21. fejezet - Újra láthatom!

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Ez elég rövid rész lett, de sok dolgom volt. És csak ennyi tellett tőlem.

-           Ez volt 2 hónappal ezelőtt. És most? Most itt ülök az X-faktor nézőterén Londonban és szurkolok annak a fiúcsapatnak amelyikben ott énekel talán életem szerelme és apám barátnőjének a fia, akivel nagyon jó barátok lettünk. Szívem a torkomban dobog, kezeimet tördelem és csillogó szemekkel, nagy izgalommal várom az eredmény hirdetést. A legjobb három van még bent a műsorban. Könnyek szöknek szemembe és lelassul körülöttem minden, végignézek a sikítozó és csalódott rajongókon, akik a srácoknak szurkoltak. Mikor a műsorvezető kimondta, hogy a verseny véget ért a One Direction nevű bandának, szívem hatalmasat dobbant. Mindenki felállt és vas tapssal jutalmazták a srácokat. Megnéztük a legjobb pillanatokat, de én csak Zaynre tudtam figyelni. Szeme könnybe lábadt, s mintha megérezte volna, a közönség felé fordult és szeme megakadt valakin. Nem- nem rajtam, az előttem lévő sorban ült el barna hosszú hajú lány, vadul integetett a srácnak akit szeretek. A fiú rámosolygott, majd a műsorvezető felé fordult, aki kérdezgetett tőlük. A műsornak vége, Maura piros, kissé dagadt, könnyes szemekkel indul a színfalak mögé ahol kisebbik fia várja, apa és én is utána megyünk. A szőkeség anyja nyakába ugrik és sírni kezd, de mégis mosolyog. Aztán megpillant engem, még nagyobb mosoly terül szét arcán, s közeleg felém. Tárt karjait körém zárja, majd fejét nyakhajlatomba mélyeszti. Hangosan felkuncogok, mire kicsit eltávolodik tőlem.

-          Hogy-hogy eljöttél? – kérdezi kíváncsian.

-          Semmi pénzért nem hagytam volna ki. Minden adást végignéztem otthon és anyukád és Do is szólt, hogy erre az adásra jöjjek el – mosolyogtam rá.

-          Örülök, hogy itt vagy. Sokat jelent nekem és másnak is – tudtam, hogy a más alatt Zaynt értette. Lesütöttem szemeimet, nem mert Niallre nézni – rengeteget kérdezett rólad anyutól. Szeret téged.

-          Nem szerethet, hiszen Geneva-val van együtt – mondtam kicsit ingerülten.

-          Attól még szerethet, lehet csak egy társra volt szüksége.

-          Nem tudom Niall. Nem hiszem, hogy még szeret.  Megbántottam tudom jól. Otthagytam mikor szerelmet vallott nekem.

-          Sok sikert – kacsintott rám Niall. Én pedig nem értettem mire mondja, de egy másodperc alatt rájöttem.

-          Gigi? – kérdezte egy hang, mitől a hideg is kirázott, lassan megfordultam és az aranybarna szemű sráccal találtam szembe magam, akit szeretek.

-          Zayn – suttogtam. A fiú még mindig nagy szemekkel bámult rám, aztán megtörte a köztünk lévő távolságot és szorosan megölelt. Felfogni sem tudtam mi történik, aztán egy pillanat múlva már könnyeim folytak arcomon, és szorosan öleltem vissza.

-          Úgy hiányoztál. Sajnálom, hogy nem hívtalak, csak sokat kellett készülődni a próbákra, vagy rajongókkal kellett találkozni, vagy…- mondatát függőben hagyta, tudtam miről volt szó, vagyis inkább kiről.

-          Vagy Genevaval voltál. Megértem – mosolyogtam rá.

-          Sajnálom – hajtotta le fejét.

-          Ne sajnáld! Nem tettél semmit, csak tovább léptél, tetted amit kértem. Esetleg me-megismerhetném? – kérdeztem kicsit zavartan. Zayn először meglepődött kérésemen, majd bólintott. Megfogta kezemet, mely érintése alatt bizsergett. Megálltunk egy öltöző ajtó előtt, amire One direction volt írva. Zayn benyitott én pedig utána kullogtam, még mindig fogta kezemet és mikor minden szempár ránk szegeződött, köztük egy barna hajú gyönyörű lányé is, eléggé zavarba jöttem. A lány mosolyogva nézett barátjára, de mikor meglátta, hogy a kezemet fogja egyből elkomorult arca. Zayn beljebb lépett, s most már elengedte kezemet.

-          Skacok ő itt Gigi, Niall te már ismered. Igaz a többiek is, de csak mikor még duci volt akkor láttátok utoljára és megalázva – hajtotta le fejét.

-          Sziasztok! – mosolyogtam szerényen.

-          Gigi ő itt Geneva a barátnőm – nézett rám Zayn, Niallre néztem aki elég furcsa fejet vágva nézte a jelenetet.

-          Gigi Sparks, örülök, hogy megismerhetlek! –mosolyogtam a lányra.

-          Geneva lane, én is örülök – mosolygott vissza majd kezet fogtunk.