50. fejezet - Nem is érdekel annyira!

Sziasztok! Meghoztam a friss részt.:3 Remélem tetszeni, fog még szeretnék, hozni egyet.;D
A lényeg, hogy már nincs sok hátra a blog végéig, körülbelül 2-3 rész az Epilógussal együtt!!!!
Jó olvasást!

Csak néztem a középkorú nőre itt előttem, s azt sem tudtam mit mondjak. Csak tátogni tudtam, s barátnőm lassan megszólalt.

- Az anyját. Ez durva – Jack anyukája meghökkenve nézett Do-ra, majd tekintetét értetlenül fordította felém.

- Talán valami gond van? – kérdezte tőlem. Hogy gond? Az van. Elég nagy. A vőlegényemről, a pasiról, aki megkérte a kezem pár hónap együtt járás után kiderül, hogy van egy gyereke. 

- Azt mondta gyereke? – kérdeztem lefagyva, s a semmibe bámulva. Jack anyja, csak csendben ült. Ő is olyan meglepett volt, mint én.

Kezdtem kiakadni, egyszerűen nem tudtam túltenni magam ezen a sokkon. A GYEREKE!!! Van egy gyereke!!! 

- Szóval, te nem is tudsz róla igaz? Ne haragudj, én csak azt hittem, hogy tudsz róla, hiszen eljegyzett. Azt gondoltam már elmondta, hiszen ilyesmit nem lehet titokban tartani. 

- Hát igen. Azt hiszem ideje mennünk, gyere Do. Köszönöm, hogy elmondta Mrs. Abernathy. –Mosolyogtam rá halványan, majd barátnőm kezét megfogva kimentünk az ajtón. 

- Felbontod az eljegyzést ugye? – Könnyek szöktek a szemembe, úgy éreztem nem akarok csalódást okozni a szüleinek, hiszen tudják, hogy így Jack nehezen fog párt találni, de ezen az ügyön nem tudok túllépni, nekem ez sok. Talán, ha a kapcsolatunk elején elmondja, megbeszéljük, akkor nem lenne semmi gond, de így nem megy. 

- Sajnálom, így túl sok. – Töröltem le a könnyeim. A nő bólintott majd átölelt.

- Megértelek édesem, nekem is sok lenne. Remélem, még találkozunk. – Mosolyogott rám melegen. Elengedtem az asszonyt, majd a kocsi fele mentünk. 

A könnyeimet törölgetve, még mindig sokkos állapotba ültem be az autóba.

- Hé mi történt? – kérdezte a sofőrünk, aki mit sem tudott erről az egészről.

- Csak vigyél haza Zayn, kérlek – szólaltam meg. Zayn bólintott majd gázt adott. Az egész út alatt, csöndben voltunk, s én az ablakon néztem kifele, s azon gondolkodtam, mit is kéne most tennem. Mi lenne a helyes? Várjam meg, míg hazaér vagy menjek utána? Esetleg hívjam fel? 

- A francba is Gigi. Nehogy már e miatt, a szarzsák miatt érezd rosszul magad, a fenébe is ő titkolta el, hogy van egy gyereke! – kiáltott fel barátnőm. A kocsi hirtelen fékezéssel állt meg, s Zayn dühös arcával találtam szembe magam.

- Hogy micsoda? Van egy gyereke? – Zayn teljesen kiakadt Do szavai hallatára. Én pedig mérges tekintettel jutalmaztam barátnőmet, hiszen nem akarom én ezt szétkürtölni.

- Igen van egy gyereke. Most már menjünk haza – Zayn hitetlenkedve nézett rám. Tudtam, nem úszom meg ennyivel. 

*** 

- És most mit fogsz csinálni? – kérdezte Zayn. Egyáltalán ő miért van itt? 

- Nem tudom, fogalmam sincs. Szerintetek menjek utána, vagy hívjam fel, vagy várjam meg míg hazaér? – A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben, azt sem tudom mit mondjak neki.

- Hívd fel, hogy jöjjön haza, aztán dobd ki – barátnőm nyers és határozott, mit mindig. Mégis, hogy a fenébe dobjam ki? 

