39. fejezet - Bizonytalanság!

Sziasztok! Tudom, megint meg várakoztattalak titeket, de nem jött az ihlet. Viszont most itt az új rész! Remélem tetszik majd. Véleményekre kíváncsi vagyok. Szóval írj pár gondolatot.:)  Jó olvasást!

Hazaérve gyorsan köszöntöttem anyut, majd felmentem a szobámba. Sok mindent nem csináltam azon kívül, hogy bámultam ki a fejemből és a telefonomat szorongattam a kezemben. Miért nem hív? Miért hazudott? Megcsal? Vagy készül valamire? Átver? Minden féle opció felmerült bennem. Ám a bűntudat is gyötört egyben, ugyanis pont tegnap éjjel beszélgettünk arról, hogy bízunk egymásban, én pedig az első adandó alkalommal, féltékenykedek és bizalmatlan vagyok. S bár úgy érzem most okkal, mégis bánt, hogy nem bízom benne. Nem tudom mit is tehetnék, lehet jobb lenne külön. Talán nekem nem való a párkapcsolat, a szerelem. Akaratom ellenére is kigurult pár könnycsepp a szememből. Gyorsan kezeimmel letöröltem, majd a laptomomat a kezembe fogva elindítottam Lawson ft. B.O.B – Brokenhearted című számát. A hangerőt max-ra állítva bedugtam a fülesem a fülembe, majdnem megsüketültem, de bírtam -bírtam mert el akartam nyomni a gondolataimat, a külső zajokat. Nem akartam senkit sem hallani, csak a dalra szerettem volna koncentrálni. Könnyeim hullottak és belül tomboltam. Számtalanszor végig gondoltam a helyzetet. Mit csináljak? Szakítsak vele? Talán jobb lenne, előbb- utóbb úgyis belefáradna abba, hogy nem bízok meg benne eléggé. Ha pedig szakítok vele, egy ideig biztosan fájni fog neki is, és nekem is, de tovább lépünk. 

Hirtelen felpattantam az ágyamról, a telefonomat a kezembe fogtam, a zenét leállítottam, majd a fülesem a telefonomba dugtam és arról szólt a dal amelyben a Lawson azt mondja, a lány játszott a szerelemmel és lám összetört a szíve. Vajon én is ezt teszem? Játszok a szerelemmel? Egy biztos, össze fog törni a szívem. 

Az előtérben felkaptam a kabátom, a sálam, a sapkám és a csizmám, majd elindultam a park felé. Lassú léptekkel haladtam a most viszonylag kihalt utcán, talpam alatt még mindig ropogott a frissen esett hó. A hideg kipirosította arcomat, a könnyeim pedig rászáradtak. A parkban szintén nem voltak sokan, néhány szülő volt, akik a kisgyerekükkel önfeledten hógolyóztak és játszottak. A zene még mindig üvöltött a fülembe, talán még a túloldalon lévő anyuka és a kisfia is hallotta, de nem érdekelt. El szeretném űzni még mindig a gondolatokat, és a város zajait. Ám cseppet sem megy zökkenőmentesen. A kis hang a fejemben egyre csak szövögeti terveit azzal kapcsolatban, hogy is mondhatnám meg Zaynnek, hogy vége. Míg a másik, azt mondja, hallgassak a szívemre és ne hagyjam ott az embert aki szeret. Bármennyire is igaza lehet a szívemnek, mégis úgy gondolom, most még kisebb fájdalmat okoznék neki és nekem is. Miután végig sétáltattam a gondolataimat az egész parkon, kerestem egy csendes kis kávézót és beültem.  Kértem egy cappucino-t, és egy kis lekváros táskát, majd kerestem egy asztalt, ami viszonylag eldugott helyen van. A meleg, téli kabátomat levettem és a mellettem lévő kis székre tettem, a kötött lila sapkámat és a hozzá passzoló sálamat a kabát ujjába gyömöszöltem, majd a telefonomat a kezembe véve elkezdtem nézegetni a közösségi portálokat. A Facebook természetesen csak úgy pörgött, ahogy a Twitter is. Míg a facebook emberek tömkelegének szerelmi bánatáról, időjárásról, vagy épp idézetekkel, fényképekkel volt tele, a twitter csak random tevékenységeket hozott elő, s pár rajongó az általa kedvelt sztárjának írt, hogy kövesse vissza, vagy csak szép napot kívánt neki. Én soha nem voltam ilyen fanatikus, sosem kuncsorogtam azért, hogy kövessen vissza az épp kedvenc hírességem. Miután kihozták a rendelésem, amit illedelmesen megköszöntem, újra a fülembe tettem, az idő közben kivett fülhallgatómat és elindítottam Christina Perri egyik dalát. A mostani kedvemhez híven egy melankolikus dal dukál. Szeretem magam ilyenkor kínozni, így kijön belőlem minden, s bár utálom, ha mások sírni látnak, most pár, kövér könnycsepp legurul arcomon. Visszatértem az eredeti gondolataimhoz. 

