40. fejezet - Nekünk ez nem megy!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Talán most utálni fogtok ezután a rész után, de valahogy így fogott el az ihlet és ilyen fejezet keletkezett.:)) Mondanám, hogy ez amolyan évadzáró rész, hiszen annak simán elmehetne, de nem játszadozok én itt évadokkal.:) Jó olvasást és most Tényleg kíváncsi vagyok a véleményekre, szóval aki elolvasta ezt a rész legyen szíves dobjon egy kommentet is! ;) Nagyon megköszönném!!! :)

Pár nappal később már nem bírtam tovább, Zayn egyre többször hazudott és csak úgy elszáguldott tőlem. Nem tudom mi történhetett, mit csináltam rosszul, de az biztos, hogy amennyire az elején bizonygatta, hogy szeret, most annyira távolodott el tőlem. Én lassan visszamegyek apához, s ez még csak meg sem hatja. Mikor megemlítem a hazautazásom, csak vállat ránt és mintha egyáltalán nem érdekelné, nézi tovább a tv-t. Nem szeretnék hisztis barátnőnek tűnni, de ez még nekem is sok. Nem foglalkozik velem. Nem tudom mi lelte. Do pedig már a haját tépi, hogy miért lett megint ilyen undorítóan bunkó a testvére. Állítása szerint a kapcsolatunk elején megváltoztattam. És meg van róla győződve, hogy ez újra sikerülhet. Hát én viszont nem. És nem fogok úgy tenni, mintha észre se venném, hogy elhanyagol a saját barátom. Két napja már nem beszélünk egymással, én nem keresem őt, Ő pedig nem keres engem. Míg én a hajamat tépem az idegességtől, hogy válaszokat találjak a viselkedésére, addig Ő szépen nyugodtan ül otthon, vagy épp rohan el valahova. Úgy érzem én ezt nem fogom így kibírni. Bármennyire is szeretem, így nincs értelme a kapcsolatunknak.  

- Hé Gigi! – hallom meg barátnőm kiáltását, mely a földszintről jön. Hangos trappolások közepette, Do végre beesik az ajtómon – szó szerint- .

- Idióta – nevettem. Gyorsan oda siettem az ajtóban fekvő és a lábát fájlaló őrült barátnőmhöz, majd felsegítettem. Bicegve eljutott a be vetetlen francia ágyamig, majd szétterült rajta. Kifújta magát, -a lépcső futás miatt-, majd rám nézett és elmosolyodott. 

- Szóval, szeretném, ha eljönnél ma velem és Harryvel moziba. Már unjuk, hogy itt sírdogálsz a barom bátyám miatt. Nem érdemli meg. És amúgy is, mi van, ha készül valami meglepetéssel neked? – Szemöldök ráncolva néztem rá, majd kínosan felnevettem. Nem szeretnék gyertya tartó lenni, és amúgy sem sírdogálok Zayn miatt. Na jó, de-de akkor sem megyek el velük sehova. És ha minden jól megy és Zayn felveszi nekem a telefont, akkor ma mindent megbeszélünk. 

- Sajnálom Do, de ma épp találkozom a bátyáddal, ha felveszi nekem a telefont. Azt hiszem ideje lenne megbeszélni ezt az egészet. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyen és kénye kedve szerint legyen velem. A barátnője vagyok, nem a plüss macija amit ráncigálhat, ha épp kedve támad hozzá. 

- Mire készülsz? – kérdezte. Tudtam, hogy gyanakszik, átverni pedig nem tudom, így hát minden mindegy alapon elmondtam neki, mit tervezek. 

