25. fejezet - Részegen!

-          Taláááán.

-          Ahjj…jó – azonnal ajkaimra tapadt én pedig egyre szorosabban húztam magam felé. A váltó szinte hátamba furakodott, de nem érdekelt, nem volt elég azokból az édes ajkakból. Egyre hevesebben faltam a szédítően puha, édes ajkait, mikor elakart távolodni tőlem, de én nem akartam elengedni.

-          Engedj el Gigi, mennünk kell! – szólt hozzám lágyan, én csak vigyorogtam. Végül elengedtem Zaynt, aki egyből a vezető ülés ajtajához ment és beült mellém. Várt egy kicsit, míg lenyugodott légzése, de én kihasználtam a helyzetet és nagy lendülettel pattantam át az ölébe, vele szembe. Csillogó szemekkel és csábos mosollyal néztem döbbent arcát. Végigsimítottam szőrtelen arcán, közelebb hajoltam hozzá, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Pár pillanatig, talán a meglepettségtől, de habozott, aztán visszacsókolt. Vadul téptük egymás ajkait. Nagyon belelendültünk a tevékenykedésünkbe, már ott tartottam, hogy Zayn pólójától már megszabadítottam, de hirtelen elvált tőlem-

-          Gigi! Mi a franc ütött beléd? Ezt nem lehet! – hangja cseppet sem volt nyugodt, sokkal inkább ideges, nem kiabált és talán nem is rám, inkább saját magára volt mérges amiért eddig elmentünk.

-          Miért nem Malik? Még sosem dugtam, főleg nem egy kocsiban. Veled kipróbálnám – mondtam kacéran és még mindig vigyorogtam. Nem voltam tudatomnál, azt szerintem már akkor elvesztettem, mikor kinyitottam az alkoholos üveget. Zayn elkerekedett szemekkel nézett rám.

-          Jézusom, részegebb vagy, mint gondoltam. Ülj vissza a saját ülésedre légy szíves!

-          Most miért? Te nem szeretnél engem?

-          Figyelj, nem erről van szó. Részeg vagy és holnapra amúgy is megbánnád, a másik meg, hogy nem hinném, hogy ha egy kocsiban történne meg az első az olyan élvezetes lenne szóval…mindegy csak ülj vissza! 

Szót fogadtam neki, de, mint egy duzzogós kislány aki nem kapott nyalókát, karba tett kézzel sértődött fejet vágva, néztem Zaynre. Ő rám nézett, s mosolyogva rázta meg a fejét.

-          El sem tudod hinni milyen vicces arcot vágsz így. Kösd be magad és indulunk – mondta, kedvesen.

-          Sajnos nem érem el az övet, túl messze van – sóhajtottam.

-          Gigi, ne játssz velem, kösd be magad! Most! – szólt rám idegesen. Tettem amit mond, Ő pedig beindította a kocsit és haza fele indultunk. Az ablakon bámulva néztem a mellettünk elsuhanó tája, olykor-olykor felkuncogtam, mert viccesnek találtam, hogy az emberekből csak nagy pacákat látok. Ezt Zaynnel is megosztottam, de szerinte nem volt ilyen vicces. Mi van vele? Miért ilyen rideg? Lassan megérkeztünk a házukhoz, betámogat az ajtón fel, az emeletre, be a szobájába. Leültet az ágyára, majd segít levenni testhez simuló fekete ruhámat és egy fekete pólót nyom a kezembe, hogy vegyem fel. Megteszem amit mond. Mióta megérkeztünk annyira fáradtnak érzem magam.

-          Feküdj fel az ágyra – szól gyengéden. Meg sem próbálok vele vitatkozni, teszem amit mond, oldalamra fordulok, ő pedig betakar, egy puszit nyom a homlokomra, jó éjt kíván és ki megy a szoba ajtón. A kábaság miatt hamar elaludtam.

Reggel a zsibbasztó fejfájásom keltett. Kábán keltem fel az ágyból, mihelyt talpra álltam, megszédültem, majd  a másik pillanatban a hányás kerülgetett és már futottam is a mosdó felé. A nagy futás közben észrevettem, hogy Zaynék házában vagyok. Mit keresek én itt? Aztán gyorsan el is vetettem a kérdést és inkább a wc fölé hajoltam és kiadtam magamból a…mindent. Mikor kicsit lecsillapodtam lihegve ültem a wc mellett, s meghallottam, hogy a zuhanyzóban folyik a víz. Egyszer csak nyílik a kabin ajtaja és kilép rajt a meztelen Zayn. Kikerekedett szemekkel nézek rá, még szerencse, hogy háttal van. Aztán újra elkap a hányinger és újra öklendezve hajolok a „trón” fölé.

