8. fejezet - Egyre furcsább ez a srác!

Sziasztok! Meghoztam az új részt ez most hosszabb mint szokott lenni. Nekem személy szerint most tetszik ez a rész! :D Kommenteljetek, hogy tetszik! ;) Jó olvasást! ;)

-          Felmentünk az ideiglenes szobámba, gyorsan kipakoltunk, kicsit dumáltunk, hogy milyen apunál, meg a szokásos csajos témák. Feljött a David téma is, de most a lányok látták rajtam, nem szívesen beszélek per pillanat erről a témáról, ezért nem is kérdezgettek sokat. Fogalmam sincs mi lehet most vele. Hiányzik, de mégis kicsit úgy érzem jobb, hogy most nincs itt. Érzem, hogy történni fog valami, amit jobb ha ő nem lát. Ő az első pasim és fogalmam sincs, mit kellene tennem. Fel kellene hívnom? Vagy holnap visszamenni hozzá? Nem tudom. Majd anyut megkérdezem. Most viszont irány Patriciához, mert kitért a hitéből, ha 5 percen belül nem érünk le. Gondolataimba annyira belevoltam merülve, hogy szépen leestem a lépcsőn, amit persze a kis turbékoló párocskánk is látott. Brook egyből kiröhögött és gúnyosan közölte, hogy még mindig egy kis nyomorék vagyok. Zayn pedig, nagy meglepetésemre, oda jött hozzám és felsegített. Furcsán néztem rá mikor kezét nyújtotta felém, de elfogadtam. Majd mikor felálltam, halványan elmosolyodott. Brooknak vérben forogtak a szemei, s felém szikrákat szórtak azok. Nem értem miért.

-          Jól vagy? – kérdezte Do –

-          Persze, nincs semmi bajom. Csak elbambultam és elestem ennyi – közöltem –

-          Nos akkor, hány óra is van? – kérdezte Mrs. Malik –

-          Már háromnegyed hét –

-          Tessék?  Jajj elfogunk késni. Na gyerünk gyorsan Do vidd fel Gigit és add rá a ruhát amit vettetek aztán gyertek le és sietünk!! Mindenki öltözni!!! – kiabálta a nő –

Értetlenül néztem rájuk, de időm sem volt kérdezgetni, mert Do egyből az emelet felé húzott, majd be a szobába ahol pár perce is voltunk. Kikotortam a lila ruhát a cuccaim közül, kent rám egy kis sminket és megajándékozott egy magassarkúval. Na ezzel bajok lesznek. Sosem hordtam magassarkút , mert így így is magas vagyok legalábbis én 170 cm-el magasnak érzem magam. Lebotorkáltam a lépcsőn majd a nappali ajtajában megállva néztem körbe a társaságon, akik nagy, csillogó szemekkel néztek rám. Láttam, hogy Zayn jól végig mért. Ami zavarba hozott egy kicsit. Mi?  Miért jövök én tőle zavarba? Nekem még mindig haragudnom kéne rá, és visszavágni neki.

-          Gyönyörű vagy Gigi! – szólalt meg Yaser, láttam, hogy Zayn bólint egyet –

-          Hát szerintem nem. Olyan ribancos ez a ruha, nem az én stílusom és ebben a cipőben sem tudok menni – mondtam durcásan, mire mindenki elmosolyodott –

-          A makacsságod megmaradt – mondta Do és Wali egyszerre, én pedig lehajtottam a fejem –

-          Na jó most már indulnunk kell! Mindenki a kocsikba! Zayn te viszed Do-t, Gigit és Brookot, a többiek meg velünk jönnek – Zayn bólintott, majd mindenki lassan kitipegett az ajtón a kocsikhoz - 

Szerencsétlenségemre Brook mögöttem jött, és meg is próbált elgáncsolni, de Zayn utánam kapott és Brook felé küldött egy szúrós pillantást. Egyre furcsább ez a srác. Mi a fene ütött ebbe? Miért nem engedi, hogy elessek és miért nem röhög ki? Az út csendesen telt…viszonylag, csak a plázapicsa dumált egész úton, hogy holnap muszáj elmennie körmöshöz, mert már unja a mostanit, és vásárolnia is kell, mert kevés a ruhája, és az meg milyen ciki már ha ugyanazt a ruhát 3-szor felveszi az adott évben. Nem is értem. Ezek tragédiák. Én csak a szememet forgattam, néztem ki az ablakon és az elhaladó embereket figyeltem, majd megéreztem, hogy a táskámban rezeg a telefonom. Gyorsan kikerestem megnéztem ki az. David! Akkor talán nem haragszik rám.

