31. fejezet - Beszélgetés Do-val!

Sziasztok meghoztam az új részt! És most már ígérem, többször hozok, ugyanis végeztem az SZJG-vel! Amit  IMÁDTAM! És bocsi ha esetleg egy kicsit SzJG beütésűek lesznek a következő fejezetek.:D JÓ olvasást, remélem még maradtak olvasóim! :) És várom a kommenteket! :)) 

 Pár perc múlva pedig már kint voltunk a fagyos levegőn. A hideg csípte arcunkat, de nekünk mégis nagy mosoly volt arcunkon. Úgy gondoltuk elmegyünk egy kávézóba és ott mindent megbeszélünk. Kellemes kis, meleg helyre érkezve egyből magunkba szívhattuk  a frissen sült sütemények és a frissen főtt kávé illatát. A rendelésünk leadása után, leültünk egy ablak melletti asztalkához, és elkezdtünk ,- jobban mondva inkább Do kezdett el – csacsogni, úgy mindenféléről, de legfőképpen Harryről, aztán Zaynről is ejtettünk pár szót, majd jött az érettségi. Igen nyakamon az érettségi, nekem éppen a tételeimet kéne kidolgoznom és nem itt henyélni Londonban. Míg barátnőm épp azt meséli, hogy Harry milyen romantikus és milyen sokat beszélgetnek mostanában, és, hogy milyen jó helyre mennek majd randizni, én persze szépen végig hallgattam, de alig bírtam visszatartani, hogy én is megszólaljak és mesélni kezdjek, mondjuk Zaynről és magamról. Do észrevehette rajtam, hogy kicsit fészkelődök és izgatott vagyok így hát rá is kérdezett.

-          Na bökd ki!

-          Úr isten! Tudod milyen jó végre vele lenni? És nem tudom felfogni, hogy miért pont én és hogy még egy év után is én!!! Azt hiszem beleszerettem a bátyádba – mondtam ki. Na igen Do egyáltalán nem lepődött meg, jó igaz, hogy ő volt aki kétfelől hallgathatta a siránkozásunkat, miszerint nem érdemel meg engem vagy nem tudom mit tegyek, hogy elhiggye végre, hogy szeretem.

-          Na ne mond. Tudod mennyit hallgathattalak titeket? És kajak egy évetekbe telt, hogy végre összejöjjetek. Mint egy rossz szappanopera – nézett rám lenézően. Hé azért ennyire reménytelen eset nem voltunk. Vagy mégis? Mindegy a lényeg, hogy most Happy van nem?

-          Jó, de azért meg lehet engem is érteni nem? Szükségem volt egy kis térre.

-          Igen tudom, és azt is tudni akartad, hogy esetleg nem csak azért akar veled lenni, mert lefogytál – fejemet lehajtottam és csak a kiskanállal köröztem a kávés csészémbe. Igen. Többek között ezt is tudni akartam, féltem, hogy csak lefekszik velem és ott hagy, aztán újra visszatér a régi, öntelt, gúnyos, nagyképű Zayn.

-          Igazad van.

-          Gigi,  tudom, hogy nem bíztál benne, de tényleg nem csak kihasználni akar. Szeret téged, látszik rajta. Az elmúlt években egyszer sem láttam őt olyan boldognak, mint tegnap este mikor hazaért. És el sem tudod hinni, milyen szeretettel és boldogsággal mesélt arról ahogy összejöttetek, meg, hogy mennyire szeret. Talán most ez úgy hangzott mintha azt mondtam volna, hogy egy lány beszélt velem, de nem. Zayn más, mióta rájött, hogy odavan érted, állandóan velem beszélget ezekről a dolgokról, na meg most már a srácokkal is megoszt pár pillanatot. Nagyon zárkózott volt, mikor a versenybe jelentkezett. Miért nem kerested? – fogalmam sincs miért nem kerestem, talán azért, hogy elfelejtsem, hogy ő is elfelejtsen, hogy lépjen tovább, igen ez volt az elején a kifogásom, aztán, jött a hír, hogy van barátnője. Akkor meg azért nem kerestem, mert tudtam továbblépett rajtam, nincs értelme felhánytorgatni a múltat és azt sem szerettem volna, hogy miattam esetleg szakítsanak is. Jó végül miattam szakítottak, de anno még nem tudtam, hogy nem is szerették egymást és a média is közrejátszott abban, hogy egy párt alkossanak. Tényleg majd meg kell kérdeznem  Zaynt, hogy mit szóltak hozzá, hogy szakítottak.

-          Féltem.

-          Mindig félsz, mindentől.

-          Ez nem igaz! – motyogtam halkan. Na jó, de igaz, de akkor is.

-          Dehogynem. Gigi mindig azt mondod, féltél. De ő Zayn miért féltél tőle?

-          Nem tőle féltem, hanem a reakciójától. Mi van ha azt mondta volna, hogy na mivan meg gondoltad magad? Mégis kellek? Kár, mert nekem te már nem kellesz – mondtam mélyített hangon gúnyosan. Do elnevette magát, majd ráütött egyet a vállamra.

