32. fejezet - Karácsony

Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam többször hozok részt, de ez a hetem zsúfolt volt. Ez sem hosszú rész, sőt elég rövid, de úgy döntöttem még ma este rakok fel egyet. Most azért lett ilyen rövid, mert most el kell mennem, de este olyan 9-10 körül hozok újat! Tegnap azért nem hoztam mert váratlanul betalált az estémbe egy buli is és oda mentem, pedig már elkezdtem tegnap este írni. Jó olvasást és Komizzatok! 

        A napok csak úgy futottak egymás után, észre sem vettük, de már a karácsonyi vacsorára vettük a hozzávalókat, az utolsó pillanatokban pedig, az ajándékokat. Közben magam után hagyhattam a szalagavatót is, amin Zayn volt a párom, a keringő kíséretében. Most pedig, ünnep ide vagy oda tanulnom is kell. Tétel halmok mindenhol, az egész lakásban. Ki sem látok a papírok közül. Anyu már teljesen kiakadt, hogy a ház minden szegletében talál egy papírt, múltkor például a hűtőből „ásta” ki nekem a töri tételemet. Mivel ma 24-e van anyu szó szerint, eltiltott a tanulástól, és megkért, hogy vigyem át a süteményeket, amiket estére sütött Zaynékhez. Örömmel fogadtam a feladatom. Felvettem a hosszúszárú, fekete csizmámat, a nagykabátomat és a lila sapkámat és már mentem is a két szatyor sütivel. Mivel nehéz volt táska, busszal mentem el, így tíz perc múlva már Zaynék háza előtt voltam. Egy kicsit letettem a sütiket a földre, hogy be tudjak csengetni, majd gyorsan felkaptam a zacskót mielőtt még eldőlt volna és a finom édességeknek annyi. Do nyitott nekem ajtót, hatalmas mosollyal az arcán.

-          Szép jó napot kapitánynő! Mi szél hozta erre? – szalutált nekem, mire nagy nevetésben törtem ki. Do az aki bármilyen pillanatomban feltud vidítani és mindig mellettem áll.

-          Van olyan szó, hogy kapitánynő? – kérdeztem nevetve.

-          Nem tudom, csak úgy jött. Na mit hoztál? Segítek!

-          Sütiket estére – vigyorogtam. Do-val nagyon oda vagyunk az édességekért, főleg azokért amiket anyu csinál. Nos, hogy is mondjam, Patricianak nem a legnagyobb tehetsége a sütés, de főzni viszont, iszonyat finomakat tud! Mikor beértünk a konyhába a két nagy szatyorral, megláttam Trishat és Walit akik éppen sürögtek forogtak és mindegyikük csupa trutyi meg liszt volt.

-          Jó napot, szia Wali – köszöntem illedelmesen, majd letettem a székekre a sütiket és jólesően felnyögtem, mikor kikerültek a kezem fogságából a nehéz cuccok.

-          Szia Gigi – jött felém a kis Malik lány, aki meg akart ölelni, de feltettem a kezem.

-          Wali, most ne ölelgessük egymást. Kicsit trutyis vagy! – magyaráztam meg, furcsa arckifejezését látva. Majd végignézett magán és felnevetett.

-          Szervusz Gigi! Már ezerszer megmondtam, hogy tegezz nyugodtan.

-          Nem baj, már megszoktam, hogy magázom, de azért majd próbálkozok – legyintettem mosolyogva, majd a nappali felé fordultam, hátha meglátom barátomat. Hát nem jártam sikerrel.

-          A szobájában van a herceged, menj fel hozzá – mosolygott Do. Elpirulva bólintottam egyet, majd az emelet felé vettem az irányt. Hangos dübörgéssel futottam fel a lépcsőn, majd a folyosót átszelve bekopogtam Zayn szobájába, egy hangos „igen” kiáltással jelezte, hogy mehetek. Lassan benyitottam, a kis birodalmába, kíváncsian figyelte a nyíló ajtót, majd nagy mosollyal nyugtázta, hogy én vagyok az, majd visszafordult az íróasztalához, majd visszanézett rám. Először megdöbbent, majd gyorsan kapkodni kezdett.

-          Zayn, kezdtem közeledni felé.

-          Ne, egy pillanat, ne mozdulj! Maradj ott! – mondta, nyugtalanul. Szemöldök ráncolva figyeltem tevékenységét, nem értettem, miért nem mehetek oda hozzá. Már tegnap este nem láttam és szerettem volna megölelni, megcsókolni.

