45. fejezet - Az ebéd!

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok várakoztatás miatt. Kedvem sem volt írni, aztán meg a szülinapomra készültem, igazából csak izgultam miatta szóval minden kiment a fejemből. De most itt van. Valószínűleg sok ismétléssel, amit sajnálok, de körülöttem zaj van és nem tudtam gondolkodni rendesen, de majd holnap átnyálazom és kijavítom.:) ! Jó olvasást! :)

Épp a szekrényem előtt álltam, egy szál törülközőben és válogattam a ruhák között. Mit vegyek fel? Egybe ruhát vagy egy felsőt és egy szoknyát? Egyáltalán szoknyát vegyek vagy inkább egy farmert? Jézusom. Miért gondolkozom én ennyit ezen? Sosem tettem ilyet. Talán az, hogy Zaynt újra látni fogom. Idegesít a gondolat, hogy vajon mit fog gondolni rólam. Tetszeni fogok neki még mindig? Vagy már tényleg túllépett rajtam? Vagy ő is úgy van ahogy én, minden egyes romantikus pillanatban Jack-kel, Zaynre gondolok. Őt képzelem Jack helyére. Őt keresem benne, holott tudom, benne sosem találom meg. Szánalmas vagyok. Egy csőd tömeg. Vagy csak még mindig szerelmes. Szerelmes vagyok, de kibe is? Hirtelen sírhatnékom támad, lábaim megrogynak ahogy visszatartom a könnyeket, kezem a szám és szemem elé szorítom. Erősnek kell maradnom. Én akartam így, én választottam szét magunkat. Tudom Jack mindenben támogat, ott van mellettem, de mégis hiányzik belőle valami, ami miatt megbántam, hogy hagytam a Zaynnel való kapcsolatomat veszni. Eleinte sikerült eltörölnie a róla szóló gondolataimat, aztán egyre többször hagyott magamra, nem beszélget már velem annyit és Zayn egyre jobban hiányzik. 

Összeszedve végre magamat, kiveszek egy fekete ruhát a szekrényből, a fiókból fehérneműt és egy szintén fekete színű magas sarkú cipőt. Még egyszer utoljára áttörlöm meztelen testem a puha törölközővel, aztán elkezdek öltözködni. 

Egy óra múlva a tükör előtt állok és végigsimítok ruhámon, még utoljára, majd lemegyek anyuhoz és valószínűleg már Jack is itt van. Az emeletről leérve látom, hogy anya és Jack a konyhában beszélget. Anya épp süteményt rak a tányérokra, hogy ne üres kézzel menjünk, valamint egy üveg vörösbor is áll az asztalon, amit még viszünk. A konyhába belépve egy rövid csókot nyomok párom kissé repedezett ajkaira, majd anyu arcára is adok egy puszit. 

- Szia drágám. Nagyon csinos vagy. – Dicsér meg Jack, majd magához húz és egy apró csókot ad halántékomra. Szégyenlősen hajtom le a fejem és elpirulok. 

Ha tudná, hogy mennyit válogattam. 

-  Köszönöm. Gondoltam ilyenkor illik kicsit kiöltözni. – Mosolyogtam rá. Anya rosszallóan ingatta a fejét, amit csak én vettem észre. Valószínűleg tudja, hogy Zayn miatt öltöztem ki. 

- Helyesen tetted. Nagyon jól áll ez a ruha, bár mintha egy kicsit rövid lenne – mondta Jack, mire én hitetlenkedve néztem rá. 

- Egyáltalán nem rövid. A lányomnak gyönyörű lábai vannak amiket érdemes megmutatni. Nem igazán értem mi bajod van vele. A ruha is nagyon jól áll neki. Na induljunk. – Anya talán kicsit túlságosan is kimutatja, hogy Jack nem a szíve csücske. Ám én mégsem szóltam neki, hiszen igaza volt. És zavart, hogy Jacknek nem tetszik annyira a ruha, mint nekem vagy anyunak. 

