36. fejezet - Aludj velem!

Sziasztok! Meghoztam az új részt tudom elég későn, de mindig közbejött valami...Ne haragudjatok! :)

Pár régi felejthetetlen emlék felidézése, melyek olykor könnyeket, olykor pedig hangos nevetéseket váltanak ki belőlünk. Do éppen a kanapéról esett le a nagy röhögő görcsében, miközben Geneva a nappalit átszelve, mint egy kísértet úgy távozott. Őszintén, szólva meglepődtem, ám mégis kicsit nyugodtabb lettem, hogy elment. Viszont belül ölt a kíváncsiság, hogy mi történhetett Zaynnel és vele, amiért ilyen sietősen távozott. Bár kíváncsiságom csak úgy furdalta az oldalam, mégis maradtam a helyemen és nem mentem ki Zaynhez, hogy megkérdezzem mi is történt pontosan. Do is közben abba hagyta a nevetést és komoly arccal az ajtóra meredt, majd felhúzott szemöldökkel rám nézett.

- Hát vele meg mi lett? – Kérdezte végül barátnőm. Vállat rántva közöltem, hogy nem tudom, majd a telefonomat megkeresve néztem meg mennyi az idő. Már majdnem 11 óra volt.

- Nem tudom, de azért kíváncsi vagyok rá, miért is lépett le ilyen hamar. – közöltem, kíváncsian. Tényleg eléggé fúrta a gondolat az agyacskámat, hogy vajon miért mehetett el ilyen gyorsan Geneva, ám sem erőm, sem bátorságom nem volt ahhoz, hogy kimenjek a teraszra és megkérdezzem a barátomat. Nem szeretnék tiszteletlen lenni, hiszen ha akarja, úgyis elmondja majd mi történt, ha pedig nem, akkor nem. Nem kell mindent egymás orrára kötnünk.

- Hé Gigi! Nézd milyen jól áll rajtam ez a ruha amit tőled kaptam! Imádom, nagyon köszönöm. – kiáltott a nappali ajtajából Wali. Tényleg gyönyörű volt abban a ruhában, lila szolid egybe ruha volt. Mivel Wali kedvenc színe a lila és tudtam, hogy szeret öltözködni, egyből megvettem neki, mikor megláttam az egyik bolt kirakatában. A mosolyért amit az arcán láttam, mikor kinyitotta a dobozt, már megérte kidobnom annyi pénzt. Nem volt olcsó, de azért, hogy boldognak lássak egy embert aki közel áll hozzám mindent megteszek.

- Igen tényleg gyönyörűen nézel ki. – bólintottam, mosolyogva. A lány mögött hirtelen megjelent egy éjfekete hajú, gyönyörű mosolyú, csillogó szemű félisten. Vigyorogva figyeltem, ahogy csodálkozva megpördíti kisebbik húgát és elcsodálkozik rajta, milyen nagy is lett már és milyen szép. Egy cuppanós puszival zárja le érdeklődését húga iránt, majd felém veszi az irányt.

- Minden rendben? –kérdezem miközben leül mellém és egy csókot ad arcomra. Arcát fürkészve próbálom kivenni, mi is történhetett közöttük.

- Persze. Ne aggódj. – csókol meg. Még mindig nem hiszek neki, tudom, hogy valamit elhallgat előlem.

