44. fejezet - Itt a vége!

Sziasztok! Itt az új rész. Nem hiszem, hogy olyan rövid lenne, remélem tetszeni fog. Kissé lehet kesze-kusza. Ezért elnézést. Ígérem holnap kijavítom a hibákat benne. Csak már lusta voltam újra olvasni és kijavítani! Ne haragudjatok! Jó olvasást!

S így lett vége. Mindketten tudtuk, abból a kis szünetből, nem is lesz olyan kicsi. Én visszajöttem apuhoz. Leérettségiztem, munkát kerestem, majd újra várt London, anya, Do és a Malik család többi tagja. Zayn elköltözött otthonról, külön házban lakik, s a barátnőjével – aki nem én vagyok – boldogok. Mikor megtudtam szomorú voltam. Azt gondoltam, többé nincs már közös jövőnk. Talán így is van. Nem tagadom, még mindig gyengéd szálak fűznek hozzá. Biztos vagyok benne, ha újra látnám, a gyomromban szunnyadó lepke sereg új életre kelne. De amíg nem látom, nincs értelme ezen gondolkodnom. Új életet kezdtem, új kapcsolattal az elején. Talán egy hónapja lehetünk együtt, Jack-nek hívják. Édes, kedves, szeret engem, boldog mellettem, óv és mindig kedveskedik valamivel. Ő az egyik legcsodálatosabb ember a világon. Nem is érdemlem meg őt, de szükségem van rá. Támaszt ad nekem. S talán nem szeretem annyira mint Zaynt, de idővel sikerülni fog. Zayn nélkül nincs zűr az életemben…bár felhőtlen boldogság sincs. Nem hiányzik. Minden nap elmondom magamnak. Jack-et szeretem. Zayn a múlt. Mégis a fejemben Ő a jelen. Nem tudom elfelejteni. Életem legmeghatározóbb része.

Jack idősebb nálam öt évvel, ám nem akadály ez a kapcsolatunkban. Üzletember, az apja cégjénél dolgozik. Munka mániás, s nincs rám sok ideje, de nem zavar. Szeret engem és, ha kell mindig itt van.

- Édesem, van pár doboz a padláson, ruhák vannak benne, segítenél lehozni? El szeretném vinni az árvaházba a kinőtt ruháidat. -  Nos, édesanyám mostanában jótékonykodik, nem tudom honnan jött neki az ötlet, de végül is én támogatom. Gyorsan felpattantam ülő helyemből és anyu után mentem fel a lépcsőn. Dobozok sokasága fogadott. Sétáltam a sok kacat között, majd megakadt a szemem egy fotó albumon. A szívem dobbant egy nagyot. Tudtam melyik album az. Amiben csak, Zayn-ről, Do-ról és rólam vannak képek, kis korunktól egészen idáig.
- Tessék Gigi, vidd le a nappaliba légy szíves. –Nyomta anya kezembe az egyik dobozt. Kiskori ruháim lógtak ki belőle. Nem is tudtam, hogy ezek még megvannak. Levittem a nappaliba a dobozt, majd visszamentem anyához. Újabb csomagot adott a kezembe, ezt is levittem, majd még párat utána. Végül leültünk a nappali kanapéjára és válogattuk a ruhákat. Talán a harmadik ruhadarabot foghattam meg, mikor már nem bírtam tovább. Felálltam felfutottam a padlásra és lehoztam a fénykép albumokat.
- Mit hoztál le? – Kérdezte anya, kedvesen, kíváncsi tekintettel. Mindig imádta, ha kiskori képeket néztünk. Azt mondta én voltam a legédesebb kislány a világon. Mosolyogva hallgatom egyes képek történeteit. Ahogy anya, mondja őket, mintha még mindig kisgyerek lennék, mintha még mindig rosszalkodnék. Do-val már akkor is össze voltunk nőve. Sülve-főve együtt voltunk. Néha Zayn is társult hozzánk, aztán később Ő már menő lett, így nem barátkozott velünk, hiába volt Do testvére, nagy ívben kerülte. Sose mondta, de tudom, hogy ez nagyon rosszul esett barátnőmnek. Nem is nagyon beszéltünk róla, se nekem, se Do-nak nem volt kedve a szívét fájdítani.
Végül a fényképeknél eljutottunk a jelenig. Telis tele közös képekkel, Zayn és én, csókolózva, csak ölelkezve. Még az X-faktor idején a döntőben, készült egy kép rólunk. Fogalmam sincs ki csinálta, de meglepett. Zayn-nek és a bandának nem jött be végül az éneklés. Talán jobb is. Normális életet élhet. Most az egyik helyi kávézóban, felszolgáló, de néha esténként ad ilyen kis mini koncerteket. Párszor belopózok meghallgatni őt. Imádom a hangját, ahogy énekel, el tudok veszni a gondolataimban. Jack-et is elrángattam magammal, de ő azt mondja, nem valami jó. Próbáltam türtőztetni magam, hogy ne szóljak be neki, hogy igenis remek hangja van és csodálatosan énekel, s végül sikerült kordában tartani a kitörésem.
Jack zenei ízlése, merőben eltér az enyémtől, míg ő a könnyed lágy dallamokkal teli komolyzenét szereti, én a pop, rap és hasonló dalokat szeretem.
Ám ez egyáltalán nem zavar, ha kocsival megyünk valahova, inkább beszélgetünk, mint zenét hallgatunk.
- Drágám nézd ezt a ruhát, ebben mentél először iskolába. Jaj olyan boldog voltam, az én kislányom, iskolás lett. Zayn-nel kézen fogva sétáltatok a suliig, és végig arról beszéltetek, milyen jó is lesz egy osztályba járni. – Mesélte lelkesen anya. Szívem összefacsarodott ahogy, visszagondoltam a napra.

