49. fejezet - A gyerek!

Sziasztok! 

Több mint másfél hónap kihagyás után itt az új rész, nem valami hosszú és eseménydús, de remélem megteszi. A szünetben még próbálok pár részt ( remélhetőleg jobbakat, mint ez) összekovácsolni.
Jó olvasást. Ha gondoljátok, hagyjatok egy komit magatok után.

A másnap reggel, vagyis inkább délután elég fájdalmasan telt. Elaludtam a nyakamat, a derekam sajgott, ahogy a lábam és a fejem is. Az ágyam melletti kis éjjeliszekrényre néztem, ahol az órám volt, délután kettő órát mutatott. Hirtelen felültem, majd vissza is dőltem, a fejem jobban kezdett fájni, mint eddig.  A mobilom hangos csörömpölésbe kezdett, én pedig gyorsan érte nyúltam, elhúztam a képernyőn a zöld kis gombocskát, majd rekedt hangon szóltam bele.

- Szia, drágám, mi újság? – szólt bele Jack a telefonba. Legszívesebben felnyögtem volna, és eldobtam volna jó messzire a telefont. Csakhogy nem tehetem meg, hiszen a vőlegényem van a vonalban, akit szeretek. 

- Szia, semmi különös, már hiányzol. Mikor érsz haza? – kérdeztem a lehető legnormálisabb hangomon. 

- Igazából azért is hívlak, mert pár tárgyalás elmaradt és későbbre tették őket, így maradnom kell még egy ideig. Remélem nem haragszol, csak ezek nagyon fontos ügyek, ugye megérted? – kérdezte kedvesen, könyörgően. Hangján éreztem, hogy feszeng válaszom miatt. Kissé zavart a távolléte, hiszen nem tudok kimenni hozzá, igazából azt sem tudom hova is utazott pontosan. 

- És nem tudok kimenni hozzád öhm…, hova is pontosan? –kérdeztem ajak harapdálva. Biztos vagyok benne, hogy említette hova is megy, csak épp nem figyelhettem.

- Olaszország, kicsim, mindennél jobban örülnék neki, de jobb lesz, ha otthon maradsz. – Válasza megdöbbentett, eddig soha nem mondott ilyet nekem. Egyből éberebb lettem, hangja még mindig feszélyezett volt, az enyém pedig kétségbeesett és dühös kezdett lenni.

- Tessék? Mégis miért nem látogathatlak meg? – Habozott a válasszal, s ez engem egyre jobban idegesített. A fenébe is, a menyasszonya vagyok, tudnom kéne, hol van, és mit csinál. Azt hittem komoly a kapcsolatunk és nem titkolózunk, erre tessék, valamit eltitkol előlem, lehet épp a szeretőjével enyeleg.

- Édesem, én nem azt mondtam, hogy nem látogathatsz meg, csak elég sok a munkám nem tudnék veled foglalkozni – mondta nyugodtan. 

- Áh értem, szóval a menyasszonyodra nem jut időd. Mondd Jack miért is kérted meg a kezem? – kérdeztem felháborodva. Megértem, hogy sok a munkája, de mindenki tud a párjára időt szakítani, ha akar. 

- Ugyan Gigi, tudod, hogy azért, mert szeretlek. Egy hónap múlva a tiéd leszek, ígérem. – Ha azt hitte, hogy ezzel megnyugodtam, hát tévedett. Egy hónap, egy hónapig legyek egyedül.

- Jack. Szeretnék odautazni hozzád. – A másnaposság mintha kiszállt volna a fejemből, ezen percek alatt, s mintha az émelygő érzés eltűnt volna a gyomromból.

- Nem lehet Gigi, sok a dolgom – Hangja erőteljesebben szólt, amitől kissé megijedtem, ám tudtam hazudik, valami más van a dologban, nem a munkája.

- Jó rendben. Érezd jól magad, jó munkát. – közöltem kissé gúnyosan, majd letettem a telefont. Arcomat a tenyerembe temettem, majd felhívtam Do-t. Pár csöngés után bele is szólt.

- Szia. Na, hogy vagy? – Kérdezte kissé aggódva.

- Igen, persze, remekül vagyok. Figyelj Do, lenne egy kérésem rendben?

- Ne kímélj. Bár, ha a tegnap estét akarod hallani, lehet jobb lenne, ha nem tudnád meg miket csináltál – mondta nevetve. Egyből lefagytam. El is felejtettem, hogy igazából, semmire sem emlékszem a tegnap éjszakából.

- Óh basszus, el is felejtettem – ütöttem magam homlokon.

