7. fejezet - Szülinap!

Sziasztoook!! Meghoztam az új részt! Köszönöm az előzőhöz a sok kommentet! :) <3 Imádlak titeket! <3 Ehhez is várom a KOMIKAT!!! Mostmár névtelenül is lehet küldeni, tehát ha nincs Google fiókod akkor is írhatsz! ;) Jó olvasást! :)

A mai napom egyáltalán nem úgy kezdődött, mint a többi. Valaki nagyon jó kedvében volt és rám ugrott. Nyögtem egyet a fájdalomra, majd átfordultam a másik oldalamra. Támadóm nem adta fel, fogott egy párnát és püfölni kezdett vele.

-          Fent vagyoooook!!! –kiabáltam csukott szemmel, s közben felültem –

-          Gigiiiiiiiiiiii! – hallottam egy ismerős hangot – Boldog szülinapot!!! – vigyorgott az arcomba barátnőm –

-          Do te mi a francot keresel itt?

-          Hát téged! Szülinapod van! Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem. Olyan meglepetésben lesz részed, mint még soha! – vigyorgott Do. Mi nekem ma van a szülinapom?! És én elfelejtettem? Pedig eddig minden évben tökre be voltam zsongva a szülinapom előtt. Már július 20-a lenne? Jól elment az idő –

-          Ma van a szülinapom? – kérdeztem meglepetten barátnőmet. Arcáról lefagyott a mosoly, s döbbentség futott át rajta –

-          Ne mondd, hogy elfelejtetted. Mindig totál be voltál zsongva tőle, most meg elfelejted? Úristen neked agyadra ment a sok edzés meg stb. beteg vagy? –jött oda hozzám s az arcomat kezdte el fogdozni –

-          Do! – még mindig fogdozott – Do! Do fejezd már be! Nem vagyok beteg, csak elfelejtettem a szülinapom –

-          Ja akkor már értem miért tudták…öhhh…gyere menjünk reggelizni! – kezdett el maga után húzni – vagyis inkább előbb tedd rendbe magad, öltözz fel valami csinos cuccba amit hamar le tudsz venni és elmegyünk vásárolni! Készülj fel, ez lesz életed legjobb napja! – karolt át és kezét szemünk előtt elhúzta mintha lenne ott valami és csodálkozva nézte –

-          Oké Do, te hülye vagy! – nevettem, mire ő hasba vágott, én összegörnyedtem,a földre hullottam és eljátszottam a hattyúk halálát – Meg fogok halni, segíts kérlek – suttogtam gyengétlenül,s kezemet felé nyújtottam –

-          Ó kérlek ne halj meg! Még oly fiatal vagy, szívem csak érted repes, nem halhatsz meg! Most nem! Ma van a szülinapod! 18 éves vagy! – mondta sírást tettetve barátnőm, majd a végén már elröhögte magát, egyszerűen nem bírtam ki Do annyira viccesen nevet, hogy muszáj volt nekem is felkacagnom – Na jó elég volt irány öltözni – segített fel

-          Jó megyek már –

Bementem a fürdőbe, megmosakodtam, enyhe sminket vittem fel magamra, majd visszamentem a szobámba, a szekrényemhez léptem, kiválasztottam egy farmer short-ot és mellé egy lila enyhén kivágott feszülős ujjatlant. Végre egy álmom teljesült azzal, hogy újra hordhatok feszülős cuccokat és farmershortot imádom őket. Még gyorsan magamra kaptam a kedvenc sarumat és már száguldottam is le a lépcsőn, aminek aljánál Apa, Maura, Greg, Do és Niall vártak. Niallön meglepődtem mivel ő pár napja visszament az apukájához, de jól esett, hogy itt volt a szülinapomon, mert azt hiszem azért jött vissza.

-          Sziasztok – mosolyogtam rájuk –

-          Szia picúr – ölelt meg Greg és Niall. Nos igen elneveztek picúrnak, imádnak így hívni én már kevésbé szeretem, ha így szólítanak –

-          Szia Gigi hogy aludtál? – kérdezte Maura -

-          Remekül –

-          Boldog szülinapot drágám! – ölelt meg apu –

-          Köszönöm –

-          Na gyerünk sietnünk kell – húzott maga után Do –

-          Miért is? –kérdeztem értetlenül –

-          Hát, mert ma van a szülinapod és velem kell töltened?! –mondta kicsit bizonytalanul –

-          Oké, és hova szeretnél menni?

-          Nem én hanem te! Szóval te hova szeretnél menni?

-          Először is valami kajáldába, mert éhen halok, utána meg valami ruhaboltba – Do csak bólintott majd elmentünk egy plázába, ahol meg is kajáltunk és vettünk egy csomó ruhát - 

Valamiért nagyon furcsa volt nekem Do olyan izgatott és mindenre rá akar szedni, titkol valamit. Egy percre nem figyeltem és barátnőm bevitt magával egy olyan ruhaboltba ami tele volt buli ruhákkal, estélyikkel és még sorolhatnám. Szóval gyönyörű ruhák voltak, de nem nekem. Ezek nem állnak nekem jól.

-          Miért vagyunk itt? – kérdeztem –

-          Ruhát venni neked?

-          Nekem nem kellenek ilyen ruhák…ezek nem állnak jól!