- Mit tegyek? – Kérdeztem gondolatban magamtól. Vessek véget egy kapcsolatnak, ami talán életre szóló lehet? Kételkedem ebben, hiszen egyszer mindennek vége szakad. Csak tizennyolc évesek vagyunk, nem fogunk örökre együtt maradni. Hiába szeretném. 

- Valami gond van? – szólalt meg egy hang mellettem, s mivel a zene miatt nem értettem pontosan mit is mond, kivettem a fülest és zavartan néztem az igen csak jóképű, pincér srácra.

- T-tessék? – kérdeztem vissza, s közben előhalásztam egy zsepit a kabátom zsebéből, hogy kifújjam az orrom. 

-  Azt kérdeztem, hogy mi a gond? Miért sírsz? – kérdezte kedvesen. Belenéztem türkiz kék szemeibe, melyekben sajnálatot véltem felfedezni. Utáltam, ha sajnálnak, de most kivételesen jól esett mások aggódása. Mire feleszméltem azokból a gyönyörű íriszekből, láttam, hogy szemöldök ráncolva várja válaszom. Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nincs semmi gond. Ám ez a pasi kitartó volt.

- A semmi miatt nem szokás sírni. Jeremy vagyok – nyújtotta a kezét. Félénken viszonoztam gesztusát, majd leült a mellettem lévő székre.

- Gigi – válaszoltam halkan. Egy ideig csendben ültünk, én még kicsit szipogtam, majd felé fordítottam arcomat. 

- Szóval, mi is történt, hogy egy ilyen gyönyörű lány, este, egy kávézóban, egyedül sírdogál? – kérdezte kedvesen, mosolyogva Jeremy. Elpirultam bókjára. Egyáltalán nem vagyok gyönyörű. 

- Semmit, csak kis zavar van bennem, nem tudom mit tegyek ,- kezdtem, majd ezek után csak úgy ömlöttek belőlem a szavak – a barátom ma hazudott nekem, és nem tudok benne teljesen megbízni. Furcsa, mert pont tegnap este beszélgettem vele a bizalomról, és emiatt bűntudatom van, de nem megy, nem tudok rendesen megbízni benne. Valamint, mindig előjön a féltékenységem, most is, hogy nem mondott igazat, egyből az jutott eszembe, hogy valaki mással van, aztán ott van a volt barátnője, folyton megjelenik és megesz a sárga irigység mikor látom őket nevetni. Tudom, hogy most az enyém, de mi van ha bármelyik pillanatban elveszíthetem? Én nem tudom mit tegyek, próbáljak küzdeni ezen gondolataim ellen, vagy szakítsak vele? Még nem vagyunk olyan régóta együtt, viszont már jó ideje érzünk egymás iránt vonzalmat és szerelmet, azt hiszem. Vagyis én szeretem, ez biztos, ám benne nem vagyok biztos. Igaz az elmúlt egy év arra utal, hogy igenis szeret, de nem tudom. Mi van, ha csak valami fogadás ez az egész? Félek, hogy elveszítem, talán most kéne lezárnom ezt az egészet, míg nem fáj annyira. Nem tudom mit tegyek. Szerinted? – kérdezte könnyes szemekkel. Jeremyt láthatóan meglepte a hirtelen jött kirohanásom, s az pedig még jobban, hogy tanácsot kérek tőle. Egy ideig csendben figyelt, mintha gondolkodna, majd megszólalt.

- Bárki is ez a srác, nagyon szerencsés, hogy veled lehet. Látszik rajtad, hogy nem mersz nyitni mások előtt. Gondolom sokszor előtte sem nyílsz meg. Tudod egy párkapcsolat arról is szól, hogy megbeszéljétek a gondjaitokat. Valami nem tetszik, vagy nem vagy biztos valamiben, beszéld meg vele. Kérdezd meg miért hazudott, de éreztesd vele, hogy bízol benne. Tudom nehéz, de meg kell próbálni. Bizalom nélkül a kapcsolatok tönkre mennek. – Jeremy mondandója elgondolkodtatott. Igaza van, bizalom nélkül nem működik. Meg kell beszélnem Zaynnel a dolgokat. Éreztetnem kell vele, hogy bízom benne és, hogy Ő is bízhat bennem.