34. fejezet - Karácsonyi ajándékok!

Sziiiasztoook!! Itt az új rész!! :)) Remélem tetszeni fog, ez most nem annyira izgi, de ígérem, vagyis inkább mégse mert hátha nem tudom betartani, szóval Remélhetőleg a következő részek már izgalmasabbak, eseménydúsabbak lesznek!

    A vacsora alatt úgy éreztem magam, mintha kínzókamrába zártak volna, pedig „csak” Zayn exével és családjával kellett 1 óráig egy asztalnál ülnöm. Idegességemben alig ettem, csak turkáltam a kajámban. Még mindig nem voltam nyugodt, hiába Zayn nyugtató simogatásának és gyengéd pillantásának, egyszerűen olyan idegesség fogott el, hogy nem tudtam nyugalmat elárasztani a testemben, lábammal folyamatosan doboltam, végtagjaim remegtek, kezemből egyszer a villa is kiesett. Anyu kérdőn nézett rám, Do nyugtatóan, Zayn pedig megszorította a kezemet. Végül túléltem, már csak az ajándékozás volt hátra. El is felejtettem amiatt idegeskedni, hogy vajon tetszeni fog-e Zaynnek az ajándékom vagy sem. Geneva annyira lekötötte a figyelmem, hogy semmi sem érdekelt. Anyu megkért, hogy segítsek neki leszedni az asztalról a tányérokat. A többiek kimentek a nappaliba és letelepedtek a kanapén és a fotelokban. Azt hittem ennél jobban már nem tud szétvetni az ideg, tévedtem. Mikor megláttam, hogy Geneva Zayn mellé ül, majd valamit belesúg a fülébe, aztán hangos kacajba kezd, azt hittem menten felrobbanok. Anya gyorsan behúzott a konyha ajtóból és elkezdte leszedetni velem a tányérokat.

-          Gigi ne légy gyerekes. Mi a bajod? Egész este olyan merev vagy és ideges.

-          Ahhh, csak itt van Zayn exe és ideges vagyok, féltékeny és félek, hogy bármelyik pillanatban elveheti tőlem. Nem vagyok én olyan jó, mint ő. Nem vagyok olyan szép, olyan laza és még sorolhatnám – mondandóm közben ledobtam magam az egyik székre, az asztalra könyököltem és arcomat a kezembe temettem, szinte már a hajamat téptem.

-          Édesem. Én is ideges lennék, de nem engedném, hogy lássák őrlődöm. Higgyék azt, hogy nem érdekel, tudasd vele, hogy Zayn a tiéd. Légy magabiztos, ne add meg neki azt az örömöt, hogy azt higgye egy pillanat és újra az övé lehet. És nem arra gondolok, hogy fenyegesd meg, vagy mond meg neki, hogy Zayn a te pasid és nem hagyod, hogy elvegye tőled, hanem mosolyogj és bízz Zaynben. – simított végig arcomon édesanyám. Annyira szeretem, mindig megtud nyugtatni, mindig a legjobb tanácsokat adja. S igaza van. Zayn az enyém most. Legyek magabiztos. Menni fog. Talán. Megöleltem anyut, majd tényleg segítettem neki leszedni az asztalon maradt maszatos étkészletet. Miután végeztünk, gyorsan kezet mostunk és kimentünk a többiekhez. Zayn mellett még volt egy hely, le is ültem mellé, ő pedig átkarolt és egy édes csókot lehelt ajkaimra. A pillangók a gyomromban éledezni kezdtek. Aztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek is. Csókunk véget ért. Elkezdtük az ajándékosztást. A Malik család szokása szerint kezdtük, tehát a legkisebb kapta és adta először az ajándékokat. Wali úgy gondolta nem költi hülyeségekre a pénzét, inkább saját maga csinált ajándékot mindenkinek. Gyönyörűen tud rajzolni és tehetségét ki is használja, minden családtag és mi anyuval is kaptunk egy-egy portrét. Az enyémen Do, Wali és Zayn és én állunk ölelkezve. Szinte könnyes szemmel néztem a lányra, aki ezt a csodálatos rajzot készítette, szorosan megölelgettem és egy cuppanós puszit kapott az arcára. Biztos voltam benne, hogy majd az én ajándékom nem lesz ilyen szép és személyre szóló, mint az övé, de reméltem tetszeni fog neki. Egy könyvet adtam neki, a címe Zabhegyező, igaz én nem olvastam, de sok jót hallottam róla és tervezem, hogy elolvasom. Nagyon tetszett neki, így megkönnyebbülve ülte vissza barátom mellé. Egy órán át adogattuk az ajándékokat egymásnak, és csodáltuk őket. Aztán a végén már mi következtünk. Felálltam a helyemről, odasiette a karácsonyfa mellé és előhalásztam Zayn ajándékát. Tudtam, hogy nem egy vagyont érő ajándékot szeretne tőlem kapni, vagyis inkább csak reméltem, ezért egy olyan fényképalbumot kapott tőlem, amiben mindenegyes kép alá volt írva egy-egy idézet, amit saját magam írtam. Az album végén pedig, egy dátum volt. A dátum amikor összejöttünk. Az album mellett volt egy kis notesz, amibe leírtam mindent, mikor mit éreztem. Az egy évet amit átküszködtünk egymás nélkül, leírtam egy kis noteszbe. Szívem a torkomban dobogott mikor átadtam az ajándékot. Remegő kezekkel nyújtottam át neki a gondosan becsomagolt ajándékot. Zayn pedig egy kisebb és egy nagyobb dobozt nyújtott felém. Kissé meglepődtem, két ajándék? Leültünk a kanapéra, mindketten a kis csomagokra bámultunk és vártuk, hogy a másik keze mozduljon és kinyissa. Egymásra néztünk, majd mosolyogva Zayn bólintott, hogy nyissam előbb én. Először a kisebb dobozról szedtem le a masni és a csomagoló papírt, majd kinyitottam a kis rózsaszín dobozt és egy csodálatos ezüst nyaklánc amin egy kis medál volt, egy kis nyitott könyvet ábrázolt amibe belevolt gravírozva a dátum amikor először csókolt meg és egy Forever felirat. Szemeimet kis könnycseppek áztatták, majd lassan útjukra indultak. Remegő kézzel vettem ki a kis dobozból a nyakláncot majd Zaynre néztem.