Két óra múlva miután Zaynt végre eltudtam érni és meg tudtunk beszélni egy időpontot, hogy találkozzunk, mert beszélni kéne, lázasan készülődtem és szétidegeskedtem magam. Do csak egy órán keresztül üvöltözött velem miután elmondtam, mit is szeretnék igazából. Enyhén szólva nem örült a hírnek. Ám engem most semmi sem tántoríthatott vissza. Nem akartam többé kutya szerepet játszani ebben a kapcsolatban. Sőt, milyen kutya? Még Borissal is többet törődik, mint velem mostanában. Nem hagyhatom, hogy még egyszer megalázzon, többé nem. A zuhanyzással végeztem, kis szempilla spirállal kiemeltem barna íriszeim, majd egy világos cső farmert, egy fehér LOVE feliratú pólót, és egy fekete Adidas pulcsit felvéve, indultam le az előtérbe, ahol magamra aggattam a télhez illő öltözékem. Egy kis táskát vetettem át vállamon, majd elindultam, hogy végre tisztázzam a dolgokat Zaynnel. A hó már napok óta nem esett, így már nagy része elolvadt, ám pár helyen még találni fehér buckákat, és néhol a szél is hordja a természet fehér takaróját. Hosszú hajamba, lágyan kap bele a szellő. Sapkámat próbálom jobban, pirosló füleimre húzni, hogy ne fázzanak annyira. Magabiztosságom kezd alábbhagyni, talán most készülök életem legnagyobb hülyeségére, de nem érdekel. Nem léphetek vissza, muszáj megtennem. Gondolatban újra és újra lejátszottam a beszélgetésünk, jó és rossz oldalát is egyaránt. Úgy gondoltuk az lesz a legjobb, ha egy olyan helyre megyünk ahol csak és kizárólag mi ketten tartózkodunk. Megbeszéltük, hogy a park melletti parkolónál találkozunk és onnan elmegyünk Zayn-ék nyaralójába. Lépteimet meg gyorsítva sétáltam a fekete autó felé, és az ajtónak támaszkodó sráchoz. Gyönyörű ajkain mosoly bujdosott mikor meglátott, majd felém közeledett. Szívem ugyanúgy a torkomban dobogott, pillangók ezrei ugyanúgy feléledtek, min minden egyes pillanatban, mikor találkozom vele, de most tartanom kellett magam. Nem szabad megtörnöm, - mondtam magamnak-. Mikor végül egymáshoz értünk, Zayn egy lágy csókkal köszöntött. Keserű mosollyal az arcomon ültem be a fekete szépségbe, melyben finom meleg terjengett. Kezeimet rögtön a fűtést adó kis szerkezet felé emeltem és ott melegítettem. Zayn szintén beült mellém az autóba, majd lassan beindította és gurulni kezdtünk. Óvatosan vezetett a latyakos országúton, s teljes figyelmet szentelve a vezetésnek, előre nézett. Én az ablakon keresztül figyeltem a hótól megfagyott tájat, s bár néhol olvadozni kezdett a hó még érezhető volt, hogy javában benne vagyunk a leghidegebb évszakunkban. Miután meguntam a táj figyelését ránéztem a sofőrömre. Pár napos borosta virított arcán, szemei élesen figyelték az út minden négyzet centiméterét, nehogy véletlen baleset érjen minket. Fekete szövet kabátot viselt, fekete cső farmerrel és az elengedhetetlen bakancs a lábán. Sosem értettem, hogy bír el egy akkora durungot a lábán. Én már csak a megemelésnél is megszakadnék. Bár valószínűbb, hogy fel sem tudom emelni. Egy pillanatra felém fordította fejét, egy halvány mosolyt eresztett aztán gyorsan visszakapta az útra tekintetét. Gondolom megérezte pillantásaim és kezdi őt zavarni. 

- Mi az? Mit nézel? – kérdezte még mindig előre szegezve tekintetét, ám halvány mosoly bújt meg ajkai szélén. Mosolyom akaratlanul is előtört, majd elpirulva fordultam vissza az ablak felé. Nem szabad megtörnöm! Hiába emlékeztetem magam minden egyes gyenge pillanatomban, nem tudok szabadulni a bensőmben dobogó szerkezet elő lelki ismeret furdalásától. - Most az egyszer légy önző!- Súgta a kis hang a fejemben. – Alázd meg te, úgy ahogy Ő tette veled régen!- A kis hang csak nem akart elhallgatni a fejemben, nekem pedig egyre csak rögzültek az agyamban szavai. Alázzam meg?! Ahogy Ő tette?! Igen! Menni fog! Nem, nem fog! Míg én az elmémben bujkáló kis ördöggel veszekedtem, Zayn leparkolt a nyaraló előtt, majd gyorsan kipattanva az autóból, az én oldalamra sietett és segített kiszállni. Egy halvány mosollyal köszöntem meg udvariasságát, majd előtte haladva meneteltem a nyugodt kis helyen lévő kis ház felé. Az ajtó előtt megvártam Zaynt, majd mikor kinyitotta nekem az ajtót én gyorsan bemenekültem a zord hideg elől és a már begyújtott kandalló felé siettem. A kabátomat, ledobtam a kanapéra én pedig a puha fehér szőnyegre telepedve a kandalló előtt melegedtem. Zayn is megérkezett egy kis idő múlva két gőzölgő bögrével a kezében. Leült mellém, átadta az egyik pöttyös bögrét, amiből csoki illat szállingózott, így hamar rájöttem, hogy forró csokit készített nekünk. Egy ideig csendben ültünk egymás mellett, felmelegítve testünket a forró itallal és az előttünk recsegő ropogó tűzzel. Vettem a bátorságot és én szólaltam meg először.

