23. fejezet - Nem csak magamat kínzom, hanem téged is!

Sziasztok! Itt az új rész! Elég hosszú lett szerintem. És azért izgi is.:D JÓ OLVASÁST!

-          De én nem vagyok felhőtlenül boldog vele.

-          Honnan tudod, hogy velem az lennél?

-          Mert szeretlek, tiszta szívemből – fogta arcomat két keze közé – mondd ki, mondd ki, hogy te is szeretsz és ott hagyom Genevát és csak veled leszek.

-          Nem tehetem, megbántanám.

-          Így pedig engem bántasz meg – szívem hatalmasat dobban, már így is sűrű dübörgése közt – Csak mondd el amit érzel, Gigi kérlek! Látom a szemedben, hogy nagyon is zavar, hogy vele vagyok, hogy nem téged csókollak meg,hogy nem téged ölellek, érintelek – homlokát enyémnek támasztotta, úgy suttogta a szavakat. Arcom pirosba borult, bőröm bizsergett.

-          Na már itt…oh megzavartam valamit? – kérdezte kis mosollyal Niall, azonnal szétrebbentünk. Zayn pedig már ki is ment.

-          Szóval ő itt, Lou a sminkesünk. Ő fog rendbe szedni téged, nekem addig el kell mennem, ja és még beszélünk! – nézett rám szúrós szemekkel.

-          Szóval te lennél az a híres Gigi. A srácok főképp inkább Zayn meg egy kicsit Niall sokat mesélt rólad. A barna herceg nagyon oda van érted. És amint látom neked sem közömbös – mosolygott, mikor elpirult arcom.

-          Szeretem, de nem tehetem meg azzal a lánnyal, hogy elveszem tőle az Ő szerelmét.

-          Ezért inkább végignézed ahogy te és Zayn is szenvedtek? – kérdezte miközben, már elkezdte a sminkemet, készíteni.

-          Nem, Zayn szereti őt.

-          Hű tényleg igaza volt, te aztán makacs vagy. Zayn nem őt szereti hanem téged, Geneva iránt maximum testi vonzódást érez semmi többet.

-          Úgy gondolod?

-          Még szép. Ez a srác mióta bekerült a műsorba csak, rólad áradozik szinte minden perben eszébe jutottál.

Nagyon meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire szerethet engem valaki. És ha Geneva sem szereti? Ő is csak testi vonzódást érez? Szexre talál más fiút is. Mikor Lou kész lett a sminkemmel, megigazítottam magamon a ruhám, belenéztem a tükörbe, kis mosolyt varázsoltam magamra, majd kiléptem az ajtón. Lassan lépkedtem az ajtó felé, mely mögül hangos, szinte fülsüketítő zene szűrődött. A helyiségbe belépve, megcsapott, az enyhe alkohol szag. Szememmel Niallt kerestem, pár pillanat múlva meg is találtam a sütis asztalnál. Elmosolyodtam, s oda mentem hozzá.

-          Szia Niall!

-          Óh, szia, már végeztél is? – kérdezte közben pedig lenyelt egy falat sütit.

-          Aha, és azt hiszem elmondom neki amit érzek.

-          Ez komoly? Lou beszélt rá?

-          Hát igazából nem beszélt rá, csak mondott pár dolgot ami elgondolkodtatott.

-          Ha ezt tudom, a műsor elején elrángatlak és oda rakom eléd, hogy dumálja tele a fejed olyan dolgokkal, amik miatt elgondolkozol – én elnevettem magam, kis felháborodásán.

-          Ne gúnyolódj velem! – szóltam rá.

-          Jó mindegy csak keresd már meg, aztán tálalj ki neki – vigyorgott, jajj ez a srác annyira a szívén hordja ezt a még kapcsolatnak nem nevezhető dolgot.

-          Szurkolj – öleltem meg.

-          Minek szurkoljak, úgyis összejöttök, totál oda van érted – vigyorgott még mindig.

-          Jó, de…na.

-          Menj már!! – lökött meg.

Szemeimmel elkezdtem keresni az én kis szerelmemet. Nem láttam sehol, de helyette megtaláltam Do-t. Olyan régen beszéltem már vele. Ideje végre találkozni már. Oda tipegtem a legjobb barátnőmhöz, aki éppen az anyukájával társalgott.

-          Szia Do! Mrs. Malik! – Mosolyogtam rájuk.

-          Úristen Gigi! Végre látlak. Úgy hiányoztál – ölelt meg.

-          Szervusz Gigi! A lányom igazat mond, nagyon hiányoztál neki, és nem csak neki – mosolygott sejtelmesen, mire én lehajtottam fejem és elpirultam.

-          Miújság veled? Olyan régen beszéltünk, képzeld…- kezdett bele a mesélésbe, aztán rájött, hogy az anyukája itt van mellettünk, ezért megfogta a kezemet és odébb álltunk- szóval képzeld, azt hiszem Hazza és köztem alakul valami – vigyorgott.