- Geneva elég sietősen távozott, történt valami? Vagyis, ne érts félre, nem kell mindenről tudnom, szóval nyugodtan tartsd meg magadnak ha gondolod én csak…- Kezdtem a magyarázkodásba, de egy csókkal meg akadályozta, hogy tovább fecsegjem a hülyeségeimet. Éreztem, mikor kimondtam Geneva nevét izmai megfeszültek, ezért is kezdtem el magyarázkodni, de akkor úgy látszik valami gond mégis csak lehet. Az egész Geneva ügyet próbáltam az elmém egy mély zugába rejteni, de valamilyen furcsa módon nem sikerült. Zayn mindenegyes szaván éreztem a feszültséget. Láttam rajta valami nincs rendben, valami nyomasztja. Néha csak úgy elmerült a gondolataiba én pedig hiába szólongattam nem beszélt hozzám. Elgondolkodtam rajta, most vajon megsértődött rám, vagy az énekes lány dúlta fel ennyire a gondolatait. Végül aztán hagytam az egész dolgot. Anyával éppen szedelőzködtünk össze, mikor egy erő kéz rántott magához a derekamnál fogva. Kisebb sikoly hagyta el a számat a hirtelen mozdulattól, majd mikor megéreztem támadóm édes illatát, egyből elmosolyodtam.

- Hova-hova kisasszony? – kérdezte dörmögő hangon, s egy csókot nyomott a fülem mögé. Kellett egy kis idő mire felfogtam kérdését, hiszen illata elkábított, s hangja egy másik helyre repített, majd csókjával teljesen elvesztem. Szívem őrülten dobogott, a józan eszem már rég máshol járt, azt sem tudtam hol vagyok. Mikor megfordultam s gyönyörűen csillogó szemeibe néztem, melyek egyből elvarázsoltak, olyan mosoly ült ki az arcomra, mint még soha. A szívemet melengette tekintete. Karjait derekam köré fonva tartotta, majd egy gyengéd csókot lehelt telt ajkaimra. Azt hiszem talán az ájulás szélén lehettem, ugyanis teljesen biztos voltam benne, ha nem fogja egyre erősebben a derekamat akkor megismerkedek a padlóval. Talán csak pár másodpercig tartott ajkaink játszadozása, mégis mintha egy agymosó vett volna kezelésbe, mindent elfelejtettem, a Geneva ügyet, azt, hogy Zayn nemrég még nagyon feszült volt, az érettségit, hogy hamarosan vissza kell mennem Írországba és egy ideig nem látjuk egymást.

- Szóval hova sietsz? – kérdezte egy mosollyal az arcán. Szívem belül már alig bírta, ki akart törni, szűk helyéről.

- Öhm, azt hiszem,…hogy…haza – nyögtem ki végül. Még mindig egész lényének varázsa alatt voltam, egyszerűen nem volt erőm visszatérni a valóságba. A csúf, vagy épp a csodálatos valóságba.

- Én azt hittem ma itt alszol – csókolt bele a nyakamba, s átölelt. Bőröm borsódzott érintésétől, puha ajkainak érzésétől. Meglepődve néztem barna íriszeibe, hiszen nem beszéltünk róla, hogy náluk aludnék.

- Én meg nem emlékszem, hogy ilyenről beszéltünk volna – paskoltam meg arcát. Majd mosolyogva nyomtam egy kis puszit szájára.

- Mert igazából nem is beszéltünk róla, de most igen. Szóval, nincs kedved itt aludni? Velem? – kérdezte, olyan aranyos arccal, hogy még ha akartam volna, se tudtam nemet mondani.  Tökéletesen gyönyörű arcára nézve, elvesztem. Mintha egy olyan varázs kerített volna hatalmába, amelyből kiszabadulni könnyedén nem fogsz tudni. Egy álom mely egyhamar nem ér véget. Egy arc, mely örökre emlékezetedbe vésődött. Az érzések melyeket kivált belőled, mindig érződni fognak. A gyengéd érintései bőrödbe égtek. S a szerelem melyet iránta érzel örökké a szívedben él, ott fog lobogni a tűz belül. És még ha elválásra is kerül a sor, tudod, hogy tiszta szívből szeretted és Ő is viszont szeretett, még ha csak egy kicsit is.

- A-anyuval kell b-beszélni. – mutogattam idétlenül anyu irányába. A közelében valahogy, nem vagyok magamnál, ügyetlen leszek és nem tudok gondolkodni. Ilyen a szerelem?!