-          Ne légy hülye most már jól állnak ezek is. Szerencse, hogy nem voltam itt mikor a ruhatáradat újítottátok anyukáddal és Maurával, biztosan nehéz dolguk lehetett veled – igaza volt, tényleg nehéz volt. Én egyből mentem azokhoz a ruhákhoz amik 35-36-os méretűek míg anyuék mentek kisebbeket keresni. Én mondtam nekik, hogy azok a ruhák nem állnak nekem jól, de mégis megvették. És jól tették. -  Oké szóval próbáld fel ezt – nyomott a kezembe egy világoskék egyberuhát – na meg ezt is – adott egy lila cuccot – ooohhh éééés ezt- ezt mindenképp fel kell próbálnod! – adott egy fekete ruhát –

-          Minek ez a nagy felhajtás, egyáltalán minek nekem ilyen ruha?! –morogtam az orrom alatt s bementem a próbafülkébe és felpróbáltam őket. Do azt mondta a fekete áll a legjobban, de a lilát is megvesszük – én csak vállat rántottam és követtem -

3 óra kemény vásárlás után végre hazamehettünk. De otthon sem volt nyugtom, ugyanis Do közölte, hogy ma repülünk Londonba, mire én egyből tiltakozni akartam, de azt mondta, ha nem megyek el akkor soha többet nem beszél velem és soha többet nem ünnepeljük együtt a szülinapomat. Ezt pedig nem hagyhatom. Belül viszont tudtam, Do úgysem bírná ki és úgyis hozzám szólna, de az ő kedvéért megteszem.

-          Van egy ismétlem EGY órád, hogy összepakolj pár cuccot ugyanis jössz Londonba 3 napra és nálunk fogunk lenni! Nem anyukádnál! Nálunk! Ja és amit ma vettünk ruhákat azokat is rakd el, mert kellenek majd!

-          Értettem –szalutáltam neki -

Gyorsan felmentem a szobámba összepakoltam egy kis utazótáskába  a ruháimat a sminkcuccaimat és még pár kelléket ami kellhet és már mentem is le. Még volt fél óránk így addig megebédeltünk és tv-t néztünk. Az idő csak múlt, csak múlt, csak múlt, míg nem végre elérkezett a délután 2 óra és indultunk a repülőtérre. Aztán hirtelen eszembe jutott David már 1 napja nem láttam és nem is beszéltünk, fel kell hívnom. Elővettem a telefonomat, kikerestem a David<3 nevet a névjegyzékből és már csöngött is.

-          Szia baby – köszönt bele vidáman, utáltam ha baby-nek hív, az olyan mintha egy plázapicsával beszélne, már pedig én nem vagyok az –

-          Szia David! Miújság? Nem is beszéltünk már egy napja, hiányzol – mondtam kicsit szomorúan, tényleg hiányzott már egy kicsit  -

-          Te is nekem cica, ígérem este találkozunk, és mindent bepótolunk –

-          Hát az a helyzet, hogy 3 napig nem tudunk találkozni. Londonba tartok éppen.

-          Micsoda? Nekem miért nem szóltál? Látom nagyon megbízol bennem, köszönöm. Mindegy is most mennem kell szia – csapta le a telefont - 

Megdermedten ültem az autó ülésében, de én nem tehetek róla, hiszen én is csak most tudtam meg. Amúgy is ő nem keresett már 1 napja. És az, hogy mindent bepótolunk, na ja megint arra gondolt, hogy most majd biztosan le fogok vele feküdni. A szülinapomat is elfelejtette, még csak nem is mondta, hogy boldog szülinapot vagy nem is célozgatott rá.  Pár perc múlva odaértünk a reptérre, becsekkoltunk átestünk a szükséges ellenőrzési dolgokon, majd szálltunk is fel a gépre. Szerencsére ablak melletti helyet kaptam, így néztem ki azon, a fülemet bedugtam,s szép lassan elnyomott az álom. Pár óra múlva Do keltett, fel, hogy leszállunk, kössem be magam. Hálásan rámosolyogtam, majd vártam, hogy megérkezzünk és végre Londonban lehessek újra. Akármennyi rossz emlékem van itt én imádom Londont. Mikor a gép leszállt, egyből rohantunk le a repülő masináról és megláttuk, hogy Patricia jött értünk. Magukhoz akart vinni, de mondtam, hogy először anyut szeretném látni. De  nem vitt el hozzá. Azt mondta előbb muszáj, hozzájuk mennem mert, vár egy kis meglepi. Ahogy a házhoz értünk, barátnőm kipattant a kocsiból engem természetesen magával húzva. Mikor beértünk a nappaliba, ott volt a Malik család többi tagja is. Zayn nagy szemekkel nézett rám, majd ki estek a helyükről. Nagy vigyort varázsoltam az arcomra. Körbenéztem mindenkin, majd szemem megállt egy unszimpatikus, nem ide illő személyen. Brooklin is itt volt, hát persze Do megmondta, sülve főve együtt vannak. Ő is ugyanúgy, mint a „hercege” nagy szemekkel nézett rám. Ennyire megváltoztam volna?! Talán, de ezek szerint a célomat elértem. Nem tudnak többé megalázni. Legalábbis a kövérségemmel tuti nem.  Feszült volt a hangulat, amit Wali tört meg azzal, hogy odajött hozzám és szorosan megölelt. Visszaöleltem, hiányzott már a kiscsaj és az ő állandó hülyeségei.

-          Na gyerekek figyelem! Gigi 3 napig nálunk fog élni! –szólalt meg Patricia –

-          Mi? – kérdezte egyszerre Brook és Zayn –

-          Így van nálunk lesz 3 napon keresztül! – kacsintott rájuk Do –

-          Yeeeeeah – örvendezett Wali –

-          Na lányok menjetek, kísérjétek fel Gigit a szobájába és segítsetek kipakolni neki, utána pedig van neki egy kis meglepetésünk – mondta Mrs. Malik -