fog rám.

-          Lehet, hogy elmész és soha többet nem is látlak majd, de hidd el nekem, sosem fogok egy lányt sem úgy szeretni, mint téged – kijelentésére, szívem nagyot dobbant legszívesebben megcsókoltam volna, de inkább nem tettem. Még félre érti. Egy puszit adtam, enyhén borostás arcára, mire elmosolyodott és szorosabban ölelt.

-          Istenem, annyira sajnálom – mondta ki, mire én meglepődötten toltam kicsit el magamtól, és azokba a gyönyörű, most éppen könnyektől csillogó szemekbe néztem. Sírt. Miattam. Miattam sírt. Arcán legördülő könnycseppeket letöröltem ujjaimmal, majd megöleltem – annyira, de annyira bánom, hogy Brook eltudott csábítani, és azt is, hogy bántottalak. Nem akartam, csak féltem attól, hogy esetleg visszautasítasz és ezért inkább távol tartottalak magamtól és azt a hülye menőséget választottam helyetted. Esküszöm, ha egyszer visszajössz nem foglak elengedni és egyszer a barátnőmnek, sőt a feleségemnek és a gyerekeim anyjának tudhatlak majd, addig nem nyugszom, míg ez meg nem valósul. Veled akarom leélni az életem, nem holmi ribancokkal. Érted? Tudom, ez úgy hangzott mintha egy lány mondta volna, de szükségem volt arra, hogy elmondjam amit érzek. És tudom, hogy ezért megint kiakadsz, de csak még utoljára mielőtt elmész ezt hadd tegyem meg – testem olyan melegség járta át, amit még 40 fokos nyári levegő sem múlhat felül, bőröm bizsergett érintése nyomán, a szívem gyors tempóra váltott, s ziháltan kezdtem venni a levegőt. Szavai olyan érzelmeket, érzéseket váltott ki belőlem, mind lelkileg, mind fizikailag, hogy az hihetetlen. Soha nem éreztem ilyet, mégis kellemesnek gondoltam. Arca közeledett felém, mire én megrémültem, gondolataim ezer fele cikáztak, ha engedem, hogy megcsókoljon lehet nehezebb lesz itt hagynom, de ha nem engedem megbántom és én magam is megbánom, hogy nem engedtem. Szerettem volna újra érezni finom, édes ajkait, ahogy felfedezi számat. Nem kellett sokat várnom, még egyszer szemembe pillantott, majd újra ajkaimra s már le is csapott rájuk. Gyengéden falta őket és olyan lassan, mintha soha nem akarna elengedni. Ilyen csókban még nem volt részem, testem megremegett, szívem azt hiszem már kitörni készült, a levegőm lassan fogytán van, de még több ideig szeretném érezni ezeket az ajkakat, akár fulladásig bírnám. Érzem már nem fog sokáig tartani ez a csók, de nem szeretném elengedni. Szinte fájt amikor elváltak ajkaink, de mégsem távolodtunk el annyira egymástól, csak pár centi. Zayn a szemembe nézett, megsimogatta arcom, majd fülemhez hajolt.

-          Szeretlek forever and always – suttogta majd valami hideget éreztem csuklómon, lenéztem kezemre, egy karkötő volt rajta, melyen a Forever felirat lógott. Zaynre néztem, akinek halvány mosoly terült szét arcán.

-          Ha legközelebb találkozunk és látom, hogy még mindig rajtad van, tudni fogom, hogy még talán jelentek neked valamit és, hogy emlékszel rám – Ujjaimat végig húztam a kis ezüst íráson, majd a barna csodákba néztem.

-          Olyan sosem lesz, hogy elfelejtenélek. Akármit is tettél vonzódom hozzád, testileg, lelkileg, de nekünk ez nem fog menni. Egy ideig biztos nem. Sajnálom. Köszönöm a karkötőt, ígérem soha nem veszem le, sokat jelent nekem. Ígérem, ha átgondoltam a dolgokat visszajövök és megkereslek, de most mennem kell – mondtam halkan, amit kiejtettem a számon egy szavát sem bántam meg. Úgy gondoltam, jobb ha elmondom az érzéseim – le-lehetne még egy kérésem? – kérdeztem félve. Ajkaira túlságosan szomjaztam, mint a vámpír a filmekben a vérre én úgy a valóságban Zayn csókjára.

-          Persze, amit csak akarsz – válaszolt.

-          Cs-csókolj meg – mondtam ki csukott szemmel, halkan. Másodpercek teltek el csendesen, már azt hittem nem fog semmit sem tenni, de talán csak idő kellett neki, hogy feldolgozza kérdésem, s már ajkaimra is tapadt. Kicsit szenvedélyesebben csókolt, de ez annak is tudható, hogy ez az utolsó csókunk, lehet örökre.