6. fejezet - Az életem kezd egyenesbe jönni!

Sziasztok! Mégsem tartok blogszünetet, remélem nagy örömötökre! ;) Szóval itt az új rész! KOMIZZATOK SOKAT!:) Jó olvasást! :)

-          Edzés közben a lányokkal beszélgettünk, ismerkedtünk és az idetévedő pasikat elemeztük ki. Greg közben adta az instrukciókat, hogy mit, hogyan csináljak, én pedig szorgalmas diák létére tettem amit mondott. A csajokkal éppen Danielt figyeltük, akinek, állításom szerint nagyon formás a hátsó fele. Szóval róla beszéltünk, mikor egy rettenetesen helyes srác jött be az ajtón. A féloldalas mosolya egyből elvarázsolt, barna haja az égnek meredezett a sok zselétől, vagy hajlakktól, és aranybarna szemei, úgy csillogtak mint a gyémánt. Mondjuk hiába nézem, engem úgysem fog észrevenni és valószínűleg sosem lesz az enyém, hiszen nézzünk rá, és nézzünk rám. Ég és föld. Ő helyes, én ronda, ő izmos és jó a teste (gondolom), én kövér (még). Egyik pillanatban még a srácot nézem, a másikban pedig a plafont. Azt hiszem hátraestem, remek, nagyon elbambulhattam. A többiek persze nevettek rajtam, sőt Greg már szinte röhögőgörcsöt kapott.

-          Örülnék ha nem röhögnél, hanem segítenél  - mondtam gúnyosan –

-          Ne-ne haragudj, de ez nagyon vicces volt – nevettett tovább, s már a könnyeit törölgette. Persze vicces, amit én csinálok az mind vicces, mindig leégetem magam, a többiek meg röhögnek. Bevillantak a képek, ahogy a suliban ugyanígy kinevettek, ahogy megaláztak. Nekem ez nem fog menni, nem fog sikerülni. Vissza kell mennem Londonba, nem vagyok tökéletes, ez van. El kell fogadnom, hogy porig aláznak.  –

-          Ja hát persze, vicces…bocsi nekem most ki kell mennem a mosdóba –mondtam s már el is mentem - 

Sírni kezdtem, sírni, mert úgy érzem nem bírom. Én nem fogom bírni, sok lány van itt akiknek gyönyörű az alakjuk és ők maguk is. Én? Én meg csak egy - Zayn szavaival élve – csőcselék vagyok. Bajt hozok mindenkire. Talán vissza kellene mennem. Talán túl elhamarkodottan döntöttem. Anya is biztosan tudja, hiszen akkor nem engedett volna el. És ott van Do biztosan rossz neki nélkülem, bár lehet, hogy mióta eljöttem a menőkkel van.Felkell hívnom! Gyorsan befutottam az öltözőbe és a pulcsim zsebében keresni kezdtem azt a kis kütyüt amit telefonnak hívunk. A névjegyzékből kikerestem az ’Do’ nevet, s már hívtam is.

-          Szia Gigi! Miújság? – szólt bele csilingelő hangon barátnőm –

-          Do! Én ezt nem bírom, kinevetnek, mert elestem. Mindenről az jut eszembe ahogy a bátyád és a haverjai megaláznak aztán kinevetnek. Nem fogom bírni Do!

-          Dehogynem Gigi nem lehetsz gyenge!!!! Figyelj a bátyám összes megalázását elviselted és még csak nem is te mondtad el anyuéknak, hogy mit művelt veled! Sőt még utána védted is! Ne legyél hülye! Csináld végig!! Utána új életet kezdhetsz, csúfolások, megalázások nélkül! – szidott le. Lehet igaza van. Ezért szeretem Do-t ő mindig tudja mit kell mondani – úgyhogy ne légy nyápic! Csináld végig. Tudom, hogy most új volt ez az egész, ezért tántorodtál meg, de hidd el sikerülni fog!

-          Köszönöm Do!

-          Nincsmit! Ez a dolga egy barátnőnek, lelkesíteni a másikat, olykor-olykor lelket önteni belé – hangján éreztem, hogy mosolyog – De most mennem kell, Wali az ÉN csokimat eszi! – mondta jól kihangsúlyozva az „én” szócskát. Elnevettem magam, tudom mennyire szereti a csokit, Wali pedig mennyire szereti megenni a Nővére csokiját –

-          Oké-oké mentsd meg a csokidat! Szia!

-          Szia Gigi! És ne felejtsd légy erős! – mondta s letette - 

Na jó Gigi. Ezt nem csinálhatod! Nem hátrálhatsz meg. Vissza kell menned és végig kell csinálnod! Gyerünk! Szedd a lábad! Várnak oda kint! 

Lassan elindultam az ajtó fele. Mikor visszamentem a többiekhez, mindenki aggódó tekintettel figyelt.

-          Gigi jól vagy? – kérdezte Greg –

-          Pe-persze, csak….semmi – legyintettem –

-          Rendben, akkor folytathatjuk vagy inkább majd holnap? – kérdezte, látta rajtam, hogy valami nincs rendben –

-          Nem gond ha inkább holnap folytatnánk?