-          Úristen – riad meg a srác. S ugrik egyet ijedtében, és egy törölközőt teker dereka köré – Gigi jól vagy? – nem foglalkozom kérdésével, csak adom ki magamból ami bennem van. Odajön hozzám, lehajol és elfogja hajamat amit eddig én tartottam. Lassan végzek gyomrom tartalmának kiadásával, kicsit lihegek, majd Zaynre nézek aki egy törülközőt nyújt nekem, hogy töröljem meg a szám, megteszem, majd óvatosan felállok, de megszédülök ezért segítségre szorulok, a csaphoz lépkedek, megengedek a hideg vizet, majd megmosom arcom és kicsit kortyolok is a frissítő folyadékból. Bűnbánóan nézek Zaynre, aki még mindig egy szál törölközőben áll előttem, most néztem csak meg igazán, szemeim kikerekedtek felsőteste láttán, majd zavaromban gyorsan lesütöm szemeimet.

-          Jobban vagy? – kérdi halkan.

-          Azt hiszem igen – suttogom.

-          Tegnap este nagyon kiütötted magad.

-          Gondoltam, nagyon hasogat a fejem – fogtam meg a szóban forgó testrészem.

-          Azt nem csodálom, több, mint fél üveg Jack Daniel’s után.

-          Hogy kerültem ide?

-          Haza hoztalak.

-          Oh. Mondd, hogy nem csináltam butaságot.

-          Hát…-szemeim elkerekedtek. Mi a francot csináltam? – nyugi nem, de csináltál volna, ha nem állítalak le. Jobban mondva csináltUNK volna.

-          Jézusom…letámadtalak? – kérdeztem hitetlenkedve.

-          Így is lehet mondani – nevetett.

-          Úristen. N-ne haragudj, é-én nem tudtam mit csinálok, jézusom ez rém ciki. Kérlek ne haragudj rám! – néztem rá.

-          Ugyan. Én nem haragszom. Gyere menjünk le a konyhába, adok fájdalom csillapítót meg valami reggelit aztán oda mész ahova szeretnél.

-          Oh oké – fogtam meg a pólóm szélét zavaromban. Várjunk, póló? Én tegnap ruhában voltam. Lenéztem magamra egy fekete, kissé kopott póló volt rajtam ami combközépig ért. Elpirultam saját magam láttán és, hogy Zayn így lát. Bár ő sincs túl öltözve.

-          Én adtam rád, nagyon ki voltál az este és gondoltam kényelmetlen lesz az a ruha éjjelre.

-          Köszönöm. Mész ma valahova? – kérdezem, fogalmam sincs miért. Talán beszélni szeretnék vele.

-          Igen, Genevával találkozom úgy, fél óra múlva.

-          Oh. Rendben addig összeszedem magam aztán hazamegyek – motyogtam.

-          Nyugodtan maradhatsz, Do is itthon van, legalábbis azt hiszem.

-          Nem szeretnék zavarni.

-          Szerintem a húgom örülne neked.

-          Majd meglátom. Kaphatnék valami ruhát? – pirulok el.

-          Persze, keresek valamit neked Do cuccai közt – mosolyog rám édesen. Szívem a torkomban dobog, mióta kilépett azon a kabin ajtón.

-          Öhmm…nem hiszem, hogy azok jók lennének rám. Do vékonyabb nálam. Talán valami nyúlós cuccot?! – kérdezem.

-          Vékonyabb? Szerintem ugyanolyan az alakotok, bár neked valamivel formásabb – húzza félmosolyra ajkait. Amitől elalélok, vér szökik arcomba, s elfordulok tőle. Még hallom kuncogását majd kilép az ajtón én pedig utána.

-          Nem akarsz esetleg te is felvenni valamit? – motyogtam.

-          Miért nem tetszik amit látsz?

-          Én ilyet nem mondtam, csak…- zavarban voltam, zavarba ejtett a tudat, hogy Zaynen csak egy rohadt törülköző van és alatta semmi.

-          Csak?

-          Nem hagyhatnánk ezt a témát? Csak adj valami ruhát és te is öltözz fel. Kérlek!

-          Jó-jó. Tessék, ezt vedd fel – adott át egy szürke, laza melegítőnadrágot és egy fekete ’free hugs’ feliratos pólót. Vissza mentem a fürdőbe és ott öltöztem fel. Mikor végeztem, lementem a konyhába ahol Zayn már várt egy pohár víz és egy fájdalomcsillapító kíséretében. Gyorsan bevettem a gyógyszert aztán leültem az asztalhoz, pár perc múlva a lépcső dobogását hallottam, egy pillanat múlva pedig Do lépett be a konyhába.

-          Sziasztok! Hogy telt az estétek? – kérdezte vigyorogva. Biztosan azt hittem történt köztünk valami, vagy netán összejöttünk. Hát téved.

-          Kábán – feleltem.

-          Ezt hogy érted?

-          Úgy, hogy úgy bebaszott alig tudott megállni a lábán – közölte Zayn, kissé idegesen.

-          Te berúgtál? – kérdezte Do, úgy, mintha még sosem látott volna fehér embert.

-          Igen – rántottam vállat.

-          De miért? – kérdezgetett tovább. Megmerevedtem, hirtelen nem tudtam mit mondjak. Mondjam el, hogy Zayn miatt? Mert megint elbasztam, hogy összejöjjünk?