-          De miért? – kérdeztem félve, döbbenten.

-          Oh, semmi csak meglepi és nem szeretném, hogy lásd – mosolyogott rám, miután becsapta a fiókját. Közelebb sétált, majd egy gyengéd csókot lehelt puha ajkaimra.

-          Mi újság? Nem úgy volt, hogy este jöttök csak? – kérdezte meglepődve.

-          De, csak anyu elküldött, hogy hozzam át a sütiket.

-          Milyen sütiket? – csillant fel a szeme, mint egy öt évesnek, akinek szülinapja van.

-          Nem tudom, valami kókuszos, meg csokis, meg gyümölcsös, meg valami furcsát – soroltam.

-          Lemegyünk megkóstolni őket? – kérdezte izgatottan, majd megcsókolt és maga után kezdett el húzni. Mikor leértünk a konyhába, minden szem ránk szegeződött és érdeklődve figyeltek minket.

-          Ugye nem vagy terhes? –kérdezte Do, mire nagy szemekkel néztem rá.

-          Dehogy, ez meg, hogy jutott eszedbe?

-          Hát mert gyorsan jöttetek le, egymás kezét fogjátok és úgy néztek ki mintha be szeretnétek jelenteni valamit.

-          Úristen, nem, csak Zayn megakarja kóstolni a sütit amit hoztam – nevettem.

-          Ne sokat egyél fiam, mert nem tudsz este enni édesanyád főztjéből – ütögette meg a vállát Yaser. Én csak mosolyogva figyeltem, majd elengedtem Zayn kezét, aki egyből rákapott az édességekre. Mosolyogva figyeltem barátomat amint két pofára tömi magába anyu csoda sütijeit.

-          Azt hiszem nekem mennem kell, este jövünk.

-          Máf méff isz? – kérdezte tele szájjal Zayn, mire elfintorodtam.

-          Ezt többet ne csináld, undorító – pofozgattam meg gyengéden, kissé borostás arcát. Majd vállát megsimítva, egy puszit nyomtam arcára. Gyorsan lenyelte a falatot, ami épp a szájában volt, majd mosolyogva hajolt felém és megcsókolt. Mikor hazaértem, anya egyből munkába állított és még sütögettünk egy darabig. Mivel este nyolcra beszéltük meg, hogy átmegyünk hatig sütögettünk, aztán elkezdtünk készülődni, az ajándékokat a nappaliba vittük, majd mindketten elmentünk zuhanyozni, sminkelni, öltözködni. Gyors zuhany után, törölközőbe tekerve magam, a szobámba mentem és  egy kék térdfölé érő egybe ruhát és mellé egy kék színű magassarkút vettem fel. A hajamat begöndörítettem, majd szétszedve a loknikat szépen elrendeztem. Egy kis szempillaspirált kentem magamra, és kihúztam a szemem, majd lementem a nappaliba, ahol anyu már a csomagokat szedte a kezébe és vitte ki a kocsiba.

Várj segítek – pattantam oda mellé, már amennyire tudtam a cipőmben, ami rendkívül kényelmetlen volt, de megmondták, a szépségért meg kell szenvedni. Én nem tudom, miért is szenvedek, mikor úgysem leszek szép. Szívem szerint visszamentem volna a szobámba és átöltöztem volna egy bő farmerba és egy laza pólóba, de anya miatt megtettem, hogy - szerinte- szépen kiöltöztem. Pár perc múlva végeztünk a kisebb-nagyobb csomagok bepakolásával, majd egymáson végignézve megdicsértük a másik öltözékét. Anyun egy bézs színű kissé térd alá érő ruha volt, aminek a derék részén fekete csipke csík tündöklött, nagyon szép volt így. Haját egy szép kontyba fogta fel és kihúzta a szemét. Rájöttem, hogy gyönyörű anyukám van. Beszálltunk a fekete Audiba és már el is indultunk a Malik család háza felé.

Köszönöm, a kedves kommenteket az eddigi fejezeteimhez, nagyon jól esnek és örülök, hogy tetszik a blog. Tudom, hogy nehéz kivárni az új részeket és ha annyira tetszik a történet akár egész nap ezt olvasnátok, de sajnos nekem nincs mindig időm írni és már csak 2 hónap van a suliból és bele kell húznom, nyáron viszont hozom a részeket sokszor!! :D Köszönöm, hogy olvassátok a történetet.:) Remélem tetszett ez a rész is!