-          Tényleg? – kérdeztem, komolyan örültem neki, mert Do már évek óta odavan a srácért.

-          Igen képzeld ma azt mondta, hogy gyönyörűen nézek ki ebbe a ruhába, múltkor pedig megpuszilt. Jó igaz csak az arcom, de akkor is….ahjjj…majdnem elolvadtam, olyan édes – ábrándozott.

-          Hát Do remélem összejön. Nagyon régóta tetszik neked. Megérdemelnéd, hogy végre felfigyeljen rád – mosolyogtam rá őszintén.

-          És te és Zayn, hogy álltok?

-          Igazából, sehogy. Most szerettem volna elmondani neki amit érzek, de megláttalak téged, és inkább hozzád mentem oda – pirultam el.

-          Hát te hülye vagy. Komolyan ennyire félsz elmondani neki, hogy szereted?

-          Mondd csak te nem félnél elmondani Harrynek, hogy totál bele vagy zúgva?

-          Jó félnék, de az más tészta. Én nem tudom, hogy Hazz érez-e valamit irántam, ellenben veled, aki tudja, hogy a bátyám totál beléd van habarodva.

-          De barátnője van! – próbáltam kimenteni magam, de ezt a csatát Do nyerte – jó talán igazad van, de én akkor is félek, mi van ha nem felelek meg neki?

-          Jajj ne aggodalmaskodj már annyit, menj mondd el neki amit akarsz, aztán engedd hadd csókoljon meg és…a többire nem vagyok kíváncsi – vágott egy fintort, mire én vállon csaptam – most mivan?

-          Nem fogok, lefeküdni a bátyáddal!

-          Még… - jelent meg egy sunyi mosoly az arcán.

-          Perverz vagy. Hazza nincs rád jó hatással ilyen téren.

-          Jó mindegy menj már! 

Újra elkezdtem keresgélni Zayn, és most (szerencsétlenségemre) meg is találtam. Ott állt a falnak dőlve egy pohár pezsgővel a kezében, a másik keze pedig a zsebében landolt. Gyönyörű barna íriszeivel a tömeget pásztázta, olykor-olykor elmosolyodott, aztán belekortyolt alkoholtól pezsgő italába. Lassú léptekkel közeledtem a most rettentő szexin kinéző srác felé, szívem új ritmust talált magának, tenyerem izzadni kezdett és az izgalom és félelem elárasztotta az egész testem. Biztos, hogy én ezt szeretném? Igen. Muszáj megtennem. Lassú lépteimet gyorsítottam, hogy még mielőtt elfogyna a cseppnyi bátorságom is, odaérjek hozzá. Már a levegőt is szaporábban vettem, mint alapból és ájulás közeli helyzetben voltam, de végül megálltam előtte.

-          Zayn – szólítottam, meg gyengéden.

-          Gigi hát te? Azt hittem elmentél, miután beszélgettünk.

-          Öhm, nem csak Niallt vártam, azt mondta nélkülem nem bulizik ma este szóval itt vagyok.

-          Akkor miért nem Niallel vagy? – kérdezte.

-          Hát…izééé…beszélhetnénk egy picit? Valami csendesebb helyen?

-          Persze, erre gyere – magabiztosan lépkedett előre, én pedig mögötte kullogtam. Magamban próbáltam megfogalmazni mindazt amit el szeretnék neki mondani, de nem ment. Zayn megállt előttem, kinyitott egy ajtót és bementünk rajta, kezével jelezte, hogy foglaljak helyet. A kis helyiségben elhelyezett kanapéra leültem, s ujjaimat kezdtem el tördelni. Nem mertem ránézni, tudtam, hogy engem figyel, de én túlságosan is zavarban voltam. Zayn elrugaszkodott a tükör pultjától majd leült mellém a kanapéra. Kezébe vette, izzadt, piros tenyeremet, ezzel elérve, hogy szemébe nézzek.

-          Miről szeretnél beszélni? –kérdezte halkan.

-          Rólad, rólam, izéé…rólunk.

-          Igen? – kérdezte meglepődötten.

-          I-igen. Tudod, gondolkodtam és több embertől is kértem tanácsot és arra jutottam el kell mondjam mit érzek, mert ezzel, nem csak magamat kínzom, hanem téged is.

-          Hát igen eléggé, most már én is örülnék neki, ha…- kezdte, de félbeszakítottam.

-          Szeretlek – a levegő is bent akadt a tüdejében, pár másodpercig csak nézett, aztán elmosolyodott, homlokát enyémnek támasztotta.

-          Én is szeretlek – mondta, s megcsókolt. Annyira érzelmesen, lassan, édesen, hogy azt hittem elolvadok. Csókja drogommá vált, nem bírok betelni vele, úgy érzem mostantól sosem lesz elég belőle. Szívem meg könnyebbült, de még mindig hevesen vert, csak most már nem a félelemtől és izgalomtól, hanem a szerelemtől és attól, hogy ez a csodálaton, gyönyörű fiú, éppen ajkaimat ízleli.