-          Te emlékszel a dátumra? – kérdeztem döbbenten, én azt hittem nem emlékszik rá, biztosan elfelejtette, hiszen nem volt neki fontos, gondoltam én. Hát tévedtem.

-          Életem első csókja volt, hogy ne emlékeznék? –kérdezte kedvesen. Igaza volt, az első csók mindenkinek fontos, ám nekem mégis kicsit rosszul estek szavai. Élete első csókja volt, de azt nem mondta, hogy azért emlékezetes, mert velem történt. – és azért is, mert te voltál akivel csókolóztam –mondta és megcsókolt. Jó most vagy olvas a gondolataimban vagy hangosan kimondtam amit gondoltam. Vagy csak simán ismer. Miután elváltunk egymástól Zayn mondta, hogy nyissam ki a másik ajándékot is. Gyorsan a másik dobozt is a kezembe vettem és kibontottam. Egy csodaszép ruha volt benne. Lila színű, pánt nélküli, kb. térdig érő ruha volt, mell alatti részen pedig egy selyem csík húzódott. Abban a pillanatban beleszerettem, bár kételkedtem benne, hogy nekem jól fog állni. Szoros öleléssel és egy cuppanós puszival köszöntem meg az ajándékokat, de Zayn még azt mondta szeretne megkérdezni valamit.

Jövő hét hétvégére meghívták a bandát és az összes X-Faktor szereplőt egy filmbemutatóra, azt mondták, hogy vihetünk magunkkal akit csak szeretnénk, barátnő, barát, családtag bárkit. Szeretném ha eljönnél velem és bejelentenénk, hogy együtt vagyunk. És szeretném ha ebben a csodálatos ruhában tündökölnél mellettem. Szóval eljönnél velem? – hirtelen megszólalni sem tudtam, az agyam megállt annál a mondatnál, hogy szeretné bejelenteni, hogy együtt vagyunk. Féltem ettől, mit szólnak majd a rajongók?  De Zaynt nem szeretné cserbenhagyni. Egy erőtlen bólintással és egy határozatlan igennel válaszoltam, majd megkértem, hogy nyissa ki az én ajándékomat. Lassan, nyugodtan nyitotta ki, nekem szinte már végtelennek tűnő pillanat volt. Geneva is érdeklődve figyelte, hogy milyen „béna” ajándékot adtam neki. Miután Zayn kinyitotta az albumot és végig nézte és olvasta, érdeklődve néztem rá, hogy mondjon valamit. Egy szót sem szólt, csak az utolsó lapot bámulta.

Nos várom a kommenteket! Pusziiiii!! :))  JA ÉS KÖSZÖNÖM A TÖBB MINT 40000 KATTINTÁST!! Hihetetlenek vagytok! Köszönöm! Köszönöm, hogy olvassátok az én kis firkálmányomat! :) Sokat jelent nekem. Szeretem írni ezt a történetet és remélem ti pedig szeretitek olvasni! :))