A kis piros ruhámat adta rám reggel anya, amit fehér pöttyök díszítettek. Úgy néztem ki, mint a pöttyös túrórudi, eltekintve attól, hogy én nem vagyok ehető. Édesanyám kezét fogva, hátamon az iskolatáskámmal léptünk ki a bejárati ajtón, majd mikor megláttam, hogy a szomszéd házból, ugyanekkor Zayn és Tricia néni jön ki azonnal rángatni kezdtem a biztonságot nyújtó kezet és kiszabadítva az enyémet, Zayn felé kezdtem futni. Hatalmas öleléssel üdvözöltük egymást majd vigyorogva megfogtuk egymás kacsóját és így indultunk az iskolába. Anyuék mögöttünk, jöttek és mosolyogva figyelték, ahogy boldog vigyorral az arcunkon szeljük az utcákat.

- Szerinted ki lesz a tanító nénink? – Kérdeztem barátomtól. Vállat vonva, nézett rám.
- Nem tudom. De nagyon izgulok. – S tényleg izgatott volt. A tenyere izzadt és majd szét roppantotta kis kezemet.
- Nem baj, én veled leszek. Leszünk pad társak ugye? -  Zayn úgy nézett rám, mintha ufót látna. Majd vigyorogva egy ölelés kíséretében közölte, hogy ilyet többet ne kérdezzek. Alap dolog volt számára, hogy együtt ülünk az órákon. Én pedig majd kicsattantam az örömtől, hogy nem kell egyből barátnőket keresnem, hogy valahova le tudjak ülni.
Ahogy beértünk a hatalmas épületbe, mindketten nagy szemekkel bámultunk mindenfelé. Rengeteg diák volt itt. Kicsi és nagy egyaránt. Kicsit meg is ijedtem. Zayn szorosabban fogta a kezem, ujjaim szinte már fehéredtek, de nem érdekelt. Egy puszit adtam az arcára, hogy nyugodjon meg semmi baj. S bár gyanítom én jobban féltem, mint ő mégis rajta látszott meg.
A nap végéig együtt voltunk és sokat nevettünk. Szereztünk pár barátot is, de én nem nagyon szólaltam meg. Viszont ahova Zayn ment, oda vonszolt engem is. Hogy bántam-e? Egyáltalán nem. Imádtam a társaságában lenni. Talán már akkor szerettem.

- Jut eszembe, ma Tricia meghívott minket ebédre. Elfogadtam a meghívást, remélem nem bánod. Jack is jöhetne, biztosan jól kijönne velük. – Hát én ebben nem vagyok olyan biztos. Feltéve, hogy a volt pasim ott lakik. És én valószínűleg féltékeny leszek a lányra akivel együtt van.
- Persze semmi gond. Felhívom Jack-et. Talán el tud szakadni a munkájától. – Mondtam enyhe mosollyal arcomon. Rettentő ideges lettem. Mi fog ebből kisülni? Ujjaimat tördelve, mentem a szobámba a telefonomért, hogy felhívhassam barátom és tájékoztassam az ebédről.
 Végül úgy döntöttem egy sms is elég neki.
„ Szia drágám, ma az egyik kedves ismerősünk meghívott minket ebédre. Remélem el tudsz szabadulni. xx Gigi „
Pár pillanat múlva csörgött a telefonom, Jack hívott.
- Szia szívem. Tudod, hogy nem szeretem az sms-eket így inkább felhívtalak. El tudom intézni, hogy veletek tartsak, de hova is megyünk pontosan? – Torkom kiszáradt. Levegő alig jutott a tüdőmbe. Azt nem mondhatom, hogy a volt pasim,- akit nem mellesleg még mindig nem tudtam kiverni a fejemből - családjához megyünk. Kiakadna.
- Tulajdonképpen Do-ékhoz megyünk. – Vártam mit fog felelni. Igazából, azt nem tudja, hogy Do bátyja volt a pasim, csak, hogy egy közös ismerősünk. Zaynt még soha életében nem látta, szóval remélem nem lesz semmi gond.
- Oh remek. Akkor elintézem, délre ott leszek nálad. Szeretlek. Szia. – Válaszomat meg se várva letette a telefont. Mindig ezt csinálja. Sokszor már idegesít, de szeretem és elfogadom úgy ahogy van.

Nos remélem tetszett! Próbálom minél hamarabb hozni az új részt! :) Lassan közeledünk a vége felé...:( Remélem nem zavar titeket, hogy átugrottam pár hónapot. Azt viszont tudom, vagyis érzem, hogy zavar titeket, hogy nem írtam le Zayn válaszát! Igazából, nem akartam azt már tovább firtatni.:)
Jó tanulást. Puszi Gabi Gab.;) <3