28. fejezet - A képzeletem valóra vált!

Sziaasztoook!!! Itt az új rész, ez most nagyon rövid lett, de tesómnak kell a gép...!:/ Jó olvasást!!

-          Miért én?

-          Mert szeretlek. Mert számomra te vagy a tökéletes, annyira bánom, hogy eltaszítottalak magamtól, csak mert azt gondoltam, ha duci vagy és veled leszek nem lehetek menő. Olyan hülye voltam, inkább menő lettem és hagytalak menni, sőt én üldöztelek el. Kérlek ne haragudj rám, én nem gondolkodtam ésszerűen, gyerek voltam, talán még most is az vagyok – a szavak csak úgy ömlöttek ajkaiból, és láttam amint egy-két könnycsepp hagyja el gyönyörű íriszeit. Zayn sír. Miattam. Szorosan átöleltem, nem tudtam mit tehetnék, nem voltam még ilyen helyzetben.

-          Zayn, Zayn kérlek ne sírj. Kérlek, ne miattam.

-          De te is sírtál miattam, sokat. Tudom, Do elmondta. Annyira sajnálom.

-          Az a múlt, kérlek ne törődj vele, túlléptem azon a korszakon, más lettem, ahogy te is – megdöbbentett, hogy sír, sosem láttam még sírni azon kívül, mikor kiskorunkba teleszórtam homokkal a gatyáját és sírva ment az anyukájához, hogy mindenébe homok van és zavarja, utána persze jól le lettem szidva, de az egy másik történet.

-          Szeretném, ha megbocsájtanál – nézett szemembe.

-          Már rég megbocsájtottam – simítottam végig, arcán mosolyogva.

-          Miért?

-          Mit miért?

-          Miért bocsájtottál meg? – tudtam mire akar kilyukadni.

-          Tudod te nagyon jól – mosolyogtam.

-          Mit?

-          Zayn!

-          Szóval szeretsz? – kérdezte azzal a szexi, féloldalas mosolyával. A szomorúság egy kis darabját sem láttam rajta. Mikor a kérdést feltette, arcom pirosba borul, ezért a már megszokott mozdulatot hajtottam végre, lehajtottam a fejem.

-          Igen, de nekem idő kell – mondtam halkan.

-          Idő? – kérdezte szinte felháborodva – idő. Idő kell? Most komolyan Gigi? 1 éve nyűglődünk egymás érzéseivel és te még több időt kérsz? Szeretsz engem én szeretlek téged, mit kell ezt túl komplikálni? Miért nem lehetünk mi végre együtt? – kérdezte, tudom, hogy igaza van. Tudom, de még mindig félek és még mindig vissza kell mennem Írországba végre leérettségizni. Neki pedig most biztosan X-Faktor turnéja lesz.

-          Mi van ha a turné alatt megismersz egy sokkal jobb lányt nálam, ha addig míg távol leszünk egymástól beleszeretsz másba? Ha majd, egyszer nem leszek neked elég jó? Félek a saját érzéseimtől, félek a te érzéseidtől, félek a kapcsolattól…- sírtam el magam. Zayn meglepődve figyelte a kirohanásomat, majd fogta magát felállt. Azt hittem itt hagy, de nem tette. Engem is lábra kényszerített, majd szorosan megölelt, az ölelés csak pár pillanatig tartott, aztán arcomat két keze közé fogta.

-          Szeretlek! Érted? Téged, és soha nem lesz olyan lány aki jobb lenne nálad. Mert te vagy az akit nem tudok elfeledni akár 4 év bunkóskodás és eltaszítás után vagy 1 év teljes távolság után sem. Az egy év alatt, nem találtam jobbat, és soha nem is fogok, mert hiába szebbek, mint te, én nem őket szeretem. Én veled akarom leélni az életem, azt szeretném, ha te hordanád a gyerekem 9 hónapig a nagy szíved alatt és hogy velem neveld fel, ha majd egyszer azt mondhatnám egy interjúba, hogy a feleségemmel nagyon boldogok vagyunk, ha érted énekelhetnék. Szeretlek és ez nem fog változni!

-          És a turné? Ez az egész sztárság? Ha én nem fogom bírni, hogy mindenki fogdos téged? Ha a rajongók majd nem szeretnek engem?

-          Kit érdekelnek a rajongók? Ne foglalkozz velük, nem érdekel a véleményük én téged szeretlek. De ha akarod elmegyek kukásnak és ott nem lesznek rajongók akikre féltékeny lehetsz, és akik rád lesznek féltékenyek, csak kukák…

-          Zayn – nevettem, még ilyen pillanatot is képes elhülyéskedni, mosoly terült szét arcán- olyan hülye vagy.

-          Nem egyszer mondták – rántott vállat.

-          Én is szeretlek – mondtam, halkan, szemébe nézve. Még mindig mosolygott és kezeivel még mindig arcomat fogta közre, aztán ajkait hirtelen az enyémre nyomta, meglepődtem, de visszacsókoltam. A pillangók helyét, átvették a madarak szárny csapkodásai, a kellemes érzésre, mint egy éhes vad úgy falta ajkaimat, hiányzott csókja. Talán ezek után már nem fog annyira. Zihálva váltunk szét egymástól, szemembe nézett, kezeinket összekulcsolta, majd ránézett, és elmosolyodott.

-          A kezed a kezembe illik. Remélem most már, mondhatom, hogy a barátnőm vagy.

-          Az vagyok?

-          Miért nem?

-          Megkérdezted, hogy az akarok-e lenni?

-          Áhhh…szóval még meg kell kérdeznem?

-          Nem úgy szokás? Uhh ez most ciki – húztam el a számat, mire Zayn felnevetett.

-          nem ciki, amúgy igazad van így szokás – nevetett tovább- szóval akkor, lennél a barátnőm?

-          Még meg gondolom – mondtam nyugodtan, mire szemei elkerekedtek, és már kezdett volna a magyarázkodásba, hogy minek ezt meg gondolni, de nem engedtem neki – csak vicceltem, igen leszek a barátnőd – mosolyogtam rá szelíden.  Nem történt meg a felkap örömében és megpörget a levegőben sztori, mint a filmekben, de helyette jobbat kaptam, megcsókolt, gyengéden, szerelmesen, érzelemmel telien, lassan, közben pedig derekamat ölelte át.

-          Erre megérte várni ennyi időt.

-          Szerintem is.

-          Mehetünk?

-          Hova? – kérdeztem meglepetten.

-          Haza.

-          Ohhh, oké menjünk már úgyis kezdek kicsit fázni – mondtam. Mosolyogva kulcsoltuk össze kezeinket, ő pedig minél jobban magához húzott. Úgy látszik most már nem kell csak úgy elképzelnem magunkat, a képzeletem valóra vált.