37. fejezet - Segítek, Megvédelek, Szeretlek!

Sziasztok! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog. Furcsa, hogy ezt mindig elmondom. De mindig reménykedem, hogy tetszeni fog az új rész! :)
Várom majd a Kommenteket, és a pipákat! :) Jó olvasást!! 

A zuhanyzást próbáltam minél gyorsabban elvégezni, mivel „idegen” házban vagyok, s ilyenkor zavarban érzem magam, ha túl sokáig tisztálkodok. Miután kiszálltam a zuhanykabinból, megtörölköztem a puha, fehér törölközővel, majd felvettem a fehérneműimet, rá pedig a pizsamám, ami egy lila pólóból és egy rövidnadrágból állt. A levetett ruháimat a kezembe fogva léptem ki a fürdőből, majd visszamentem Zayn szobájába. Épp a telefonján pötyögött valamit, kidugott nyelvvel.

- Kész vagyok. – szólaltam meg csendesen, mire tekintetét ijedten rám emelte, majd elmosolyodott. Egy pillanatra kisebb szívrohamot kaptam végigmérő pillantásától, és édesen, szexi mosolyától, majd alsó ajkát végignyalva, tekintete megállapodott hosszú, vaskos lábaimon, aztán feljebb érve tekintete körülölelte mellemet. Olyan zavarba jöttem, mint még soha. Az arcom vörösebb volt a legérettebb paradicsomnál is. Fejemet lehajtva vártam, hogy befejezze testem vizsgálását, majd felállt az ágyról és nagy léptekkel felém jött. Lassan felemelte a fejemet államnál fogva, hogy szemeibe nézzek, majd mosolyogva megcsókolt.

- Jól áll a piros,- dobott felém egy fél mosolyt – most megyek fürödni. Ott a gépem és a telóm ha szeretnél valamit megnézni, csak nyugodtan – mondta, majd ment is tisztálkodni.

Míg Zayn zuhanyozott, én ledobtam magam az ágyra, ölembe vettem a laptopját, türelmesen megvártam míg betölt, majd a böngészőt megnyitva beírtam a blogom linkjét. Régóta írok egy blogot ami egy kövér lányról szól, gimibe jár és mindenki utálja, majd a fekete hajú herceg észreveszi amit más nem. Mi van a külsőn belül? Ő észrevette a benne lakozó egyéniséget. Először csak ismerős, aztán barát, legjobb barát végül szerelem lett. Gyorsan átfutottam a kommenteken. Nem sokat kapok, de nekem felemelő érzés mikor valaki dicséri az írásom. Sosem találtam meg a nekem való tehetséget, s most úgy érzem végre meg van. Örülök, hogy ki tudom írni az érzéseim és megoszthatom a világgal. Még átnéztem az egyik novellára, hogy hátha oda is kaptam kommenteket, nem tévedtem párat ott is találtam. Általában nem szoktak hosszú kommenteket írni, de nem gond én egy szónak is örülök. Miközben olvastam az olvasók véleményeit, nyílt az ajtó és Zayn is megérkezett.

- Légy büszke arra aki vagy – olvasta fel a blog címét. Kíváncsian nézett rám, majd látta, hogy a kommenteket olvasom. Ő is belekukkantott néhányba. Arcát fürkészve néztem mit reagál. Mosolyogva fordította felém a fejét, majd egy gyengéd puszit nyomott a számra.

- Biztosan jó író lehet akié a blog. Sok kedves és dicsérő kommentet kap. – Mosolyogva hajtottam le a fejem, hiszen épp most mondta rám, hogy jó író lehetek. Elvörösödtem zavaromban, majd becsuktam a blog ablakát és visszaadtam Zaynnek a laptopját. Mikor ránéztem gyönyörű arcára, döbbenetet láttam. Majd értelmetlenséget.

- Nem tudom. Talán csak nem akarják megbántani az írót. – motyogtam halkan. Mire barátom fejében akkorát esett a tantusz,  hogy még én is meghallottam.

- Gigi ezt te írod? Hadd nézzem! – Alig mondta ki már pötyögött is a laptopján. Meglepődtem, majd olyan félelem lett úrrá rajtam mint még soha. Én nem szeretném ha elolvasná amit írok, hiszen szinte majdnem, hogy rólunk szól a történetem. A novella pedig…az meg arról, hogy én mit éreztem mikor szekáltak. Hiperszuper gyorsasággal szedtem el tőle a gépet, majd gyorsan kitöröltem az előzményekből az oldalt aztán visszaadtam neki a gépet.

