18. fejezet - Szeretlek, Sajnálom!

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Remélem tetszik majd! Komizzatok sokat és Jó olvasást!!! :))
Ja és ezt a dalt hallgattam írás közben szóval, ha gondoljátok hallgassátok olvasás közben! ;)

-          Ajkaink elválása után, Zayn mélyen a szemembe nézett, majd még egy kis puszit adott számra s ölelkezve indultunk hazafele. Akik jöttek velünk szembe az utcán, valószínűleg azt hitték, együtt vagyunk és boldogok, pedig a látszat néha csal, és jelen esetben nagyon is. Talán kívülről úgy néztünk ki, mint a szerelmes párok, de belül a szomorúság lapult és az elfojtott érzelmek, a szerelem. Felnéztem az égre, melyen több millió csillag ragyogott, gyönyörű. Mindig is szerettem nézni a csillagos eget és 11 évesen arról álmodoztam, ha felnövök majd Zaynnel fogom nézni őket. Együtt, ölelkezve olykor –olykor csókot váltva. Aztán felnőttem, a véleményem változott, de az érzéseim megmaradtak, vagy talán erősödtek. A házunk elé érve egymással szembefordultunk, Zayn megfogta kezeimet, majd szorosan átölelt. Arcomat mellkasába fúrtam, míg ő fejem búbján pihentette fejét. Hosszú ölelkezés után elváltunk egymástól, majd szemébe néztem, ahol láttam a szomorúságot.

-          Ígérd meg, hogy visszajössz hozzám, kérlek!

-          Nem tehetem, te is tudod.

-          Annyira visszaforgatnám az időt. Azért hívj fel néha, és ha valami baj van szólj! – parancsolt rám, édes volt, hogy így aggódik értem. Sosem számítottam senkinek, csak Do-nak.

-          Rendben. Megmondod a húgodnak, hogy holnap jöjjön ki velem a reptérre? Szeretnék neki mondani valamit – hajtottam le a fejem, próbáltam az időt húzni ameddig csak lehet, de nem lehet az örökkévalóságig. Államnál fogva emelte fel ujjaival fejemet, majd szemembe nézett, aztán le ajkaimra. Most nem lehet, biztos vagyok benne, ha még egyszer megengedném, hogy megcsókoljon itt maradnék. Mikor arcával közeledett, el kellett szakadnom szemeitől, mert tudom, hogy miattuk bűnbe esnék. Bármennyire is fájt mellkasánál fogva megállítottam mozdulatát. Ő bólintott egyet, hogy érti, nem szeretném most ezt a csókot.

-          Szeretlek! Kérlek soha ne feledj el.

-          Nem foglak – suttogtam, szívem kis darabokra tört, el kell mennem, de így-így sokkal nehezebb.

-          Na menj, még pakolnod kell és korán is kelsz – mosolygott rám, de láttam rajta, hogy kelletlenül tette meg ezt a lépést.

-          Rendben. Akkor szia! Majd hívlak, de te is hívhatsz ha gondolod – mondtam félénken, s éreztem arcom pírba borult.

-          Mindenképp – mosolygott még mindig, majd egy utolsó hosszú ölelés és egy szájra puszi és már mentem is be a házba. Felrohantam a szobámba,a bőröndömet előszedtem, belepakoltam a ruháimat, majd becsuktam. Elementem fürödni, s közben könnyeim záporoztak. Itt kell hagynom, nem tehetem meg, hogy vele leszek. Jobbat és szebbet érdemel nálam. Kiszálltam a kádból, melyből kókusz illat szálldogált, megtörölköztem, felvettem a pizsamám, anyával még beszélgettem egy kicsit és TV-ztünk, majd lefeküdtem.