- Hát, ő már csak a te válaszodra vár. – mosolygott édesen. Egy nagy bólintással jeleztem, felfogtam szavait. Ám cseppet sem volt így. Kellett idő mire megértettem mire is vár. Csak az én válaszomra.

- Őőő…jó persze, de nincs ruhám. Hazamegyek a cuccaimért és visszajövök rendben? Ú-úgy jó lesz?- kérdeztem bizonytalanul. Először kicsit bambán, majd nevetve nézett rám, mire vágtam egy értetlen fejet, Ő pedig átölelt.

- Kicsim, mi lenne ha kicsit lazítanál? Olyan ideges vagy. Pedig semmi okod rá. – Mondta mosolyogva.

- Persze, nem te jársz egy félistennel…- motyogtam halkan.

- Hogy micsoda? – nevetett tovább. Édes nevetése betöltötte az egész teret, vagy ha azt nem is a szívemet biztosan.

- Semmi. Nem mondtam semmit. – Néztem rá ártatlanul, mire megrázta a fejét mosolyogva és egy puszit adott homlokomra.

- Gyere vigyük haza anyukádat, te meg szedd össze a holmidat és itt alszol. Rendben?- Nagy bólintással jeleztem beleegyezésem. A telefonom felkaptam az asztalról, majd össze szedtük anyut, és indultunk is felénk. Az út csendesen telt, legalábbis számomra. Elgondolkodtam, hogy vajon az, hogy most együtt alszunk tényleg alvás lesz, vagy Zayn tervez mást is esetleg. Én még nem állok készen arra. Ez a dolog nem ment ki a fejemből, szinte marcangolta az agyam. Mikor oda értünk hozzánk én felfutottam az emeletre, összedobtam néhány cuccot, majd leültem az ágyra. Mi lenne ha azt mondanám nem érzem jól magam? Úgyse venné be, nem tudok hazudni. Egy próbát azért megér.

- Gigi mehetünk? – jött be Zayn a szobámba, próbáltam minél fájdalmasabb arcot vágni. Talán sikerül. – Minden rendben?  - kérdezte gyanúsan.

- Hát tudod, nem biztos, hogy nálad tudok aludni, elég rosszul érzem magam, émelygek, fáj a hasam. –Néztem rá bűnbánó szemekkel. Bármennyire is utálom most magam, nem tudok mit tenni, nem állok készen rá, hogy lefeküdjek vele.

- Az igazat! – nézett rám mérgesen. A francba, tudja, hogy hazudtam. Hogyne tudná, még egy ismeretlennek, sem tudok hazudni. – Mi az? Nem szeretnél velem aludni, mert akkor nem kell, nem muszáj. – Most mit mondjak, nem szeretném megbántani. De ha ő mást akar? Én nem tudom azt még megtenni.

- Zayn…sz-szóval..őő…csak alszunk? – kérdeztem fülig pirulva.

- Persze, miért mi…óhhh, szóval az. Figyelj, én bírok várni. Rendben? Ameddig nem akarod, nem csináljuk. Az csak úgy jó, ha mindketten élvezzük. – csókolt meg. Istenem, kifogtam a legtökéletesebb srácot a világon. Örültem, hogy megért, nekem ez sokat jelent. Végül aztán összeszedtem a cuccaim, bepattantunk az autóba és a lakásuk felé vettük az irányt. A házukba érve, egyből az emeletre mentünk és azon belül is a szobájába. Az ágyra letettem a cuccaim, majd Zaynre néztem.

- Nos mit csináljunk? – kérdeztem, sokkal felszabadultabban.

- Hát kezdetnek zuhanyozhatnánk. Mármint külön-külön. Mész előbb te? – kérdezte.

- Igen.- mondtam, s előszedtem a fehérneműimet és a pizsamám, majd bevonultam a fürdőbe.

 Szóval, itt az új rész, el kell mondanom, hogy a vége összecsapott lett és tudom! Nagyon sajnálom ezt, de egyszerűen már nem tudtam hol fejezzem be.