- Nem fogod megnézni, nem szeretném ha elolvasnád amit írok. Én csak szeretnék ismeretlen író lenni. És leírni amit érzek.

- De miért nem mutatod meg? Miért ne olvashatnám el? Én szeretném tudni mit érzel. Én szeretnék törődni veled.

Olyan szemekkel nézett rám, hogyha akartam volna se tudtam volna ellenállni neki. Az pedig, hogy szeretne velem törődni megdobogtatta a szívem minden kis porcikáját. Ahogy barna szemeibe néztem, láttam egy kis csalódottságot, hogy nem bízok meg benne annyira, hogy megmutassam az érzéseim. De ugyanakkor benne volt az elkötelezettség. Én viszont, bármennyire is szerettem volna neki megmutatni az írásaim, megbántanám vele, vagy épp kinevetne. Én nem vagyok olyan jó író, de jó kiírni magamból ami bennem tombol. Ő szeretne törődni velem, én is szeretném. Azt is szeretném, ha megvédene mindentől és én is megvédhetném őt. Azt is szeretném, hogy örökké szeressen, de semmi nem tart örökké.

- Gigi, Gigi?! Jól vagy? – kérdezte aggódva. Csak bólintottam egyet majd mélyen szemeibe néztem, aztán átöleltem. Nem szeretném elveszíteni soha. Szorosan öleltem magamhoz, Ő pedig ugyanúgy szorított magához, s közben nyugtatott. Fogalmam sincs miért lettem ilyen nyugtalan, de egyszerűen rám tört. Talán most fogtam fel igazán, hogy milyen kincset kaptam az élettől. Egy srácot aki szeretne törődni velem, egy srácot aki megvéd, aki már elfogad. És a legfontosabb aki Szeret. Mindeddig nem voltam biztos benne, nem bíztam eléggé benne, s ez mind az én hibám, az eszem szüleménye. Mert nem bíztam sem benne, sem magamban, mert önértékelési problémáim vannak. S most végre rájöttem, ha magamat elfogadom, megtudok bízni benne is és másban is.

- Én csak-csak szeretném ha segítenél. Kérlek. Te segíthetsz, és minden jobb lesz. Kérlek. – Szavaimmal megleptem őt, fogalma sem volt honnan jöttek ezek. Ő nem látott a fejembe. De tudtam, hogy segíteni fog még, ha azt sem tudja miről beszélek.

- Gigi! Mi a baj? Segítek persze, hogy segítek, de miért sírsz? Nyugodj meg kicsim kérlek. Semmi gond, rendben lesz minden, segítek.

- Én csak, annyira sajnálom, nem bíztam meg benned saját magam miatt. Azt hittem nem szeretsz, egész este attól tartottam, hogy visszamész Genevához. Tudom, hogy szörnyű barátnő vagyok, de csak egy barátom volt, az is megcsalt. Nem is csodálom, benne se bíztam meg. Nem tudom elhinni, hogy egy olyan tökéletes srácnak, mint te kell egy olyan tökéletlen rondaság, mint én.

- Fejezd be, nem vagy ronda. Gyönyörű vagy. Mindig is az voltál a szemembe, csak a hülye büszkeségem. Annyira sajnálom. Én nem akartam.

- Nem, én…én nem haragszom rád. Nos, szóval, akkor…izé, szeretnéd megnézni a-amit írtam? – kérdeztem végül, hogy tereljük témát. Zayn bólintott egyet, majd az ölembe rakta a gépet. Én gyorsan bepötyögtem az oldalam címét majd visszaadtam Zaynnek a laptopját. Csendesen nyomogatta rajt a gombokat, majd egy kis fülre kattintott, ahova az érzéseimet írtam le. Elkezdte olvasni majd mikor végzett rám nézett, átölelt, majd végül megcsókolt. Szívem, mint ilyenkor mindig belekezdett sebes ütemébe, majd kedves kis pillangóim is életre keltek. Zihálva váltunk el egymástól, szemünk csukva, homlokát pedig enyémnek döntötte. Éreztem, hogy magát hibáztatja.

- Sajnálom. Annyira sajnálom, nem akartam tönkretenni az életed. Segíteni fogok mindenben, megvédelek mindentől. És szeretni foglak örökké. Szeretlek Gigi. Annyira szeretlek.