-          Szia drágám! –köszöntem bele, s akaratlanul is mosoly húzódott arcomra –

-          Szia édes! Azért hívlak, mert bocsánatot szeretnék kérni a délutáni kirohanásom miatt. Nem szabadott volna úgy beszélnem veled. Sajnálom. Hiányzol! Siess vissza!

-          Semmi baj. Megértelek. Te is hiányzol és sietek ahogy tudok. 3 nap és veled leszek – mondtam még mindig mosolyogva, láttam , hogy megérkeztünk ezért elköszöntem tőle – Viszont most mennem kell, anyuék már várnak. Szia szeretlek! – mondtam –

-          Rendben én is. Szia! 

A telefont eltettem a táskámba, s közben hallottam ahogy Brook felhorkant.

-          Valami baj van? –kérdeztem –

-          Szánalmas vagy – mondta a képembe, Zayn és Do előre mentek, azt mondták várjak itt, egy kis nyaraló féleség előtt álltunk, fények nem égtek bent mikor odaértünk, csak mikor Zaynék bementek –

-          Mégis miért vagyok az?

-          Mert elhiteted, hogy a pasiddal beszéltél, csak hogy Zaynt megszerezd magadnak, de csak annyit mondok Ő az enyém! SOHA érted SOHA nem lesz a tiéd! Felejtsd őt el! –

-          Nekem nem kell Zayn. Van barátom akit szeretek és jól megvagyok vele – mondtam nyugodtan, mire még jobban feldühödött, már épp kezdett volna kiabálni és talán meg is akart ütni, de Do és Zayn lépett ki a házból és felénk jöttek -

A srác kihúzott egy fekete kendőt a zsebéből, majd mögém állt és bekötötte a szemem vele. Nem mindegy már láttam kívülről a házat.

-          Ez minek? –kérdeztem, talán kicsit flegmán –

-          Hogy meglepetés érjen – hallottam magam mögül a mély hangot –

-          Óhh remek, nem nagyon szeretem azokat a meglepetéseket amit azoktól kapok akik tönkre tették fél életemet. Várjunk csak, eddig még olyan embertől nem kaptam meglepetést, mindegy akkor sem szeretem – mondtam kicsit idegesen –

-          Nyugodj már le! Nem lesz semmi trükk, esküszöm – mondta Zayn – és amúgy is nem csak tőlem kapod, igazából anyuéktól –

-          Úgy már mindjárt más – Zayn gyengéden megfogta a kezemet és a derekamat, mire kicsit megugrottam, hiszem ott elég csikis vagyok, vezetett előre, majd kicsit balra, aztán egy-két lépcsőn másztunk fel és végül beértünk a házba, levették rólam a kendőt, majd megláttam egy nagy csapat embert akik azt kiabálták, hogy MEGLEPETÉS!  Meg is lepődtem az biztos. Itt volt anya, apa, Maura, Niall, Greg a lányok az edzőteremből, a Malik család ugye bár, Brook /aki nem tudom miért is jött el velünk, oké, hogy Zayn barátnője,de engem még akkor is utál!!! /  és David is itt volt, akit mikor megláttam egyből a nyakába ugrottam és megcsókoltam!  Majd gyorsan anyuhoz futottam, már amennyire a magassarkúmban tudtam, jó szorosan megölelgettem, még egy könnycseppet is ejtettem, hiszen nagyon hiányzott már, hiába látogatott meg mégsem ugyanaz, ha minden nap vagy csak 1 hónapban párszor látod.

-          Jajj kicsim olyan szép vagy! Úgy hiányoztál már! –ölelt vissza –

-          Te is nekem anya!

