47. fejezet - Magabiztosság!

Sziasztok! Szégyenlem magam, hogy 3 hete nem hoztam már részt, de ebben a 2 hétben szinte alig volt pár nap amikor ne írtunk volna valamilyen dolgozatot. Valamint minden nap 130 km-t utazok, és elég fárasztó. Hétvégenként is általában pihentem, valamint, kedvem sem volt írni. Magamban tervezgettem a folytatást, de nem volt erőm leírni. De most sikerült, remélem azért viszonylag összeszedett rész lett.:) Jó olvasást! :)

Lefagyva ültem ott, az előttem térdelő férfi előtt. Egyszerűen sokkolt ez az egész. Gondoljak Zaynre, hogy talán még van közös jövőnk? Vagy egyszerűen ne vegyem figyelembe őt, és menjek hozzá ehhez a férfihoz? Menjek az eszem vagy a szívem után? Talán jobb lesz ha az eszem dönt. Úgy megkímélem magam a csalódásoktól.
- É-én…úristen…nem hiszem el…Igen, igen, hozzád megyek – mondtam csendesen. Jack, mintha először fel sem fogta volna mit mondtam, csak nézett rám, aztán ajka mosolyra húzódott, felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd megcsókolt.

Az életben sokszor kell pillanatok alatt dönteni, s csak idő múlásával jössz rá, hogy ez a döntés jó vagy rossz volt-e. Lehet ez csak pár óra, pár nap, vagy pár hónap talán évek is. Egyszer biztosan rájössz melyik lett volna a helyes út. A legfontosabb döntéseket a legrövidebb idő alatt döntheted el. S később megkérdezheted mi lett volna ha…? De választ nem kapsz rá. Az élet cseles játékot játszik velünk, s ezen nem tudsz változtatni. A hibákat néha ki tudod javítani, de semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
Hogy én megbántam-e mikor Jacknek igent mondtam? Nem tudom, még nem tudom. Talán, de remélem nem. Egy hónapja történt minden. Mikor Zayn megtudta csak állt és mereven nézett rám, majd hitetlenkedve megrázta a fejét és beszélni kezdett hozzám:

 „Tényleg ezt akarod? Hozzá akarsz menni? Tönkre akarod tenni a saját és az ő életét is? Az Isten szerelmére Gigi, még csak nem is szereted! Mi a fenéért mész hozzá, a pénzéért, vagy jó az ágyban, - mert ezt kétlem- vagy mi a franc van meg benne ami bennem nincs?! Mondd meg nekem!”

Akkor ott, különös érzés járta át a testem, szívem összefacsarodott. Talán rosszul döntöttem, de azt mondták egyszer az életben gondoljak magamra és a jövőmre. Most így fogok tenni. Megvédem magam a csalódásoktól. Zayn mellett csalódnék. Anya áldását adta ránk, bár én láttam, hogy öröme nem olyan őszinte. Do csak lehülyézett, Apa kicsit kiakadt, de aztán megbékélt.
Mióta elmondtam Zaynnek, azóta próbálom kerülni a Malik házat és Do-val inkább máshol találkozunk. Nem tudok Zayn szemébe nézni, és tudom, egyszer meg akar győzni, hogy ne menjek hozzá Jackhez. Talán minél előbb házasságot kéne kötnöm vele és akkor talán Zayn is rájön, ezt elbukta.