A ház elé kiérve kettéváltunk én Jackkel mentem, anya pedig egyedül. Az út csendesen telt, valahogy nem jött semmi téma. Aztán végül megérkeztünk a Malik házhoz. Szívem őrülten dobogott. Most jutott el igazán a tudatomig, hogy újra látom Zaynt. Vajon, hogy fog velem viselkedni? Normális lesz? Kedves? Vagy bunkó? Én, hogy viszonyuljak hozzá? Jézusom. Rettegek. 

Anya az ajtó előtt várt minket. Jackkel kézen fogva mentünk édesanyám után. Anya becsengetett, s pár másodperc múlva Tricia hatalmas mosollyal az arcán kinyitotta az ajtót. Betessékelt minket a nappaliba, majd mindenkit megölelgetett. Végül kisietett a konyhába, s közben felkiáltott az emeletre a többieknek, amit Jack egy fintorral reagált le. Nem szereti, ha hangoskodnak. Állítása szerint ő megszokta az irodai csendet ezért, nem szereti a zajos helyeket. 

Hangos lépcső trappolás után a fordulóban megjelent legjobb barátnőm, aki hatalmas öleléssel –amivel majdnem padlót fogtunk – ajándékozott meg. Vigyorogva öleltem vissza Do-t aki most is kicsattanó örömmel fogadott. És rettentő csinos volt. Miután Do elengedett Wali vette át a helyét, szorosan ölelt át és mintha még könnyezett volna is egy kicsit. Hát ennyire hiányoztam volna neki? Szemem lecsuktam szorítása alatt, s ugyanúgy szorongattam én is. Miután elengedett szemeimet kinyitottam és egy mélybarna szempárral találkoztam. 

- Zayn – suttogtam. Lábaim megremegtek látványától. Éjfekete haja az égnek emelkedett, pár napos borosta borította gyönyörű arcát, s öltözéke annyiban változott, hogy most több fekete ruhát hord, így még rosszfiúsabb. A fekete bőrdzseki senkinek nem állt még ennyire jól, mint neki. A szűk farmer ráfeszült formás lábaira, melyek vékonyabbak voltak mint régen. Fehér pólót viselt a bőrdzseki alatt, melyek kiemelték izmait, s én azt hittem ott alélok el. Szinte fizikai fájdalmat éreztem. Tudom, rossz döntés volt őt elhagynom. S nem csak a kinézete miatt. Belül remek ember, s én ismerem azt a remek embert. Balján egy gyönyörű barna hajú lány helyezkedett el, s szorosan ölelte át derekát. A lány megfeszült pillantásomra. Ő tudja. Tudja, hogy én vagyok Zayn exe. Jack nem tudja, hogy ki is igazából Zayn. Csak annyit tud, hogy ő Do tesója. 

- Sziasztok. Jess ő itt Gigi és az anyukája Christina, valamint a mellette álló ember valószínűleg Jack, Gigi párja. Én Zayn vagyok. –Nyújtott kezet Jacknek, aki el is fogadta majd csontropogtatósan megszorították egymás kezét. A feszültség érezhető volt köztünk.

- Szia Gigi vagyok. – fogtam kezet Jess-el. Aranyos lány, illik Zaynhez. Az én szívem összefacsarodott, mikor megláttam gyönyörű mosolyát és közvetlen stílusa engem is mosolygásra késztetett. Zayn fele fordultam, hogy őt is köszöntsem. S fogalmam sem volt mit is csináljak, csak köszönjek neki, vagy fogjak vele kezet, esetleg öleljem meg? Sokat nem gondolkoztam rajta, ugyanis ő átszelte köztünk a távolságot és megölelt. 

- Szia Zayn. Jó újra látni téged. –Öleltem vissza. Kezeit derekamra helyezte majd egyre lejjebb próbált araszolni. Mi a..? Mit csinál? Megfogtam pracliját és feljebb tessékeltem. Végül elengedtük egymást. Jack egyből maga mellé húzott, s tenyerével csípőmre fogott, majd bemutatkozott a Malik családnak. Yaser is hamarosan befutott. Mikor végeztünk az üdvözlésekkel asztalhoz ültünk, s szerencsétlenségemre, Zayn velem szemben foglalt helyet. 