- És mit mondjak neki? Szia drágám van egy kis megbeszélnivalóm veled, gyere haza amilyen gyorsan csak tudsz. Vagy netán Szia Jack, hallottam a gyerekedről, remélem már el is felejtetted az esküvőnket. A francba, nem tudom. – Fejemet a tenyereimbe ejtettem, s újra sírni kezdtem. 

- Hé, nyugi, ne sírj, segítünk. – Vette le Zayn a kezeimet az arcomról, majd megölelt.

A nap további részében mást nem voltam képes csinálni, csak feküdni az ágyamban teázni, és sírni a romantikus filmeken. Zayn ezt az első félórában megunta és inkább hazament. Nem hibáztatom érte hiszen, szörnyen néztem kis és hát romantikus filmeket néztünk Do-val. Miután a sorban a Szerelmünk lapjai következett, inkább lejjebb feküdtem az ágyamban, és aludni próbáltam. 

Mikor legközelebb felkeltem, a fejemet ólom nehézségűnek éreztem, s szemeim be voltak dagadva a sok sírástól. Azt hiszem az alvás jót tett. Sokkal tisztábban gondolkodtam, s rájöttem, tudom mit kell tennem. Leslattyogtam anyuhoz a földszintre, s csak a konyhában leltem rá. 

- Szia anya – adtam egy puszit az arcára. Anya rám mosolygott majd végig simított arcomon.

- Szia édesem, jót aludtál? – kérdezte kedvesen. Kissé elhúztam a számat majd bólintottam.

- Do mikor ment el? – most jöttem csak rá, hogy barátnőm is itt volt velem, de mikor felkeltem egyedül voltam.

- Már elég régen, mikor észrevette, hogy elaludtál hazament. Zayn volt itt körülbelül fél órája, téged keresett, mondtam neki, hogy alszol, felment hozzád, aztán pár perc múlva lejött és hazament. Elég zavarosnak tűnt. Valami gond van? – Anyu tájékoztatása meglepett. Zayn miért jött? Aranyos, hogy segíteni akar, de olyan abszurd ez az egész, hogy pont az exem vígasztal a vőlegényem hazugsága miatt. Bár tény, hogy nagyon jól esik és értékelem is. 

- Hát gond az van, méghozzá elég nagy. Tudod Jack elutazott, miszerint tárgyalásokon kell részt vennie. Nos, ma beszéltem vele telefonon, és elég furcsa volt mikor megemlítettem, hogy utána szeretnék utazni. Aztán, ezt megemlítettem Do-nak is, mire ő azt mondta menjek el a szüleihez…- Anya meglepődve nézett rám, s megszakította mondanivalómat.

- Kislányom, nem kémkedhetsz a vőlegényedben. – Rosszalló pillantást kaptam, mire lehajtottam a fejem, aztán anya intett, hogy folytassam.

- Igen tudom, de óh bárcsak azt mondhatnám, nem volt semmi okom, és nem történt semmi, de anya, kiderült, hogy van egy fia! É-én ezt nem tudom felfogni, hogy tudta ezt eltitkolni, és így megkérni a kezem? – A kezeimbe temettem az arcom, s végül anyára néztem. Odajött hozzám, s szorosan átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Édesem, azt hiszem kissé félreismertük őt. Bár tudod, az élet nem igazi csalódások nélkül. Meg kell tanulnunk, ezeket is kezelni. Neked is most jött el egy ilyen pillanatod, bár ahogy elnézlek, nem vagy olyan csalódott, mint kellene lenned. – Nézett rám kis mosollyal. Nem értettem. Eddig észre sem vettem, hogy igazából nem érdekel annyira ez az egész, mint kellene.

- Hát nem tudom…, talán tényleg nem is érdekel annyira ez az egész. 

Talán ma még tudok írni egy részt, az lehet, hogy rövidebb lesz, de én szeretnék írni! ;)
Remélem tetszett, egy kis nyomot hagyj magad után, ha gondolod.;)