-          Persze, hogy nem – mosolygott – akkor mára ennyi volt! Sziasztok lányok, holnap találkozunk – köszönt el Greg –

-          Sziasztok – köszöntem halkan - 

*** 

~ 2 hónap múlva ~ 

Az idő csak úgy telt. Észre sem vettem és már július közepe volt. A kilók folyamatosan mennek le róla, hála Gregnek. Most már 2 számmal kisebbet hordok, mint eddig.  Rettentően örülök, hisz sokat dolgoztam érte, volt, hogy napi 3 órát bent voltam az edzőteremben és folyamatosan edzettem. Greg azt mondta azt ne csináljam, mert csak árt a szervezetemnek. Igaza volt, egyszer el is ájultam.  A 90 kilóról lefogytam 75-re. Az edzések számát növeltük heti 5-re és fokoztuk az egészséges táplálkozási étrendemet is. Bevallom néha volt olyan, hogy egy napig nem ettem semmit, de Greg rájött és azt mondta, ha tovább csinálom ezt akkor nem fog többet segíteni. És most pedig roppant büszke vagyok magamra és hálás Gregnek amiért segített, na és Do-nak is nagyon hálás vagyok, mert a 2 hónap alatt nem egyszer hívtam fel, hogy én ezt nem bírom tovább és hazamegyek. Ő pedig csak tűrte a kirohanásaimat és mindig bátorított, hogy muszáj megcsinálnom! Örülök, hogy van egy ilyen barátom. Anya egyszer – kétszer meglátogatott és amikor meglátott tátva maradt a szája, nem hitte el, hogy az ő kislánya áll előtte. Sokkal nőiesebben öltözködöm, de azért nem olyan kihívóan. Jut eszembe Do is meglátogatott és annyira örült mikor meglátott, hogy fel is lökött olyan rohammal száguldott felém az ölelésével. Már Hawaii-n vannak. Múltkor hívott, hogy nagyon jól érzi magát ott és, hogy nagyon jó pasik vannak ott. Apropó pasik…nos emlékeztek arra a srácra aki miatt az első napomon elestem?! David-nek hívják és mostanra a pasimnak mondhatom. Nagyon rendes srác és ami furcsa, hogy még duci voltam mikor elkezdett velem ismerkedni, sőt elhívott randizni. Először féltem, mert furcsa volt nekem, hogy talán tetszem neki. Aztán 1 hónapja elhívott randira, minden klasszul ment. Romantikus vacsora a szabadtéren, csillagokat nézve. Tökéletes volt. Aztán a második randin vidámparkba mentünk, ahol felültettem az óriáskerékre mikor neki tériszonya volt, de azt mondta ha fogom a kezét nem lesz baj, így hát megtettem amit kért és élvezte is. A vidámpark után elmentünk egy kis bárba ahol Ír táncot tanítottak nekünk, sokat nevettünk. És az est fénypontja az volt mikor hazakísért és megcsókolt. Azok a puha ajkak és azok a csillogó szemek. Imádtam, sőt még most is imádom. Szóval hamarosan egy hónapja lesz, hogy együtt vagyunk. Nagyon figyelmes srác. Apa és Maura  is bírja őt, anyunak is bemutattam, de neki mintha nem lenne olyan szimpatikus. Amit furcsálltam, mert anya nem szokott ilyen lenni. Mindegy én boldog vagyok vele, és amíg ez így lesz, együtt maradunk, persze csak ha nem szakít velem. Nem mondom, hogy annyira szeretem, de nagyon kedvelem, és boldoggá tesz. Néhányszor viszont már próbálkozott azzal is, hogy több is legyen köztünk, mint csók, de mivel én még nem voltam ÚGY egy sráccal sem mindig kedvesen elutasítottam. Valahogy úgy érzem nem ő lenne a megfelelő számomra az első alkalomra. Volt egy-két veszekedésünk emiatt, de aztán mindig bocsánatot kért és azt mondta ’Én tudok várni ’. Nem úgy tűnik. Szóval, kezd egyenesbe jönni az életem és érzem, hogy hamarosam mehetek vissza Londonba ahol minden ember aki bántott, megalázott visszakapja, amit tett velem. Zayn nagyot fog nézni az biztos. Hoppá Zayn, megtudtam, hogy összejött a suli királynőjével Brooklinnal és helyettem ő ment velük nyaralni. Remélem boldogok együtt, úgy illenek egymáshoz, mint coca meg cola. Do szerint sülve főve együtt vannak és szinte minden egyes pillanatban lenyelik egymást. A szüleik nem nagyon pártolják ezt a kapcsolatot és nem hiszik, hogy hosszú távú lesz, mert Brook túl sok mindent akar Zayntől. Ja és Zayn haverjai sincsenek oda ezért a kapcsolatért mivel, Brook elveszi minden idejét és nem foglalkozik velük Zayn. Hát ő tudja, inkább egy plázapicsát választ a barátai helyett?? Viszont Do-nak ez kapóra jött, ugyanis Hazzával eléggé összemelegedtek, állítása szerint, Harry kezd megpuhulni. Ő tudja. Niall viszont úgy döntött inkább eljön Hawaii-ról és ellátogat az anyukájához, így én is megismertem egy kicsit. Cseppet sem olyan, mint amilyennek gondoltam. Sokkal normálisabb, nem bunkó, sőt nagyon kedves és imádja az anyukáját. Benne is megbízok úgy ahogy a bátyjában. Bocsánatot kért, hogy a suliban annyiszor megbántott, de a büszkesége hajtotta. Természetesen megbocsájtottam neki, hiszen egy ilyen kis cuki pofinak ki tudna ellenállni?! Senki! Az életem egyre jobban működik, vannak barátaim akik kiállnak mellettem, van pasim aki, ha minden igaz szeret és a legjobb 2 hónapja nem kaptam egy beszólást sem és egyszer sem aláztak meg.