Az ebéd alatt nem történt semmi említésre való. Zayn néha, mintha féltékenykedő pillantásokkal figyelte volna Jacket, én pedig nem mintha hanem tényleg féltékenyen néztem Jessre. Bánhatom, hogy elengedtem. 

- Elnézést, ki kell mennem a mosdóba.  – Álltam fel az asztaltól, s a fürdőszobába mentem. Ha még egy percet ott maradok megfulladok a bent lévő feszültségtől és féltékenységtől. Sírnom kell, de nem lehet. Itt nem. Arcomat megmostam egy kicsit, arra figyelve, hogy a kevés kis sminkem, ne kenődjön el. Az ajtón kilépve valaki elkapta a karom, s maga felé fordított. A barna íriszek vidáman néztem rám.

- Gigi. –Rekedtes hangjára szívem a torkomban kezdett el dobogni, s pillangóim új életre kaptak. 

- Zayn. – Hangom elcsuklott. Szemeibe nézve mindenem elgyengült. 

- Azt mondtad kis szünet. Most pedig, ide hozol egy ilyen ficsúrt? Komolyan? Gigi nem értelek. – Hitetlenkedve néztem rá. Jack nem ficsúr. 

- Fejezd be Zayn. Nagyon rendes ember. Szinte meg sem érdemlem őt, mert… - S nem tudtam folytatni. Vagy inkább nem akartam. 

- Miért? Mert még engem szeretsz? Tudom Gigi. Hidd el én sem felejtettelek el. Nem is foglak. Nem tudlak. És tudod, beleőrülök. Vártam rád! De nem jöttél vissza, nem hívtál. Nem üzentél. Nem adtál magadról jelet. Do meg védett téged és semmit nem mondott. Rettentően hiányzol. Még mindig! –Olyan érzelemmel mondta, és olyan közelről, hogy könnyeim kicsorogtam szemeimből, Ő pedig, minden egyet kis patakot letörölt arcomról. Igen őt szeretem. De nem tudhatja meg.

- Nem hiszem el. Ott van neked Jess nekem pedig Jack. Hidd el boldogok vagyunk így. Zayn ne rontsuk ezt el. Te is tudod nekünk nem működik. Én szeretem Jacket, te pedig Jesst. Jó ez így. Hidd el! – Fogtam kezeim közé arcát, s szemeibe nézve beszéltem hozzá. 

- Nem Gigi. Nem! Nem szereted őt. Én pedig Jesst nem szeretem. Téged szeretlek, a francba is! Te pedig engem. Látom rajtad. Nézd meg, csak hozzád érek és libabőrös leszel, mint régen. A lábaid remegnek, elgyengülsz a közelségemtől, a szíved hevesen ver és zihálsz. Valld be, hogy szeretsz! – Nemlegesen ráztam fejem, nem akartam bevallani. Nem lehet. Most boldog vagyok. Jackkel.

Zayn megcsókolt. Jézusom. A szívem jobban kalapál, mint eddig. Szinte kitör a helyéről. S én elgyengülve omlok karjaiba és csókolom vissza. A pillangók, mint egy csorda törnek utat a gyomromban. Olyan rég nem éreztem ezt. Annyira hiányzott. A csókja, édes puha ajkai. Ahogy kölcsönös harmóniában faljuk egymás ajkait. Még mindig szeretem. Soha nem lesz olyan, hogy nem fogom szeretni. Nem lehet nem szeretni. Zihálva váltunk el egymástól. Ő győzedelmes mosolyt villantott rám, engem pedig elkapott a bűntudat. Megcsaltam a párom, egy lotyó lettem. 

- Ti meg mit csináltok? Normálisak vagytok? - kiáltott ránk egy hang, s széthúzott minket egymástól.

Remélem tetszett! Most már nem fűzök semmit sem hozzá. Nem tudom mikor jön a következő rész, próbálok majd sietni vele.