-          Na menj beszélgess a többiekkel és szórakozz –mosolygott rám, bólintottam egyet majd barátomhoz tipegtem –

-          Szia édes. Gyönyörű vagy – mosolygott és megcsókolt –

-          Köszönöm, bár én kényelmetlenül érzem magam benne – húztam el a számat, de meg is bántam, hogy ezt kimondtam, mert perverz mosoly jelent meg arcán s magához húzott majd a fülembe suttogott –

-          Ezen segíthetünk, gyere vegyük le - suttogta, s közben kezével belemarkolt fenekembe, mire felnyögtem, majd válla fölött átnéztem, szememmel segítséget kerestem. Nem akartam lefeküdni vele, de tudtam ha én utasítom vissza ki fog akadni, Zaynt láttam meg a tömegben aki épp minket nézett, tekintetünk találkozott, majd mikor észrevette a segélykérő pillantásom elindult felénk. Hiába tette tönkre fél életem, most csak rá számíthattam. David még mindig simogatott, s néha-néha  a fenekembe markolt.

-          Bocsánat elrabolhatom a hölgyet egy percre? – ért oda hozzánk Zayn –

-          Nem látod, hogy nem érünk rá? – förmedt rá David –

-          Csak szeretnék egy percet beszélni vele – folytatta nyugodtan „megmentőm” –

-          De nem most! – vágott vissza David –

-          David! Csak egy pár perc. Mindjárt jövök – simítottam végig karján –

Zaynnel kimentünk a teraszra, s az eget kezdtük el bámulni.

-          Sajnálom – törte meg a csendet –

-          Mit?

-          Hogy úgy viselkedtem veled régen. Nem azt érdemelted volna –hajtotta le a fejét –

-          Zayn csak azért, mert lefogytam ne legyen bűntudatod. Fájt amiket mondtál, mondtatok, de ez segített valamilyen szinten, hogy lefogyjak. Sikerült. Nem haragszom, csak nem felejtek. Ne hogy azt hidd, hogy most barátok vagyunk – figyelmeztettem –

-          Miért? Nem lehetne olyan, mint régen, mikor kicsik voltunk?

-          Nem, nem lehet. Megváltoztunk. Te megutáltál, csak, mert meghíztam. Nem tudod elhinni milyen rossz volt az a nap amikor először azt mondtad rám, hogy te disznó takarodj innen. Sosem voltam még azelőtt úgy elkeseredve. Akkor minden megváltozott, te is, én is és mindenki. Soha nem lesz ugyanolyan, mint régen. SOHA.

-          Értem. Azért bocsánat és ne haragudj – mondta el még egyszer –

-          Köszönöm, hogy kimentettél Davidtől – nyögtem ki végül –

-          Igazán nincs mit. Miért is kellett kimenteni? – kérdezte, én pedig elpirultam, nem szeretek erről a témáról beszélni és nem tudom megbízhatok- e benne –

-          Le akar velem feküdni, de én nem állok készen rá. Úgy érzem nem ő a megfelelő – böktem ki, meglepetésemre közelebb jött hozzám és átölelt- 

-          Akkor miért vagy vele? – kérdése elgondolkodtatott, szeretem, de nem annyira, hogy vele legyen az első testi kapcsolatom –

-          Mert szeretem.

-          Akkor miért nem ő a megfelelő?

-          Félek tőle, nem olyan romantikus fajta, inkább kicsit vad és hamar fel lehet hergelni, félek valamit rosszul csinálok, bedühödik és fájdalmat okozna –

-          Várj akkor te, még szóval szűz vagy? – kérdezte meglepődötten –

-          Igen – pirultam el – Zayn kérlek erről ne beszélj senkinek! Főleg ne Brooknak, kérlek. Bármiről csak erről ne –néztem rá könyörgően –

-          Nem mondtam volna amúgy sem senkinek – mosolygott –tudod nem szeretem Brookot.

KOMMENTELJETEK, HOGY SZERINTETEK MILYEN LETT EZ A RÉSZ.:D MIT GONDOLTOK DAVIDRŐL, ZAYNRŐL, BROOKRÓL.:D MÉG MINDIG LEHET CSATLAKOZNI A FACEBOOK CSOPORTHOZ AHOL KIÍROM MIKOR LESZ ÚJ RÉSZ ÉS MIKOR MIÉRT NEM LESZ! ;) csoport!

Köszönöm az előző bejegyzéshez a kommenteket! ;) MOST IS VÁROM A KOMIKAT! ;) KOMMENTELJ KOMMENTELJ KOMMENTELJ! ;)