-          Te nagyon hülye vagy – nevetett tovább. Örülök, hogy ilyen vicceset mondtam, én akkor nem gondoltam annak és most sem – mondd, hogy ezt nem gondoltad komolyan.

-          Már miért ne gondoltam volna komolyan? Tudod mennyire tartottam a visszautasítástól? És tudod mennyire paráztam attól, hogy megint visszatér a bunkó Zayn és újra csak le fog nézni és meg fog alázni? – kérdeztem, kicsit hangosabban, mire Do abba hagyta a nevetést és komoly arccal fordult felém.

-          Te komolyan ezt gondoltad? – bólintottam – Úristen, téged aztán nehéz megszerezni az biztos. Azt sem értem, hogy azzal a köcsög David gyerekkel, hogy jöhettél előbb össze, mint a tesómmal.

-          Ahhoz is köze volt Zaynnek – motyogtam. Barátnőm el kerekedett szemekkel nézett rám.

-          Vele akartad féltékennyé tenni?! – kérdése inkább hangzott kijelentésnek, mintsem kérdésnek.

-          Talán.

-          Már nem azért, de szerintem már akkor is féltékennyé tudtad tenni, mikor még nem is volt senkid – ja kösz, hogy szóltatok akkor. De azért megérdemelte, mert én láttam Brookkal is hetyegni, ami megjegyzem nem a legszebb látvány volt – oké tudom, hogy most Brookra gondolsz, de Zayn azt a kapcsolatot egyáltalán nem gondolta komolyan.

-          Kösz és most ezzel el van intézve minden. És én vagyok a hibás, mert miért ne, mi?

Nem. Én nem ezt mondtam. Oké visszaadtad neki, most már együtt vagytok, inkább mondd, mit érzel? – mosolyodott el. Na igen és most jött el a pillanat, hogy Do szerepébe bújva, kezdtem el mindenféléről hablatyolni és egyszerűen nem bírtam abbahagyni, ja és minden második szavam a szeretem volt, a harmadik, pedig Zayn. Oké tény, hogy eddig egyszer sem voltam ilyen, de most egyszerűen kikívánkozott belőlem. Észre sem vettük, hogy mennyi idő eltelt, este hét órakor indultunk el hazafelé, amikor már sötét volt és még hidegebb, mint eddig. Az utcai lámpák fényében, dideregve sétáltunk Zaynék háza felé. Anyu nemrég hívott, hogy menjek oda, mert ő is ott van, beszélni szeretnének velünk. Először kicsit megijedtem, de aztán mondta, hogy aggodalomra semmi ok, csak a karácsony közeleg és azzal kapcsolatban. Átfagyva érkeztünk meg a meleg, fűtött lakásba. Anyuék egyből egy csésze teát nyomtak a kezünkbe, majd a nappaliba tereltek minket. Mindenki ott volt, Zaynt egy diszkrét szájra puszival üdvözöltem, majd leültem mellé, ő pedig átölelt vállamnál. Mosolyogva néztem végig a társaságon, mindenkinél egy bögre, gőzölgő tea, mindenki mosolyog, mindenki boldog és kíváncsi. Lábaimat magam alá gyűrve ültem a kanapén, Zayn vállának dőlve, aki egy pici puszit nyomott fejem búbjára. Anyuék mosolyogva néztek ránk, mi pedig viszonoztuk. Aztán Trisha belekezdett a mondanivalójába. A lényeg, hogy együtt töltjük az ünnepeket és szeretnék, ha addig, nem utaznék vissza Írországba. Kicsit csalódott voltam, hogy apuék nem lesznek itt, de megbeszéltük a többiekkel, hogy szenteste itt leszünk, karácsony első napján nálunk, anyu házában, és karácsony másnapján én és Zayn elutazunk apuhoz. A kis kupaktanács után, anyu még beszélgetett Zayn szüleivel, Do elvonult a kis birodalmába, a hercegével telefonálni, mi pedig Zaynnel az ő szobájába mentünk. Nem igazán csináltunk sok mindent, úgy gondoltuk, megnézünk egy filmet, - Igazából szerelem, amit Zayn végig szenvedett – aztán, utána még egyet megnéztünk, – Alvin és a mókusok, jó ezt mindketten szerettük – közben pedig csókokat váltottunk. Minden álmom ez volt, igen imádtam ezt az estét. Romantikus volt, vicces, - popcorn dobálás egymás szájába, ami a földre és az ágyba került – és nyugodt. Zayn tényleg nagyon édes volt. Szeretek vele lenni, jól érzem magam a közelében, és annyit nevettem, hogy már a hasam is fájt, Zayn pedig azon nevetett, ahogyan én nevettem. Igen akkor a legjobb nevetni. Boldog voltam és ezt a boldogságot, nem adnám egy semmi pénzért sem.