*** 

A reggel hamar eljött, sajnos. Do küldött egy sms-t, hogy jön a reptérre, de úgy, hogy beugrik hozzánk. Még nagy búcsúzkodás itthon anyától, amit nem értem miért tettünk meg, hisz jön velem a reptérre. Már csak Do-t várjuk. Pár perc múlva a csengő hangját halljuk, barátnőm megérkezett. Mosolyogva nézett rám én pedig csak próbáltam magamból kicsikarni egy kis mosolyt. Beültünk az autóba és elindultunk a reptér fele. Az ablakon át mindent jól szemügyre vettem, hisz ki tudja mikor jövök újra vissza. Szinte minden helyhez, tudtam kötni valami emléket. Az út csendesen telt, nem éreztük, hogy meg kéne szólalnunk. Anya leparkolt a kocsival, majd lassan kiszálltunk. A bőröndömet magam után húzva mentem becsekkolni. Éppen anyáéktól búcsúzkodtam, mikor megszólalt egy hang, hogy elkezdhetjük a beszállást, már indultam volna el, de hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátra néztem és Zayn láttam meg felém futni, szinte a tüdejét is kiköpte mire odaért hozzám. Kezeivel térdére támaszkodott, majd mikor légzése valamennyire visszaállt a rendes tempójába, a barna szemű srác rám nézett, elmosolyodott.

-          Zayn – mondtam halkan.

-          Csak nem hagyhatsz itt úgy, hogy még csak el sem köszöntél. Szeretném ha talán az utolsó búcsúzkodásunk emlékezetes lenne. Igazából az utolsó búcsúzkodást úgy képzeltem, hogy az öregek otthonában egymás kezét fogva, mondogatunk mindenféle hülyeséget, majd örök álomra hajtjuk fejünket, – nevetett fel kínosan, mire én is kuncogni kezdtem – de nem biztos, hogy így fog történni. Szóval, szeretnék még egyszer bocsánatot kérni mindenért amit tettem veled és szeretném ha sosem felednél el, mert én nem foglak, itt – fogta meg a kezem s mellkasához emelte pont hevesen lüktető szíve fölé – érzed? Ezt csak te hozod ki belőlem, ha a közelemben  vagy, vagy ha csak megnézek rólad egy képet, hallom édes hangod, csilingelő nevetésed, vagy csak ha éppen szóba kerülsz. Ez a bennem lévő dübörgő kis szervecske csak érted dobog! Mert tudom, hogy te vagy a tökéletes számomra és, mert szeretlek! Sosem fogom túl tenni magam rajtad, mindig te leszel az a lány akiért fel fogok kelni reggelente, aki körül a gondolataim forognak minden pillanatban. Szeretlek! – mondta ki még egyszer. Én könnybe lábadt szemekkel figyeltem az érzéseit kiadó fiút aki velem szemben áll. Az én szívem is valahogy úgy tett, mint Zayn-é. Dübörgött, szinte ki akart törni a helyéről. Zayn kezei közé fogta arcomat, majd forró csókot adott ajkaimra. Azok az édes, finom, puha ajkak. Most is elvarázsoltak. Úgy éreztem magam abban a pillanatban, mintha egy üres szobába lennénk bezárva, csak mi ketten, éltünk a pillanatnak, éltünk az érzéseinknek, a Szerelmünknek. Kezemből kiesett minden amit tartottam benne, majd Zayn tarkójára vezettem őket, s lassan cirógattam. Ajkai még mindig ízlelgették az enyémet, de már nem sokáig. A levegőnk elfogyott, könnyeink megindultak, s egymás arcáról törölgettük azokat. Homlokát enyémnek támasztotta, majd kicsit elmosolyodott.

-          Szeretlek! Forever and always! Ne feledd! – suttogta ajkaimra, szemeimet lecsuktam, erőt vettem magamon és én is kimondtam azt amit érzek.

-          É-én is szeretlek – mondtam ki elcsukló hanggal, Zayn arcán nagy mosoly terült szét, majd újra megcsókolt. Ez a csók nem tartott sokáig, de ugyanolyan tökéletes volt, mint a többi.

-          Maradj itt velem. Kérlek! – kérlelt.

-          N-nem lehet. Keress magadnak egy olyan lányt aki boldoggá tehet, kérlek! Én nem vagyok rá képes! Sokkal jobbat és szebbet érdemelsz nálam. Hidd el más majd boldoggá tesz – simítottam végig arcán, s könnyeim újra utat törtek maguknak.

-          Nem teheted ezt. Én nem akarok más lányt, csak téged. Engem más nem tehet boldoggá csak te! Nem vagyok képes más lányt szeretni.

-          Sajnálom – mondtam, és kibontakoztam öleléséből majd elindultam a repülőgép felé, még utoljára visszanéztem a könnyes arccal és szemekkel álló Zayn alakjára, majd felszálltam a gépre.