- Nem csodálom, ennyire még nem voltál bepiálva, merész vagy részegen – nevetett tovább. Arcom meglepett volt, mégis mi a fenét csináltam? 

- Nem-nem az Do, beszéltem Jackkel, olyan furcsa volt…

- Mi az, hogy furcsa volt? Az az ember mindig furcsa – csacsogott bele barátnőm a mondandómba.

- Nem, Do azt mondja, nem mehetek utána Olaszországba, mert sok a munkája és nem lesz rám ideje és, hogy későbbre tették a tárgyalásokat. Olyan furcsa volt a hangja, mintha hazudna. És kérlek, mindenki tud időt szakítani a párjára, ha akar. – Akadtam ki.

- Hát kérdezd meg a szüleit, hogy ők mit tudnak, nekik biztosan az igazat mondja. – Barátnőm egy roppant jó ötletet adott, mintha a villanykörte a fejem fölött világítani kezdett volna. 

- Oké, Do jössz velem a szüleihez. Én ki akarom deríteni mégis mi a fene az amit titkol! – Közöltem határozott tervemet barátnőmmel.

- Te megbuggyantál, minek menjek én oda? Áh mindegy, gyere ide és indulhatunk. – Hatalmas mosoly terült szét arcomon, Do mindig velem tart.

- Köszönöm, majd meghálálom. – Nevettem bele a készülékbe, majd letettük. 

Tíz perc lustálkodás és erőgyűjtés után, feltápászkodtam az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőbe. A tükörbe nézve, mintha egy szörnyet láttam volna meg, annyira megijedtem magamtól. Egy gyors forró zuhany, egy kis smink és reggeli után elindultam a Malik család háza felé.  Mikor odaértem Do már a ház előtt állt, a kocsinál. Do odasétált hozzám és átölelt. 

- Zayn elvisz minket, ha nem gond, így nem kell buszozni – mondta kissé feszengve, én pedig lefagytam. – Na gyere már, nem lesz semmi, ígérem, csak elvisz minket, meg hazadob. 

- Jó, rendben. – Lassú léptekkel közeledtünk az autó felé, majd a hátsó ajtót kinyitva beszálltunk. 

- Szia. Izé, köszi, hogy elviszel minket –mondtam kissé határozatlanul. 

- Szia. Igazán nincs mit, gondoltam így meg tudjuk beszélni a tegnap éjjelt. – Nézett rám a visszapillantó tükörből mosolyogva. Elpirultam, ha az estére gondoltam, hisz a fenébe is, azt sem tudom mit műveltem. 

- Khm…szóval, fogalmam sincs mit tettem, de előre is bocsánat, nem akartam, csak ittam és…úristen nem tudom mit csináltam. Durva volt? – kérdeztem félve, mire nevetve rázta a fejét.

- Annyira nem. – Tovább mosolygott, ismertem már, hazudik.

- Szóval durva volt. Lehet jobb, ha nem tudok semmit – kínosan elnevettem magam, s beletúrtam hosszú barna hajamba. – induljunk.

Zayn a gázra taposott, én navigáltam, s egy óra múlva már ott is voltunk Jack szüleinek házánál. Do kiszállt velem a kocsiból, majd a kissé már ütött-kopott ajtóhoz sétáltunk. Nagy levegőt vettem, s végül becsengettem. Leendő anyósom mosolyogva nyitott ajtót, majd mikor meglátott, meleg ölelésben részesített. Viszonoztam mosolyát, s ölelését is, ám érezte rajtam, hogy kissé feszengek. Beinvitált minket a nappaliba, s pár perc múlva már két bögre teával és egy tányér sütivel tért vissza. Jack anyukája, nagyon aranyos nő, s bár már meglátszik rajt a kora, mégis remekül néz ki. És csodálatos ember.

- Szóval drágám, miért jöttetek, gondolom nem engem akartatok meglátogatni – nevetett Elisa.

- Tudja Elisa, csak Jack felől szeretnék érdeklődni, hova is ment pontosan? Szeretném őt meglepni – mondtam bájos mosollyal az arcomon, Do elismerően nézett rám a kis füllentésem miatt.

- Oh édesem, hát Olaszországba ment a kis Juniorhoz, biztosan nagyon örülne neki, ha megismernéd a fiát. Tudod örülök, hogy elfogadtad, hogy Jacknek van egy gyermeke, hiszen valljuk be nem minden nő fogadná el, főleg ilyen fiatalon, hogy a párjának már van egy fia, más nőtől.