- Mi történt? – láttam értetlen arcát, mely arra mert következtetni, hogy fogalma sincs miről beszélek. Szemöldökét felhúzta, s homlokát ráncolta. A tüzet bámulta nagy szemekkel és próbált válaszokat keresni kérdésemre. 

- Mire gondolsz? – Nem tudtam mire vélni kérdését. Hiszen azért vagyunk itt, hogy kettőnkről beszéljünk. Csak leesne neki, hogy miről van szó, ha nem lenne más is a háttérben. 

- Miért távolodsz tőlem? – kérdezem halkan. Zayn felhorkan, s hitetlenkedve néz rám. Furcsa tekintettel nézek rá. Mit jelent ez? Talán nem vette észre, hogy mennyire kerüljük egymást?

- Gigi én nem távolodok tőled. Csak egy kis teret szeretnék. – Mondandója megdöbbentett. Teret szeretne. Ráakaszkodtam volna? Nem hinném.

- Tessék? Teret? Zayn két napja nem beszéltünk egy rohadt szót sem. – Felháborodtam azon, hogy azt gondolja nem távolodik tőlem és, hogy teret szeretne. Egy szóval sem mondta.

- Persze, hogy nem. Mert nem akartam. – Ennél jobban már azt hittem nem tud meglepni. 

- Nem akartál? És mégis miért nem? Egy szóval sem említetted, hogy időre van szükséged, soha nem mondtad, hogy kicsit hagyjalak békén. Eltaszítottál magadtól és fogalmam sincs merre járkáltál ahelyett, hogy mindezt elmondd. – Dühöm egyre inkább érett bennem és féltem, nem marad ott bent. 

- Nem mondtam, mert tudtam kérdezősködnél és folyton azon rágódnál mi a baj. Csak engedj egy kis magán teret. Én is hagy élhessem az életem, úgy ahogy szeretném. – És végem volt, tényleg azt mondta, hogy hagyjam?!

- Rendben. Tudod mit Zayn? Élj úgy ahogy szeretnél, úgy, hogy nem kell azon aggódnod, mikor jön az idegesítő barátnőd kérdezősködni és ezzel kiszorítva a „saját tered”. – mutattam macska körmöket az ujjaimmal. Könnyes szemmel fordultam döbbent arca felé. – Talán jobb lesz nekünk külön. Nem működik ez nekünk. És én nem leszek a rongybabád, akit ha úgy tartja kedved áthívsz magadhoz és ölelgeted. Nem fogsz még egyszer összetörni és megalázni Zayn Malik! Remélem egyszer sikerül levetned ezt az undorító büszkeség mániás énedet és sikerül másokra is odafigyelni. – kiáltottam felé. Arca még mindig döbbent volt, majd gúnyos mosolyra húzta tökéletesen metszett ajkait. Tudtam, Ő fog nyerni, most bármit is mond, Ő nyer. 

- Igen Gigi, jobb nekünk külön. Nekem amúgy sem kéne egy ilyen háj-báj, mint te. Geneva tudta, hogy nem lesz nagy életű ez a kapcsolat. És őszintén szólva még örülök is neki, hogy segítettem neki, Ő pedig viszonozta a segítséget pár tanáccsal veled szemben. Hát igaza volt. Én meg vakul mentettelek. Mekkora barom voltam. Csak egy idegesítő kis csitri vagy akit még megdugni sem lehet. Örök szűz maradsz édesem. Egyetlen pasi sem képes téged elfogadni. – Vigyora egyre nagyobbra nőtt arcán, ahogy látta tekintetem és könnyeim lecsorogni arcomon. Mélyen néztem szemébe és láttam, nem mondta őszintén szavait. Hazudott, valami vagy valaki meggátolja abban, hogy bevallja mi is bántja igazán. S hibába láttam tekintetében, hogy egyáltalán nem így gondolja amit mond és megbánást tükrözött arca, akkor is mélyen megsértett. 

- Szeretlek Zayn. Szia.- suttogtam halkan, majd könnyeimet letörölve, felöltöztem és kiléptem a nyaraló ajtaján, melynek másik felén egy meglepődött és szerelmes srác ült.