A ma estém ugyanolyan jelentéktelennek indult, mint a többi, vagyis csak ülök az ágyon és olvasok. Bár számomra egy más világ embereinek története érdekesebb, Do-nak cseppet sem. Este hét órakor ugyanis betört a szobámba és eldarálta, hogy ma bulizni megyünk, és nincs ellenkezésnek helye, mert így vagy úgy, de elrángat. Jack épp üzleti úton van Amerikában, így én szinte mindig unatkozom esténként.
- Szóval milyen ruhát veszel fel? A kéket vagy a tűz pirosat?- kérdezte Doniya, majd válaszomat meg sem várva a kéket visszatette a szekrénybe a másikat pedig az ágyra terítette. Engem betolt a fürdőbe, hogy zuhanyozzak le és mossak hajat. Mire kiléptem a forró párából, Do menetre készen állt előttem. Vigyorogva terelt a tükröm elé majd leültetett egy székre. Elkezdte sminkelni az arcom, egy natúr sminket kaptam, ami nagyon is illett hozzám és kiemelte a szemeimet. A hajamat begöndörítette, majd szétszedve a loknikat kissé kócos göndör frizura keletkezett. Óvatosan felvettem a ruhámat, majd egy magas sarkú cipőt. Fújtam magamra egy kis parfümöt, felvettem a kabátom és elindultunk az éjszakába.
Taxival mentünk a szórakozóhelyre, ahol nyüzsögtek az emberek. Mikor megláttam a hatalmas sort az ajtó előtt, azt gondoltam meg fogok fagyni a sok órás várakozástól, de Do
a hátsó ajtó felé húzott, ahol ott várt minket Harry.
- Sziasztok, már azt hittem ide se értek. Mi tartott ennyi ideig? – Kérdezte, majd magához húzta barátnőjét egy csókra, s rögtön el is mosolyodott.
- Ne haragudj, de Gigi sokat készülődött. – Hitetlenkedve néztem barátnőmre. Ha rajtam múlik eljövök egy farmerbe meg egy felsőbe és kész is vagyok.
- Micsoda? Te akartál kidekorálni. Ne kend rám. – Ütöttem bele játékosan a karjába. Mire felháborodva fordult barátja felé.
- Látod ezt? Még ütöget is. Ne higgy egy ilyen embernek. – Nevette el magát barátnőm, majd megölelt.
- Jó inkább menjünk be – mondtam, már egyik lábamról a másikra ugrálva hiszen fáztam. Harry nemlegesen rázta a fejét, mire kérdőn néztem rá. Rosszat sejtettem.
- Nem lehet, még meg kell várnunk Zaynéket – mondta halkan, kicsit félénken. Szemeim kikerekedtek, és azon nyomban elindultam az úttest felé, hogy hívjak egy taxit. Én nem maradok itt. Siettem ahogy csak tudta, Do utánam kiabált, Harry pedig utánam futott és kezemnél fogva visszarántott.
- Figyelj tudom, hogy nem rózsás a kapcsolatotok Zaynnel, de bírjátok ki ezt az estét, kérlek. Csak érezzük jól magunkat, mint barátok. –Könyörgően nézett rám, mire felsóhajtottam.
- Nem csak az a gondom, hogy Zayn itt lesz. Harry, a barátnőjével jön és…
- Féltékeny vagy? – mosolyodott el győzedelmesen. Gyilkos szemekkel néztem Harryre, egyáltalán nem erre akartam kilyukadni, nem vagyok féltékeny.
- Menyasszony vagyok Harry, nem vagyok féltékeny – mondtam, s úgy néztem rá, mint aki mindent kimagyarázott, pedig semmit sem.
- Kire vagy féltékeny? – kérdezte egy rekedtes, mély hang mögülünk. A szívem egyből úgy kezdett dübörögni testemben, mint annak aki most futotta le a maratont. Miért kell mindig ilyen reakciókat kiváltania belőlem? Harry elmosolyodott, én pedig szorosan hunytam le a szemeimet és a kezeimet ökölbe szorítottam. Lassan ellazítottam magam, majd megfordultam. Szembe találtam magam Zaynnel és Jessel. Bájosan elmosolyodtam, majd köszöntöttem őket.
- Sziasztok. Senkire- senkire sem vagyok féltékeny, épp ezt magyaráztam Harrynek is. Viszont most ne haragudjatok, én hazamegyek. Jó szórakozást – köszöntem el, majd intettem egyet és elindultam, volna, ha valaki nem fogja meg gyengéden a kezem.
- Miért nem maradsz? Jobban megismerhetnénk egymást, szimpatikus vagy. – mosolygott rám, a lány. Meglepődve néztem rá. Jobban megismerni egymást, szimpatikus vagyok neki? Tessék jól hallottam?
- Tessék? – kérdeztem megütközve. Hangomon érződött, hogy meglepődtem. – De hiszen Zayn volt barátnője vagyok. Te nem…szóval nem…gondolod,hogy kicsit furcsa lenne a helyzet? – Jess felnevetett, majd kedvesen végigsimított a karomon.
- Azt hiszem, nem kell tőled félnem – nevetett tovább, engem pedig végig sértett. Nem kell tőlem félnie? Szóval nem vagyok elég jó, hogy én visszakapjam Zaynt? Azt a srácot aki még mindig azt állítja, hogy őt szeretem? Azt hiszem mégis csak maradok.
- Khm… hát akkor menjünk – mondtam lelkesebben, kissé gúnyosan elmosolyodva. Közben Do is megtalált minket, és egy kis melegért Harry karjaiba bújt. Do furcsán méregetett engem, majd mikor a többiek elindultak a bejárat felé, ő lemaradt és visszarántott engem is, jelezve beszélni szeretne velem.
- Mire készülsz? – Hangja gyanakvó volt, tudta, hogy készülök valamire, amit később meg is bánhatok.
- Azt hiszi nem tudom visszaszerezni Zaynt. Azt hiszi nem vagyok elég magabiztos. Hát majd meglátjuk. Egy biztos nem leszek a puszi pajtása. – sziszegtem. Forrt bennem a düh. Miért képzeli ezt rólam?
- Gigi, menyasszony vagy, s én bármennyire is örülnék neki, ha ott hagynád azt az unalmas lajhárt, figyelmeztetlek, ne csinálj hülyeséget, ha Zaynt szeretnéd, akkor bontsd fel az eljegyzést aztán mondd meg neki. Hidd el lépni fog.
- Ez nem ilyen egyszerű. Na menjünk, az alkohol majd segít nekem.